A tizenhat �ves Emma Lawson �rdekl�dve tekintett k�rbe �j szob�j�ban. Minden olyan dologgal fel volt szerelve, amit egy fiatal l�ny k�v�nhat. A falnak piros vir�gos mint�zata volt, t�kr�zve keresztanyja egy�nis�g�t.

   H�t igen, gondolta, ez csak is Eliza m�ve lehet. Elizabeth, a keresztanyja, ugyanis rajongott a piros sz�n�rt. Nemcsak a ruhat�ra �llt k�l�nb�z� t�nus� v�r�s ruh�kb�l, hanem a m�g haja is olyan volt.

   Nagyot s�hajtott. Tal�n jobb lenne miel�bb a tudom�s�ra hoznom, hogy kifejezetten meg�r�l�k ett�l a sz�nkavalk�dt�l. B�r, ha k�zl�m vele, hogy nem sz�nd�kozom egy ilyen szob�ban tengetni a napjaimat, s r�ad�sul nem hordom a ruh�kat, amiket �sszev�s�rolt, m�g jobban ut�lni fog, mint eddig.

   Elizabeth, ugyanis el�gg� h�zs�rtos term�szet volt. Soha nem el�gedett meg azzal, amit m�sok j�l megcsin�lnak, csup�n az felelt meg az elv�r�sainak, ami t�k�letes volt, m�s sz�val, amit � vitt v�ghez.

   Esz�be jutott otthoni kis szob�ja, ahol mindene meg volt, de ezzel �sszehasonl�tva m�giscsak hi�nyosnak t�nt. Az ottani fal sz�ne s�t�t volt, s az eg�sz helyet kisebb, nagyobb pl�ss�llatk�k bor�tott�k. Az�rt b�szk�lkedett ennyi pl�ssel, mert az �desapj�t�l minden egyes �vben macikat �s kutyusokat kapott. Emma belegondolt, mi is lehetett ennek az oka, s arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy tal�n az �llatok ir�nti v�gyakoz�sa. Az apja ugyanis im�dta a k�l�nf�le �llatokat, az aranyos kiskuty�t�l a f�lelmetes c�p�ig. Mindig is �llatorvos szeretett volna lenni, de v�g�l �p�t�szm�rn�k lett.

   Emma eml�kezett r�, hogy amikor r�gen Elizabeth�kn�l t�lt�tte a sz�nid�t, nagy h�zuk volt, de azt m�r r�g elfeledte, hogyan is n�zett ki. V�g�l is az�ta m�r eltelt kilenc hossz� �v. Akkoriban Elizabeth valamin �sszeveszett az apj�val, �s att�l kezdve nem l�togatott el hozz�juk. Ez�rt volt olyan meglepett, amikor meg�rkeztek Markkal. A fi� Emma b�tyja volt, akihez mindig is er�s �rzelmek f�zt�k.

   - Ne mondd, hogy teljesen elfelejtetted, milyen volt a h�z! Annyira az�rt m�g nem volt r�g. – zs�rt�l�d�tt – Gyerekkorunkban mindig itt b�j�csk�ztunk.

   Emma elt�n�dve n�zett b�tyj�ra.

   - Te t�nyleg ennyire nagy szam�r vagy, vagy csak tetteted magad?

   Mark alig jutott sz�hoz, ekkora szemtelens�gt�l. Ledobta a csomagokat, amelyeket a kez�ben tartott, s lassan, c�ltudatosan l�pkedett Emma fel�. A l�ny meg�rezte, hogy szavai s�rtett�k b�tyja f�rfi�i b�szkes�g�t, ez�rt szedel�dzk�dni kezdett. Olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudott a legk�zelebbi ajt�hoz rohant.

   M�g azel�tt el�rte az ajt�t, hogy Mark utol�rte volna. Szerencs�tlens�g�re, viszont a dolgoz�szob�ba t�rt be. Gyan�s volt neki, hogy Mark nem ment ut�na. K�rben�zett a t�gas, s egyben zs�folt irod�ban. Meglep�d�tt, amikor m�lyk�k szeme keresztanyja hideg tekintet�vel tal�lkozott.

   H�t igen, fortyogott, ezt a napot el nem felejtem. M�g csak hat �r�ja vagyok itt, de m�ris t�l vagyok egy eget renget� veszeked�sen Eliz�val. Mit is v�rtam egy�ltal�n egy ilyen �rz�ketlen n�szem�lyt�l.

   A l�nyt ajt�kopog�s ugrasztotta ki a gondolataib�l.

   - Em! Mit csin�lsz? - l�pett el� Mark az ajt� m�g�l - M�g nem pakolt�l ki?

   Marknak aranysz�ke, v�llig�r� haja, �s az�rk�k szeme volt. Nagyon hasonl�tottak egym�sra a testv�r�vel, nem csak k�ls�leg, hanem bels�leg is. Az �zl�s�kben, az�rt volt n�mi elt�r�s k�z�tt�k. F�leg az ut�bbi n�h�ny h�ten. Mi�ta Emma kiker�lt a k�rh�zb�l egyfolyt�ban csak veszekedtek.

   - Nem. Vagyis… csak f�lig. - mosolygott zavartan a l�ny, mik�zben kikapcsolta a hifit, majd k�rd�n a b�tyj�ra n�zett. - Seg�tesz?

   - M�g mit nem? El�g volt nekem a saj�t holmimat kipakolni. - mordult a l�nyra.

   Emma elkeseredetten l�pett oda a f�lig �res b�r�ndjeihez. Tudta, b�tyj�t nem nagyon fogja r�b�rni, hogy seg�tsen neki.

   - Am�gy, mit akart�l? - k�rdezte h�t�t mutatva Marknak.A fi�t zavarta, hogy Emma ennyire s�rt�d�keny az ut�bbi id�ben.

   �gy �rezte, hogy napr�l-napra t�volodnak el egym�st�l. F�leg az �ta a nap �ta, hogy az �desapjuk meghalt. Att�l kezdve Emma min�l �rz�kenyebb lett, s m�g Mark el�tt is titkolta �rz�seit. Nagyon k�t�d�tt az apj�hoz, mert az �desanyj�t nem ismerte. R�kban halt meg, nem sokkal Em sz�let�se ut�n.

- Csak azt, hogy gyere le vacsor�zni. - mondta, majd kis�t�lt az ajt�n.

   - Azt hittem, m�r le sem j�ssz! - jegyezte meg g�nyosan egy piszeorr�, sz�r�s szem� n�, amikor Emma bel�pett az eb�dl�be.

   - Sajn�lom, hogy k�stem Elizabeth, de volt m�g egy kis dolgom. - n�zett mer�szs�get t�kr�z� szemekkel a n�re.

   - Legk�zelebb, ha azt mondom f�l nyolc, akkor f�l nyolc is legyen! �ppen el�gg� kiugrasztott�l m�r �gy is a szok�sos �letemb�l. Nem fogom miattad felr�gni a terveimet.

   - Liza! Ebb�l ne csin�lj gondot! M�g meg kell szokniuk ezt az eg�sz helyzetet. - rivallt r� szeretettel Eliz�ra egy k�z�pkor�, �szes haj�, sz�rke szem� f�rfi.

   Ez a f�rfi Elizabeth f�rje, Jerry volt. Jerry mindig hidegfejjel, meggondoltan cselekedett. Emma nagyon szimpatikusnak tal�lta, b�r alig ismerte. Tetszett a l�nynak, hogy � k�pes kezelni a feles�ge d�hkit�r�seit. Orvos, ak�rcsak Liza, �s egy�tt vezetnek egy rendel�t. Csakhogy Elizabeth jelenleg nem dolgozik, hanem vezeti a h�ztart�st, mivel Justin, a fia, m�g csup�n alig m�lt k�t �ves.

   - Rendben. Akkor fogjunk hozz� a vacsor�hoz.

   - Sajn�lom, de el�tte m�g szeretn�k bejelenteni valamit. - vette �t a sz�t Mark -, most kaptam meg az �rtes�t�st, hogy felvettek az egyetemre, ahova jelentkeztem.

   - Ez komoly? - tette fel a k�rd�st megd�bbenve Emma.

   - Melyik ez az egyetem? - k�rdezte Jerry.

   - A Cambridgei.. M�g az el�tt jelentkeztem, hogy…

Mark abba hagyta a besz�det. Mindenki tudta, hogy mire gondol.

   - M�s sz�val itt hagysz minket? Hogy teheted ezt? - n�zett k�nnyes szemmel Emma a b�tyj�ra. Mark nem �rtette, hogy h�ga mi�rt olyan d�h�s. Ez az eg�sz annyira zavaros volt sz�m�ra. Hiszen mondta, hogy m�g az el�tt jelentkezett, hogy a trag�dia t�rt�nt.

   - Mikor m�sz? - faggatta d�h�sen. B�rmennyire is igyekezett, nem tudta vissza fojtani az �rz�seit. Min�l ink�bb eluralkodott rajta a f�jdalom. Egyszer�en csak kit�rt bel�le. Elkezdett kiab�lni olyanokat, hogy:

   - Nem is vagyok neked fontos! Te is csak el akarsz hagyni, mint a t�bbiek! Itt akarsz hagyni vel�k! Gy�l�llek! - s ezzel kiviharzott az eb�dl�b�l.

   - V�rj! Emma! - ki�ltott ut�na Mark, mik�zben fel�llt az asztalt�l.

   - Hagyd! Majd lenyugszik. Csak fel kell dolgoznia az ut�bbi id�k esem�nyeit. - sz�lalt meg Jerry, �s nekil�tott a vacsor�nak.

   �jf�l fel� j�rt az id�. Emma mag�nyosan �lt az egyik szoba p�rk�ny�n. Nekid�lt a hideg falnak, �s leverten vizsg�lgatta a csillagokat. Ebben a csod�latosan sz�p id�ben tiszt�n lehetett l�tni �ket. Belegondolt, hogyan is keletkezhetett az a sok csillag, amely az �gbolton vil�g�t minden egyes nap. Elkezdte mag�ban sz�molni �ket, de hamar abba hagyta. T�l sok volt az �gen bel�l�k.

   Tal�n annyi, mint amennyi k�nnyet ejtett �let�ben? M�g az is lehet. Rengeteg k�nnyet ejtett m�r eddig a pillanatig. Nemcsak a sz�lei miatt, hanem a legut�bbi  bar�tja miatt is.

   Az a fi� az egyik oszt�lyt�rsa, Tom volt. A fi� csak kihaszn�lta. Kider�lt, hogy csak leakart fek�dni Emm�val. Csakhogy Emma nem akarta, �s visszautas�totta. M�snap viszont a sr�c m�s l�nnyal ment iskol�ba. Ott enyelegtek, Emma szeme l�tt�ra. Tal�n t�le megkapta azt, amit akart? Nem tudta, de nem is �rdekelte. Mikor ez kider�lt Mark megfenyegette a fi�t. A sr�c pedig �gy megijedt, hogy m�snap bocs�natot is k�rt Emm�t�l.

   A l�ny szem�be k�nnyek sz�ktek, ezeknek az eml�keknek a felid�z�sekor. Nagyon esetlennek, f�radtnak �rezte mag�t. Olyan f�radtak, hogy azonnal el is aludt.