M�snap reggel Ashlie, Hilary �s Tina elindultak vissza, haza Cambridgebe. Hossz� volt az �t, amelyet m�g az is elviselhetetlenebb� tett, hogy egyik�k sem boh�ckodott, vagy nevetg�lt. Egyik�knek sem volt kedve hozz�. Mindannyian l�gatt�k az orrukat.

   - El se hiszem, hogy ilyen cs�ny�n �sszevesztek. – jelentette ki Hilary, de nem � volt az egyetlen, aki ugyanezt gondolta. Mindannyian �gy gondolt�k, hogy �r�mteli fogadtat�sban lesz r�sz�k. Ehelyett belecs�ppentek egy teljesen megv�ltozott testv�rp�r �let�be.

   - Ja. Nem tudom, mi t�rt�nhetett vel�k. Ami biztos, az az, hogy Emma megv�ltozott.

   - Igen. Egyet�rtek. - kapcsol�dott be a besz�lget�sbe Tina is, mik�zben bekapcsolta a 4in the morning c�m� sz�mot. Teljesen oda volt ez�rt a sz�m�rt, f�leg az�rt mert a kedvenc �nekesn�je, Gwen Stefani �nekelte. Im�dta nem csak a szuper zen�je miatt, hanem az�rt is, mert hasonl�tani akart r�.

   - Jaj, Istenem! M�r megint ezt a ny�las sz�mot kell hallgatnunk, eg�sz �ton? – csattant fel Ashlie, majd levette a hangot, s ennek k�sz�nhet�en Gwen hangja elveszett a besz�lget�s k�zben. – Visszat�rve az el�z� t�m�ra, nem k�ne tenn�nk valamit?

   Mindannyian gondolkodni kezdtek, azon, hogy mit tehetn�nek. Nem igaz�n jutott �rtelmes �tlet az esz�kbe. S�t. Voltak igaz�n brut�lis gondolatok is. Ezek k�z� tartozott Ashlie �tlete, miszerint z�rj�k be Emm�t �s Markot a z egyik �tterem hatalmas h�t�szekr�ny�be. �gy gondolta, hogy ott majd kib�k�lnek, ha egy�tt lesznek.

   - Ashlie! Nem z�rhatjuk be �ket a h�t�be! Minden bizonnyal megfagyn�nak, vagy legal�bbis megf�zn�nak. Ez egy�ltal�n nem j� �tlet. – rivallt r� a r�m�lett�l d�bbenten Tina, hogy bar�tn�je k�pes lenne ak�r hal�lra fagyasztani valakit.

   - Nem. Erre m�s megold�st kell tal�lnunk, csajok. Valamit… Valamit, amit nem neh�z v�ghezvinni, de nem lehet kital�lni, hogy mi �llunk m�g�tte.

   - Tal�n, k�ldj�k el �ket pszichol�gushoz. – vetette fel Ashlie. – Most mi van? �n is �vekig j�rtam. Nem is olyan sz�rny�.

   Hilary �s Tina megr�k�ny�dve n�ztek Ashliere. M�g semmikor sem l�tt�k ilyen furcs�n viselkedni. Mi t�bb. M�g nem l�tt�k eddig azt sem, hogy ennyire maga alatta volna. T�rdelte a kez�t. Azt csin�lta, amit mindig is ut�lt. Ha valaki t�rdelte a kez�t, r�gt�n majd’ leharapta a fej�t.

  Hilary t�rte meg a csendet.

  - Mi bajod van? Mi�rt mondasz ilyen butas�gokat? �s legf�k�ppen mi�rt t�rdeled a kezedet?

   Mindannyian cs�ndben �ltek a kocsiban. M�r nem voltak messze Cambridget�l. N�h�ny kilom�ter, �s v�gre ism�t otthon lesznek. �s akkor v�gre m�ra megszabadul a k�rd�sekt�l. V�gre b�k�n hagyj�k. Csak erre tudott gondolni. A k�rd�s, amelyet Hilary tett fel neki �tfutott az agy�n. �gy n�ztek r�, mint egy bolondra. Egy �nsanyargat�, sz�nalmas bolondra. Egy bolondra, aki nem tud megegyezni mag�val, �s a m�ltj�val.

    Ashlienek nagyon f�jt a sz�ve ezekt�l, a gondolatokt�l. Majd meg szakadt. Nem az a fajta l�ny volt, aki csak mag�ra gondol, de nem gondolhatott mindig m�sra sem. Szerette felh�vni mag�ra a figyelmet. Tal�n, a sz�leivel val� kapcsolata volt ennek az oka?

   Ebben sz�z sz�zal�kig biztos volt. �k sose t�r�dtek vele. Mindig csak magukkal foglalkoztak. Annyira gy�l�lte azt az �rz�st. Azt az �rz�st, amely akkor t�rt r� kegyetlen�l, amikor esz�be jutottak az eml�ke.

   Mindig azt akarta, hogy jobban figyeljenek r�. Meg tett volna b�rmit, csak az�rt, hogy szeress�k. B�r �gy gondolta, hogy szeretik, de azt nem igaz�n mutatt�k fel�je. Megpr�b�lt mindent, amit csak egy kisl�nyt�l el lehetett v�rni. Kit�n�en tanult �vekig. De ez csak addig tartott, am�g �szre nem vette, hogy ez se seg�t a helyzet�n. Azt�n pedig elkezdtek leromlani a jegyei, �s a viselked�se is megv�ltozott. Napr�l napra ker�lt min�l nagyobb bajba. Erre viszont m�r felfigyeltek, a sz�lei. De ez sem volt az, amire Ashlie v�gyott. B�ntet�seket kapott, azt�n pedig, amikor m�r nem b�rtak vele, elk�ldt�k pszichol�gushoz.

    Sz�p kis sz�l�k. Nem t�r�dnek a gyerek�kkel, azt�n egy idegen gondjaira b�zz�k az �rtatlan lelk�t. M�g a pszichol�gus is nagyobb felel�ss�ggel volt ir�nta, mint az anyja �s az apja. Mindig a testv�re volt az, akit annyira im�dtak. Odaad�an szerett�k. Mindent megkapott, amit csak akart. A szeretet�ket, a t�r�d�s�ket.

  K�nnyek sz�ktek a szem�be ezekre, a gondolatokra. Mikor lesz m�r v�ge? Mikor hagyhatja v�gre ott �ket �r�kre? Tal�n akkor meg�rten�k, hogy mit is �rez igaz�b�l a l�nyuk.

   A nem olyan r�gen �rzett szeretet hely�t m�r teljesen �tvette a gy�l�let �rz�se. A gy�l�let�, amelyet nem k�v�nt senkinek. Az� a gy�l�let�, amely sz�tszak�totta a test�t. Amely bel�lr�l k�nozta. A nyers gy�l�let. Ez az, amit a sz�lei, �s az �ccse ir�nt �rzett. A felbecs�lhetetlen �rt�k� szeretete helyett, a gy�l�lete.

   Meg�g�rte mag�nak, hogy amint nagykor� lesz, �sszeszedi a holmi�t, �s elmegy otthonr�l. V�g�l is m�r �vek �ta erre k�sz�l. Elhagyni azt az �tkozott h�zat. Elhagyni mind�r�kre. Nem volt m�s v�gya, csak boldog lenni, �s soha t�bb� nem l�tni a sz�leit.

   Az � �tlete volt az is, hogy elmenjenek megl�togatni Emm�t. Egy kis kikapcsol�d�sra volt sz�ks�ge. Semmi m�sra.

   - Azt hittem, m�r soha nem �r�nk haza! – sz�lalt meg panaszosan, mik�zben kisz�llt a kocsib�l. Egy sportkocsi volt, amelyet m�g Hilary kapott a nagysz�leit�l, amikor bet�lt�tte a tizennyolcat. Annyira irigyelte a l�nyt, hogy ennyi mindent kap, hogy m�r bet�lt�tte a tizennyolcat. Mi lenne, ha �t is szeretn�k ennyire?

   Elk�sz�nt bar�tn�it�l, majd a takaros kis csal�di h�z fel� vette az ir�nyt. Lassan szedte a l�pteit, hogy min�l k�s�bb �rjen be a h�zba. M�r messzir�l hallotta a sz�lei veszeked�s�t. Vett egy m�ly leveg�t, majd lassan belop�zott a h�zba. M�r majdnem el�rte a l�pcs�t, an�lk�l, hogy b�rkibe belebotlott volna.

   Ha el�ri a l�pcs�t, akkor tal�n meg�ssza. Van r� lehet�s�ge. M�g egy l�p�s, �s ott van. Feln�zett a l�pcs�n, �s majdnem meg�llt a sz�ve. Egy apr�cska alak �llt a l�pcs� legmagasabb fok�n, �s b�multa az �rkez� alakot. Ashlie l�that�an megijedt, de tov�bb folytatta �tj�t. Min�l k�zelebb �rt a l�pcs� tetej�hez, ann�l kivehet�bb volt sz�m�ra, hogy az �ccse gonoszul vigyorog le r�.

   - Meg is �rkezt�l? – k�rdezte szarkasztikusan, mikor n�v�re els�t�lt mellette. – �gy tudom, hogy apa nem is tud r�la, hogy elment�l. Mit sz�ln�l, ha be�ruln�lak?

   - Fogd be a sz�d, te kis kullancs! – suttogta fagyosan. Hangj�b�l kivehet� volt, hogy mennyire gy�l�li �ccs�t. – Ha megmered mondani b�rkinek is, akkor soha t�bb� nem lesz lehet�s�ged �rulkodni! Ezt meg�g�rem!

   A fi� egy�ltal�n nem rettent meg ezekt�l, a szavakt�l. L�tszott rajta, hogy hozz� van szokva az eff�le fenyeget�sekhez. S�t, egyenesen kih�v�snak v�lte ezeket, az �g�reteket. K�l�n�s f�ny csillant s�t�t szem�ben.

   - Mit tenn�l, mond? Tal�n hal�lra nevettetn�l? Ugyan m�r. Csak mondod, �gy, mint mindig.

   - Azt csak hiszed. De, ha meg�rzed, akkor nem fogsz mosolyogni.

   - Att�l m�g bek�plek, �s egy �letre szobafogs�gban leszel.

   - Csakhogy k�t �v m�lva m�r nagykor� leszek. De addig is… Az eg�sz h�zban j�rk�lhatok. Na meg persze �jjelente kiv�ghatom romlott k�lyk�k nyelveit!

   - Any��! Any�! – rohant a konyh�ba a kisfi�, mik�zben k�nnyek sz�ktek a szem�be. – Ashlie csak most j�tt haza! Azt�n meg fenyeget�zni kezdett, hogy kiv�gja a nyelvemet.

   Az anyja lehajolt a gyermek�hez, aki keze k�z�tt tartotta szokny�j�t. Megt�r�lte, az �lnok k�nnyekt�l csillog� arc�t, majd mag�hoz �lelte. Ashlie, aki most �rt le a l�pcs�n l�tta elvigyorodni Jamiet.

   - Ashlie! – sz�lalt meg az anyja, miut�n f�l�llt, majd sz�r�san l�nya szem�be n�zett. – Hogy a fen�be k�pzelted ezt? Egy rohadt sz� n�lk�l elm�sz! Hogy mer�szelted ezt tenni? Ne is mondj semmit! Menj fel a szob�dba! K�t h�t szobafogs�g.