Emma m�r teljes h�rom hete a Presscott h�zban lakott. Napr�l napra egyre mag�nyosabbnak �rezte mag�t. Nem tudta mit csin�ljon. M�r az els� h�ten felfedezte a v�rost. Elment minden olyan helyre, amelyet �rdemesnek tartott r�. A park volt a kedvenc helye, amelyet mindennap megl�togatott. Szeretett s�t�lni a t� mellett, �s n�zni a vadkacs�k j�t�k�t.

M�g mindig, minden �ldott nap gondolt az apj�ra, �s m�g mindig annyira f�jdalmas volt eml�keznie r�.  Ilyenkor esz�be jutottak azok a dolgok, amelyeket egy�tt csin�ltak. Sok sz�p eml�ke volt r�l, de ezek f�leg kisgyermek kor�b�l maradtak meg. Az ut�bbi �vekben ugyanis keveset tal�lkozott az apj�val. M�r nem j�rtak el egy�tt moziba, ha vet�tettek egy j� filmet. Nem eregettek egy�tt s�rk�nyokat �sszel. Semmit sem csin�ltak egy�tt.

Az apja teljesen belefeledkezett a munk�j�ba. Egyre t�bbet v�llalt mag�ra, ami t�nkretette nemcsak �t, hanem a gyerekeit is. M�g a kar�csonyt is k�nytelenek voltak az apjuk n�lk�l elt�lteni. Ez�rt Emma nagyon megharagudott, �s nem besz�lt hetekig vele.

Emma f�leszm�lt �lmodoz�s�b�l. V�letlen�l neki rohant egy f�rfinak, aki elejtette a k�nyveit. Emma felaj�nlotta a seg�ts�g�t neki, de az morgol�dva kikapta kez�b�l az egyik f�zetet. A l�ny m�rgesen felegyenesedett, �s otthagyta a f�rfit. De n�h�ny l�p�s ut�n meg�llt, �s szem�gyre vette az el�tte magasod� �p�letet. Nem gondolkodott sokat, hanem bement.

   Bel�pve az ajt�n hatalmas csod�lkoz�s lett �rr� rajta. Amerre n�zett k�l�nf�le �zleteket, �ttermeket �s k�v�z�kat l�tott.

   Hisz ez nagyobb, mint otthon. Nem is csup�n nagyobb, hanem legal�bb a k�tszerese. Tal�n megvan itt is az a ruha, amelyet kin�ztem magamnak Gy�rben.

Azonnal el is indult, �s sorra ben�zett minden �zletbe. D�lre teljesen elf�radt �s le�lt enni egy hamburgert. Mikor fel�llt az asztalt�l, �jult er�vel l�tott neki a keres�snek.

  V�gre meg�rkezett a Lara ruhabolt el�, amely a legdr�g�bb volt a k�rny�ken. Ezt Emma is tudta, de m�g ez is �rdekesebb� tette a dolgot.

Az �zlet zs�fol�sig volt t�mve v�s�rl�kkal. Bel�pett, �tverekedte mag�t a t�megen. K�v�ncsiskod�an kereste a szem�vel a n�iess�g�t legink�bb t�kr�z� ruhadarabokat. Meg is tal�lta a boltocska m�sik v�g�ben. Elkeseredetten n�zett maga el�, mivel n�h�nyan el�llt�k az �tj�t. Pont ott veszekedtek el�tte, s nem k�l�n�sebben �rdekelte �ket, hogy el�llj�k az utat.

   Emma �sszeszedte a b�tors�g�t, elindult fel�j�k, �s meg�llt mellett�k. Sajnos a veszeked� l�nyok �szre sem vett�k �t.

   - Eln�z�st. – sz�lalt meg d�h�sen. – Megk�sz�nn�m, ha nem �lln�tok el az utat.

   Erre a kijelent�sre mind a k�t l�ny abba hagyta a veszeked�st, �s Emma fel� fordult. Hirtelen elt�nt a visz�ly kettej�k k�z�l, �s Emma �rezte, hogy ennek � issza meg a lev�t.

   Az egyik l�ny alacsony volt, sokkal alacsonyabb Emm�n�l. Molett volt, de ennek ellen�re nagyon sz�p. Gesztenyebarna szemei �s g�nd�r haja m�g ink�bb szebb� tette g�mb�ly�, kreol arc�t. K�r�lbel�l egyid�s lehetett Emm�val.

   - Mit k�pzelsz magadr�l, te kis csitri? – k�rdezte elk�pedve a l�ny. – Azt hiszed, oda�llhatsz valaki el�, �s…

   - �llj le Angela! – Sz�lt r� a m�sik l�ny.

   Ennek a l�nynak gy�ny�r� der�kig �r� v�r�sessz�ke haja, �s z�ld szeme volt.  Az arca pedig tejfeh�r, ak�rcsak Emm�nak. Viszont az �v�t szepl�k is bor�tott�k. Magasabb volt a m�sikn�l, de nem sokkal.

   - Nem kell megv�dened! – ripakodott r� Emma, majd a m�sik l�nyhoz fordult, akinek szeme vill�mokat sz�rt. – Nem fogom hagyni, hogy �gy besz�ljen velem egy ostoba kis liba. Nem �n voltam az, aki el�llta az utat, �s nem engedett �t m�sokat.

   A k�t l�ny k�z�tt pattan�sig fesz�lt a viszony. M�r �ppen egym�snak estek volna, amikor csattan�s hallatszott. Mindenki �sszerezzent, mivel a v�r�s haj� l�ny �sszeesett. El�sz�r f�l sem fogt�k, hogy mi t�rt�nt, majd mindketten odasiettek hozz�.

   -Alexis? Alexis! – t�rdelt le mell�je Angela – H�vjon valaki ment�t! Nem hallj�k!

   Hatalmas t�meg vette k�rbe �ket. Mindenkit felzaklatott, ami t�rt�nt, de senki sem csin�lt m�st, mint sutyorgott.

   - Majd �n felh�vom �ket. – sz�lalt meg Emma, s m�r vette is el� a mobilj�t a zseb�b�l.

      A ment�k k�r�lbel�l negyed �ra eltelt�vel �rkeztek a pl�z�ba. Mikor �tverekedt�k magukat a t�megen, megvizsg�lt�k a l�nyt, majd a hord�gyra rakt�k. Sokan agg�dtak �rte, �s siet�sen f�lre�lltak az �tb�l, hogy betehess�k a ment�aut�ba. De n�h�nyan csak b�m�szkodtak, �s el�llt�k az orvosok �tj�t.

   Angela be�lt a l�ny mell�, �s megsz�r�tta a kez�t. Majd k�nnyes szemmel kin�zett az ajt�n, ahol szemmel l�that�an keresett valakit.

Emma ek�zben remeg� t�rdekkel verekedte �t mag�t a t�megen. Nagyon megviselt�k a t�rt�ntek. Megpr�b�lta �sszeszedni mag�t, nem sok sikerrel. V�gre eljutott a mosd�ig. Szerencs�re mindenki a l�nyhoz sietett b�m�szkodni, �gy a mosd� �res volt. Megnyitotta a csapot, a hideg v�zzel megmosta az arc�t. Belen�zett a t�k�rbe, ahonnan egy s�pad arc� fiatal l�ny n�zett vissza r�.

�ssze kell szednem magam, gondolta. Nem mehetek �gy haza. R�gt�n l�tni fogj�k rajtam, hogy valami gond van. El�vette t�sk�j�b�l a piros�t�j�t.

Mikor kil�pett a mosd� ajtaj�n m�r egy cs�ppnyit sem l�tszott rajta, hogy nem �rezte j�l mag�t.

A ment�at� m�r elment. Nagy meglepet�s�re azonban az Angel�nak nevezett l�nyt m�g ott tal�lta. Ott �llt t�le n�h�ny m�terre, �s a kez�t t�rdelte. Megfordult �s �sszekapcsol�dott a tekintete Emm��val. A l�ny tekintet�ben nem t�kr�z�d�tt m�s, mint f�lelem. Kis haboz�s ut�n odasietett Emm�hoz.

   - Nem akarsz vel�nk j�nni a k�rh�zba? – k�rdezte hirtelen Emm�t�l. – Nagy sz�ks�g�nk lenne r�d.

   Emm�t teljesen meglepte ez a kijelent�s. M�gis besz�llt a kocsiba, �s meg�lelte a f�lelemt�l reszket� l�nyt.

   - �vatosabbnak kellett volna lennem. K�sz�n�m, hogy seg�tett�l, pedig goromb�n viselkedtem veled. Rem�lem, megbocs�tasz.

    Emma sz�ve megl�gyult e szavak hallat�n. Egy igazi boszork�nynak tartotta Angel�t, de most a k�nnyes szemek l�tt�n nem tudta, mit gondoljon.

   - De ne k�pzeld azt, hogy ezzel puszipajt�sok lesz�nk! – jelentette ki kegyetlen�l hirtelen. – Am�gy, a nevem Angela Dobies.

- Az eny�m Emma, �s ha seg�ts�gre lenne sz�ks�ged, b�tran mondd.

   Ekkor azonban Emma zseb�ben r�zk�dni kezdett a telefon. Gyorsan megn�zte a kijelz�t, �s megijedt a n�v l�tt�n.

   - Hogy a… Hall�? – lehelte halkan a telefonba.

   - Hol a fen�ben vagy, ha megtudhatn�m?

   Emma �sszeszor�totta a fogait.

   - Ne agg�dj! Egy �ra m�lva otthon vagyok.

   - EGY �RA M�LVA? – Emm�nak musz�j volt eltartania a telefont a f�l�t�l. – Nem! – jelentette ki hat�rozottan. – Most van sz�ks�gem r�d.

   Emma mag�ban szitkoz�dott keresztanyja viselked�s�n. Nem �rt semmit. Akkor meg fogja be a sz�j�t, am�g elmagyar�zza!

   - Idej�nn�l �rtem a Szent Gy�rgy K�rh�zba? – v�g�l adta meg mag�t.

   - Te mit keresel ott Emma? Mi t�rt�nt?

Emm�nak most m�r elege lett ebb�l az eg�szb�l. Megmondta Eliz�nak, hogy menyjen �rte, �s majd elmond mindent.

   - Ez lehet azt�n a h�rpia. – jelentette ki Angela, miut�n Emma letette a telefont. 

   �ppen meg�rkeztek a k�rh�zba. Alexis, aki addigra m�r fel�bredt, bevitt�k az egyik k�rterembe. Angela �s Emma kinn v�rakoztak a v�r�teremben.

-          Jaj, Istenem. – jutott Angela esz�be. – Elfelejtettem felh�vni Alexis sz�leit.

   Ekkor Emma �szrevette fel�je k�zeledni Elizabethet. Nem l�tszott rajta, hogy m�rges lenne, ink�bb az aggodalom sug�rzott fel�le.

   - Mondd m�r el, hogy mi t�rt�nt!

   Emma belekezdett magyar�zkod�sba. Mikor v�gzett v�rta, hogy Elizabeth kiab�ljon vele, de e helyett ink�bb meg�lelte.

   Elizabeth �s Emma megv�rta, am�g Alexis sz�lei meg�rkeztek. Ezut�n mag�ra hagyt�k �ket, �s kimentek a k�rh�zb�l. Be�ltek az aut�ba, majd elindultak.

   - Nem �rtem, hogy lehett�l ennyire felel�tlen. Sz�lnod kellett volna, hogy elm�sz otthonr�l. Mi�rt nem volt�l k�pes erre? – vonta k�rd�re a l�nyt.

   - Egyszer�en nem gondoltam r�, hogy sz�lnom kellene.

   Elizabeth nem tudott hova lenni a csod�lkoz�st�l.

   - Hogy �rted ezt?

   - Nem tudom. Megszok�s, tal�n.

   Elizabeth felvonta a szem�ld�k�t.

   - Megszok�s? Ez nevets�ges. Ez nem lehet magyar�zat a viselked�sedre.

   Emma zavartnak l�tszott.

   - Am�gy mi�rt akartad, hogy seg�tsek? – pr�b�lta elterelni m�sra a sz�t.

   - Jut is eszembe. De m�g visszat�r�nk erre az eg�szre. – figyelmeztette.

   Emma keservesen fels�hajtott. Rem�lte, hogy Eliza err�l az �g�ret�r�l megfeledkezik. B�r tudta a sz�ve legm�ly�n, hogy erre szemernyi es�lye sincs.

   - Seg�tened kell a vend�gszoba helyrepofoz�s�ban.

   - Mi�rt? Mi�rt kellene helyrehozni? Hiszen csod�san n�z ki.

   Elizabeth felnevetett.

   - Tudom, hogy csod�s, de ennek ellen�re f�rfiasabb� kell tenn�nk, hiszen t�lzottan hasonl�t a ti�dre.

   Emma felvonta a szem�ld�k�t. Nem �rtette, hogy mi�rt akarta Liza f�rfiasabb� tenni a szob�t.

   - Nekem ez m�g mindig magas. – vallotta be �szint�n. –Mi baj azzal, hogy hasonl�t a szob�mra?

   Elizabeth meg�ll�totta az aut�t. Kisz�lltak, de nem tudott elmenek�lni Emma k�rd� pillant�sa el�l.

   - Siess�nk! Benn majd elmagyar�zom. – sz�lt h�tra a l�nynak, mik�zben kinyitotta a kertkaput.

   Emma ut�na ment. V�g�l is nem tudta, mir�l volt sz�, de nagyon izgatta. A csontjaiban �rezte, hogy nagyon j� lesz. Legal�bbis rem�lte. De ez a titkol�z�s felt�zelte.

   - Na, mondd m�r! – k�rlelte Eliz�t. – Mi�rt k�nzol?

   Elizabeth nevet�se meglepte.

   - Elizabeth! – morgott a fiatal n�re.

   Ekkor azonban egy f�rfihang hallatszott m�g�l�k.

   - Mi ez itt h�lgyeim? – k�rdezte kac�ran. – Hogyhogy ilyen j� kedv�k van?

Emma �s Eliza egyszerre fordultak a hangforr�s fel�. Mark �llt ott, a falnak t�maszkodva. Csak vigyorogva �llt ott. V�rta, hogy valamelyik�k megsz�lal, de egyik�k sem tette azt. Ehelyett ink�bb egym�sra n�ztek, majd elindultak Mark fel�. Szeg�ny sr�c nem menek�lhetett a csapd�b�l. Beker�tett�k, majd alaposan megcsiklandozt�k.

   - Azt mondod, holnap �rkezik?

   Emma �ppen a szekr�nyeket porolta le, mikor Liza besz�molt neki a vend�g�k �rkez�s�r�l. Mindenkinek meg volt a saj�t feladata. Elizabeth �ppen egy sz�rk�s sz�n� �gyter�t�vel takarta le az �gyat. Ez ut�n pedig hozz� ill� p�rn�kkal tette teljess� az �sszhat�st.

   Mark elrendezte a f�gg�ny�ket, majd behordta az �r�asztalhoz a sz�ket. Term�szetesen Justin ott t�nl�bolt k�r�l�tte, mindenk�pp segiteni akart. 

   Eliza b�lintott.

   - Holnap j�n d�lut�n. – jegyezte meg cs�ndesen. – Nem kedvelem, �szint�n megmondom.

   Emma nem igaz�n lep�d�tt meg a kijelent�sen. V�g�l is, van egy�ltal�n valaki, akit kedvel?

   - Mi bajod vele? – k�rdezte elt�n�dve.

   Elizabeth fels�hajtott. Vajon m�rt van az, hogy titokban kedveli ezt a l�nyt? M�rt szeretn� min�l ink�bb megismerni az igazi �nj�t? Azt az �nj�t, amely legbel�l van elrejtve. Nem tudta.

   - Tal�n t�ls�gosan is �nfej�. – mondta szomork�san, majd hirtelen elmosolyodott. – Ebben hasonl�t r�d. Tiszt�ra olyan �nfej�, mint te.

   Emma sz�r�s pillant�sa nem ker�lte el a figyelm�t. Akaratlanul is h�trafordult, �s hatalmas meger�ltet�s �ltal fojtotta vissza a nevet�s�t.

   A l�ny gy�ny�r�nek tal�lta a keresztanyj�t. F�leg a b�rsonyos sz�ke haja volt csod�latra m�lt�. Kora ellen�re kimondottan j�l tartotta mag�t. M�g az sem l�tszott meg rajta igaz�n, hogy egy cs�pps�g �desanyja.

   - Van egy apr�cska probl�ma. – ki�ltott Mark az el�szob�b�l.

   Mindkett�j�ket �rdekelte, mi t�rt�nt, ez�rt otthagyt�k azt, amivel foglalatoskodtak. Kiszaladtak az ajt�n, majd hirtelen meg�lltak.

   Nem tudt�k, mit csin�ljanak. Egy olyan l�tv�ny t�rult a szem�k el�, amely egyben volt nevets�ges �s d�h�t�. V�g�l mindannyian elnevett�k magukat.

   Az a dolog, amin mindannyian kit�n�en mulattak, nem m�s volt, mint egy fest�kes kisbaba. Justin eg�sz test�t k�k fest�k bor�totta. Ez m�g csup�n nevets�ges volt, de a fest�kes sz�nyeg m�r egy�ltal�n nem.

   - Mama! – ki�ltotta Justin s�r�san.

   - Justin! – rivallt r� Eliza a kisfi�ra. – Ez egy nagyon dr�ga sz�nyeg.

   Felkapta a gyereket, majd a meglep�d�tt Emma kez�be nyomta.

   - F�rdesd meg l�gy sz�ves. – mondta Emm�nak, majd Markhoz fordult – Mit akart�l azzal a fest�kkel? Most m�r teljesen mindegy. – tette hozz�, eln�z�en. –Szedj�k f�l!

   Mik�zben Mark �s Eliza elkezdt�k f�lszedni a sz�nyeget, addig Emma megf�rdette az apr�cska Justint.

   �ppen mikor v�gzett megsz�lalt a kaputelefon. Emma ijedten felsikoltott a s�pol� hangra. �r�lt annak, hogy m�r letette Justint, ugyanis abban biztos volt, hogy ijedt�ben kiejtette volna a fi�csk�t a kez�b�l.

   - Nem is tudtam, hogy van kaputelefonunk. – g�gy�gte a cs�pps�gnek, mik�zben a kez�be vette �t – Mit sz�ln�l, ha megn�zn�nk, ki j�tt?

   - J�! – b�lintott a cs�pps�g.

   Bizonytalanul elindult a gyerekkel a kez�ben. �vatosan szedte a l�pcs�fokokat, majd a f�ldszinten k�r�ln�zett. Nem l�tott egy lelket sem, s�t m�g �gy pisszen�st sem hallott.

   Hol lehetnek? – k�rdezte gondolatban mag�t�l. –Nem mehettek el, hiszen akkor sz�ltak volna. Nem hagytak volna itt egy sz� n�lk�l. Ugye nem?

   Megl�tta a kaputelefont, s odasietett. Bizonytalanul megfogta, majd belesz�lt.

   - Igen? Ki az?

   El�sz�r nem sz�lt bele senki, majd halk suttog�s hallatszott. Emma nem tudta, mi t�v� legyen. Nagyon megijedt.

   Egyik pillanatban elhalkult a sutyorg�s, �s valaki belesz�lt.

   - Gyere le, de r�gt�n! – adta ki a parancsot egy n�i hang – Mind itt
fogunk megfagyni. H�t m�r nem is sz�m�tunk neked?