M�snap reggel Emma nagyon f�radtan �bred. Az el�z� este alig hunyta le a szem�t, mivel eg�sz id� alatt azon gondolkodott, hogy Markkal mi�rt v�gtak olyan cs�nya dolgokat egym�s fej�hez. Nem igaz�n jutott sokra, csak arra, hogy nem fog besz�lni a b�tyj�val. Maximum annyit mond majd neki, hogy j� reggelt vagy j� �tv�gyat. Semmmi t�bbet. Ezt meg�g�rte mag�nak.

   �s be is tartotta eg�szen eddig a pillanatig. Csakhogy most t�bbet kellett mondania. Sokkal t�bbet. M�r k�s� d�lut�n volt, �s �rezte, hogy eddig b�rta. Tov�bb nem. Most m�r nem tud ellen�llni, hogy meg ne mondja a mag��t, annak a cs�k�ny�s f�rfinak.

   - Megpr�b�ltam. �n megpr�b�ltam. – jelentette ki d�h�sen. – De most. Most azt�n v�ge. – fenyeget�z�tt. – Elegem van bel�led, te cs�k�ny�s vadbarom! Soha, de soha t�bb�! Soha t�bb� ne merj hozz�m sz�lni!

   - Mert, ha m�gis, akkor mi lesz? – K�rdezte g�nyol�dva.

   Emma majd fel robbant m�rg�ben. Elege lett b�tyj�b�l, �s az eg�sz csal�dj�b�l. M�r k�s� d�lut�n volt, �s tudta, hamarosan meg�rkezik az a titokzatos vend�g. Ennek ellen�re felkapta kab�tj�t az akaszt�r�l, majd kirohant a bej�rati ajt�n.

   Senki, de senki az �gvil�gon nem �rtette meg, mi j�tsz�dott le ekkor Emma fej�ben. Mindenki megd�bbent azon, ahogy kiborult, azt�n meg elrohant. Nem gondolta senki, hogy ez a l�ny, akit mindenki csod�lt az er�ss�g��rt csak �gy, egyr�l a kett�re kiborul. Persze gondolhatt�k volna, hogy hamarosan ez is megt�rt�nik, hiszen annyi sz�rny�s�gen ment kereszt�l. Az a sok f�jdalom, amit eddig a pillanatig derekasan elviselt, most mind kit�rt bel�le. Minden egyes f�jdalom most felsz�nre t�rt. Mint a l�va a vulk�n m�ly�r�l. Mindenki biztos benne, hogy egyszer kit�r, de nem igaz�n tudj�k, hogy mikor lesz ez a balszerencs�s fordulat. Nem tudt�k, mikor �ri 9el �ket a v�gzet�k.

   De most Emm�t el�rte ez a fajta v�gzete. Rohant. Rohant a v�roson kereszt�l, nem is figyelve semmire sem maga k�r�l. Nem hallott, s nem l�tott semmit. Csak menek�lt. Menek�lt min�l messzebb. Menek�lt a f�jdalom el�l, a tehetetlens�g el�l. Min�l messzebb, ann�l jobb, gondolta.

   Nem hallotta, ahogy egy �reg n�ni ut�na ki�llt, hogy vigy�zzon. Nem hallotta, a fiatalok suttog�s�t, mikor elfutott mellett�k. Nem hallott semmit. Semmit az �gvil�gon. Csak azt, ahogyan a sz�ve v�gleg darabokra t�r.

    K�nnyek �nt�tt�k el a szem�t. Csak �gy hirtelen, fut�s k�zben. Ahogy egyre ink�bb az elm�lt id�szakra gondolt, ann�l ink�bb t�rtek el� a k�nnyei. Nem �rtette, mi folyik k�r�l�tte. Nem �rtett semmit. Azt, hogy mi�rt b�nnak ilyen cs�ny�n vele az emberek, s azt, hogy v�g�l mi�rt hagyj�k el.

   Elfutott egy sz�k�k�t mellett, �s hirtelen azt �szlelte, hogy m�r a parkban van. Meg�llt, mikor erre r�eszm�lt. K�rben�zett a park z�ldell�, illatos vir�gokkal teli f�v�n, f�ln�zett a tiszta �gboltra, ahol k�l�nb�z� m�ret� felh�csk�k mozogtak, ide-oda. V�g�l pedig megl�tta, azt a helyet, ahova igaz�b�l v�gyott. A helyet, amely k�r�l gyermekek j�tszadoztak lelkes kiab�l�sok k�z�tt, ahol mindenki megnyugv�sra tal�lt.

   Oda s�t�lt a t�hoz, amelyben felfedezett n�h�ny vadkacs�t j�tszadozni, majd levette a kab�tj�t, �s leter�tette. R�fek�dt, �s cs�ndben �tadta mag�t a nyugalomnak. N�h�ny percig figyelte az �llatk�kat, majd a hevesen izz� ny�ri napsugarakat vette szem�gyre.

   Behunyta a szem�t, �s el akart felejteni minden gondot, ami a lelk�t mardosta. Hallgatta a n�ha cs�ndes, m�skor pedig hangos zajong�sokat.

   Milyen megnyugtat�, gondolta. M�g sohase �reztem magam ennyire nyugodtnak. �des Istenem. B�rcsak minden perc ennyire egyszer� �s nyugodt lenne.

   M�ly s�hajjal fordult meg a f�ben. Imm�r a jobb oldal�n fek�dt. Meglep�d�tten l�tott egy ismer�s alakot k�zeledni. Nem �rtette, hogy ker�lhetett oda, hiszen amikor legut�bb l�tta, �ppen k�rh�zban fek�dt.

   - Szia. Te vagy az a l�ny a pl�z�b�l, ugye? – k�rdezte az �g�v�r�s haj� l�ny kedvesen mosolyogva, mikor odal�pett Emm�hoz. Emma fel�lt a f�ben, �s hitetlenkedve n�zett a l�nyra.

   - Hello. H�t neked nem k�rh�zban k�ne fek�dn�d? �gy �rtem, legut�bb, mikor l�ttalak, �pp ott volt�l.

   - Tudom. Csak megl�ttalak, �s meg akartam k�sz�nni, hogy seg�tett�l nekem, �s Angel�nak. Nagyon h�l�s vagyok �rte. – kivillantotta h�feh�r fogait Emma fel�, majd hirtelen megfordult.

   Emm�n eluralkodott a p�nik, amikor Alexis megfordult, �s el akart menni. Valami�rt �gy �rezte, hogy marad�sra kell b�rnia b�rmilyen �ron. Nem akarta, hogy itt hagyja, mivel m�r nem t�rekedett arra, hogy maga legyen, �s �gy gondolta, hogy tal�n ez a l�ny fel tudn� vid�tani.

   - V�rj! Nem j�nn�l ide hozz�m egy kicsit. Tal�n jobban is megismerkedhetn�nk. De, ha m�ssal vagy, akkor nem kell. Csak gondoltam… Mindegy. Hagyjuk.

   - Idej�hetek, ha nem zavar egy kis t�rsas�g.

   - �, persze. – csillant fel Emma szeme. Egy�ltal�n nem szeretett egyed�l lenni. De az, hogy Cardiffban alig ismer valakit, megnehez�tette a dolg�t.

   Alexis elment sz�lni azoknak, akikkel kij�tt a parkba, majd n�h�ny perccel k�s�bb k�t kisl�nnyal t�rt vissza, akik egy farkaskuty�t vonszoltak maguk ut�n. A l�nyok nagyon hasonl�tottak Alexisre, b�r alig lehettek n�gy �vesn�l t�bbek. Az ikerl�nyoknak v�r�s hajuk ugyanolyan pomp�san csillogott, s z�ld szem�k is azonos �rnyalat� volt n�v�r�k�vel.

   - Lisa, Rose ez itt Emma. K�sz�njetek neki, azt�n pedig fut�s j�tszani. – Alexis kijelent�s�re a l�nyok b�lintottak, majd adtak Emm�nak egy-egy puszit, �s szaladtak j�tszani.

   - De aranyosak. – jelentette ki Emma, mik�zben Alexis is leheveredett mell� a f�be.

   - Azok, de n�ha borzaszt�an f�raszt�ak. Sokszor m�r nem tudok mit kezdeni vel�k.

   Emma b�lintott. Ahogy eln�zte az ikrek j�tszadoz�s�t k�l�n�s �rz�s lett �rr� a sz�v�n. Tudta, hogy mi ez az �rz�s, �s min�l el�bb el akarta hessegetni. Nem akarta ism�t azt a f�jdalmat �rezni, mint amikor a b�ty�ra gondol. Azt a szomor�s�got el akarta t�ntetni. V�g�l is az�rt ment ki a parkba, hogy elfeledkezzen a gondjair�l.

   - Mit csin�lsz itt egyed�l? Vagy, tal�n neked is vigy�znod kell a testv�reidre? Net�n tal�lkoz�d van?

   Emma hangosan felnevetett.

   - Tal�lkoz�m? Egy�ltal�n nem. �s gyerekekre sem vigy�zok. Csak egy kis nyugalomra volt sz�ks�gem. Tudod, senki sincs, akivel tal�lkozhatn�k.

   - Hogyhogy? Nincs egy bar�tod sem?

   - De, persze hogy van. Csak nem itt, hanem Cambridgeban. Azok n�lk�l, pedig kicsit neh�z sz�rakozni. Hacsak nem megyek oda, vagy �k nem j�nnek ide.

   - H�t, ebben van valami. – adta meg mag�t. – Mondd. Nincs kedved mozizni egyet valamelyik nap?

   Emma felh�zta a szem�ld�k�t.

   - Tudod, nem kell felaj�nlanod a t�rsas�god. El vagyok �n egyed�l is.

   Alexis �gy n�zett r�, mint egy f�ld�nk�v�lire. Egyszer csak felcsillant a szeme a felismer�st�l.

   - Emma, �n nem az�rt h�vtalak el moziba, mert megsajn�ltalak! – r�zta a fej�t Alexis. – Az�rt k�rdeztem meg, hogy el j�ssz-e, mert kedvellek. Egy�bk�nt meg, �n soha nem sajn�lkozom. Ezt verd ki a fejedb�l. Na, mit mondasz?

   - Ok. Mikor legyen a mi kis tal�lk�nk?

   Alexis �rdekl�dve figyelte Emma v�rakoz�st�li gy�ny�r� arc�t. Milyen t�k�letes ez a l�ny, gondolta. Olyan �rtatlan m�g, olyan tiszta. Egy megfelel� ember.

   - Mit sz�ln�l, ha ma este elmenn�nk egy buliba?