Ai könnyei úgy csillantak a levegőben mintha kristályokat szórt volna el. Aizawa utána lovagolt, be is érte ugyan nem értette, hogyan de azt észrevette, hogy amint utána kezdett lovagolni Dragon lelassult. Ai nem kapaszkodott Aizawának tehát könnyű dolga volt, elkapta a szárat és megállította a lovat. Aizawa levette Ait a nyeregből és átölelte. Ai is átölelte szorosan és olyan érzés fogta el, mintha repültek volna, soha nem akarta elengedni. Aizawa megcsókolta és Ai még mindig sírt. Mikor leengedték egymást valaki megszólalt a hátuk mögött.

-Micsoda szép látvány.- gúnyolódott Krisztián és Bence, a Hautson testvérek voltak.

-Mér nem mész vissza a saját csajodhoz Krisztián?- Válaszolta szemétkedve Aizawa.

-Mi lenne, ha a csajt nekem adnátok? Akkor nem veszekednétek rajta?- gondolkodott el Bence.

Ugyan Bence egy nagyon helyes és arinak tűnő srác volt és 15 éves. De Ai csak Aizawát szerette.

-Meghülyültél Öcsi. A csaj csak az enyém, lehet és jut eszembe száj le a jövendőbeli csajomról Aiza. –és nevetve körözött a lova hátán.

-Jó, hogy úgy beszéltek rólam, mint egy tárgyról és ide figyelj Krisztián én soha az életben, nem járnék olyan egy bunkó, hülye és idiótával amilyen te vagy. Le lehet rólam szállni. Ezzel fel akart szállni Dragonra, de Krisztián elkapta a kezét és felrántotta a lovára. Ai le akart szállni de, Krisztián nem engedte.

-Kérj bocsánatot, és akkor elengedlek.

-Oké. Bocsy. Jó lesz?

-És kérek egy csókot. Különben valami baja lesz a lovadnak. A csókot akkor kapom, meg amikor te jónak látod ezen a héten belül. Érthető volta? Vagy a lovad issza meg a levét.- A lányt majdnem lelökte a lováról és elvágtatott az öccsével.

Amikor visszamentek nem szóltak senkinek a töténtekről. Aznap este fél kilenckor megint nem találta a nadrágját. Az utolsó hely, amit még nem nézett meg a szobájában az az ágya alatt volt. Meg is találta és felöltözött kiment a házból elment a kapuig aztán körülnézett. Két lovast látott meg éppen beszélgettek. Amikor már elég közel voltak meglátta az arcukat. Krisztián és Bence volt épp hazafele mentek.

-Ez a kiscsaj túl fog járni az eszeden. Ebben biztos vagyok.

-Lehet, hogy azt akarja majd csinálni, de nem hiszem, hogy veszni hagyja a lovát.

-Furfangos vagy. Mit akarsz csinálni?

-Megmérgezem, vagy elrabolom. Mit gondolsz melyiket, csináljam?

-Azt a gyönyörnyű fríz lovat kár lenne veszni, hagyni. RABOLD EL.

A többit már nem hallotta de neki ennyi is elég volt, arra hogy, féltse Dragont. Azonnal rohant át Aizawáékhoz. „kop-kop”. De nem nyitott senki ajtót hát újra és újra kopogott. Hát kiment az istállóba és elámult. Volt ott minden fajta ló fríz, shire, angol és arab telivér, stb. Persze a lovaik is ott voltak. Felnyergelte Dragont és kiügetett kint leszállt a lóról és becsukta az istálló kapuját. Ekkor kinyílt az ajtó és Aizawa lépett ki. Nagyon meg volt lepődve, hogy itt találja barátnőjét.

-Hát te meg mit keresel itt?

-ŐŐŐŐ… Semmit elviszem egy körre.- mosolygott a fiúra.

-De nem úgy volt, hogy együtt megyünk lovagolni?

-jaj, el is felejtettem. Na akkor mire vársz, hozd Nikyimet.

Nem telt el két perc és már kint is voltak. Nyeregbe pattantak és vágtattak. Ai elmondta, amit hallott Aizawának ő viszont nem volt meglepve ettől. Ai csodálkozott rajta meg is kérdezte mi a baja. Aizawa csak annyit mondott „á semmi csak már nem egyszer fordult elő nálunk a ló rablás.

-Aizawa miért vagy most ilyen. Mióta megcsókoltál, nem szólsz hozzám. –kérdezte keservesen és szomorúan Ai.

-Jaj, ne mondj már ilyet nem is igaz. Csak váratlanul ért, ennyi az egész.

-De hiszen te csókoltál meg vagy már meg bántad?

-Dehogy is kiket összehordasz. Na mindegy menjünk. Meddig lehetsz velem?

-Nem is tudom. A nagyi éjfélig engedett el, de ha továbbra is ilyen leszel nem sokáig.

Aizawa nem mondott semmit csak sóhajtott egy jó nagyot. De pár perc múlva olyan beszédes lett, hogy el is feletkezdtek az időről.

***

Másnap Ai délelőtt 11 körül kelt fel. De akkor sem önszántából, hanem mert csörgött a telefonja. Először nem is találta meg a telefonját de nem, azért mert nem látott a kócos hajától, hanem mert teljesen kómás volt. Amikor végre megtalálta ez volt rajta kiírva: „Aizawa”

-Igen?- kezdte a beszélgetést kicsit lazán.

-Szia. Aizawa vagyok, ugye nem keltettelek fel? Ma is kimegyünk lovagolni? Tegnap nagyon jól éreztem veled magam de, akár úszni is kimehetünk de ha…

-Szia. Igen felkeltettél de semmi baj. Úszni menjünk de, csak mi, ketten de ha kedved van, hozd Braint én meg hozom Solomont így ellesznek. Oké?

-Oké. Én is ezt akartam mondani

-na szia és puszi

-szia pux.

 Visszaesett az ágyra és újra álomba merült. Azt álmodta, hogy egy lovas paradicsomba vannak Brainnal és kézen fogva, ülnek a lovaikon. De egyszer csak besötétült és Krisztián jelent, meg aki kirántotta alóla a lovat és elátkozta. Ekkor felébred, mert Márk ébresztgette.

-Gyere le reggelizni.- mondta és kiviharzott a szobából. „hát ennek meg mi baja van” gondolta magában Ai miközben ment le a lépcsőn.

-Jó reggelt, sziasztok. –köszöntött mindenkit kicsit nyersen de mosolyogva.

-Hali álomszuszék. – köszönt neki boldogan Solomon.

-Szióka. –ugrott a nyakába Tessa.

Miközben sikerült Tessát levakarnia magáról körülnézett és megkérdezte a nagyiját, hol van a kishúga. Ő csak annyit felelt „a szomszédban”. Odaballagott Solomonhoz és leült mellé. Solomon csak nézett nem értette mi baja, lehet a húgának. Ekkor leviharzott Márk rá sem nézve Aire csak morgott valamit az orra alatt és eltűnt a konyhában. Mikor Ai felemelte a fejét és kérdezni akart valamit Solomontól, Solomon az ujját a szájára tette. Márk visszajött és felviharzott és már csak egy ajtócsapódás halltszott. Solomon elvette a kezét Ai szájáról.

-Mi baja van?

-Az, hogy tegnap úgy beszéltél vele…

Még ki se mondta Solomon a mondanivalóját, de ő már fel állt az asztaltól és felfutott a lépcsőn. Ai megállt Márk ajtója előtt habozott de  nm mert bekopogni, megfordult már lépni akart, amikor nyílt az ajtó és Márk lépett ki, amikor Ai megfordult pont összeütköztek és a földre estek ráadásul egymásra. Márk egy ideig csak feküdt aztán ráeszmélt, hogy fel kellene kelnie földről, amikor látta ráesett a húgára, nagyon zavarba jött, főleg azért ahogy viselkedett vele. Nem ált fel csak a húga mellé térdelt, aki még mindig a földön feküdt. Nézték egymást 1-2 percig aztán nevetésben törtek ki. Megölelték egymást, és úgy érezték, repülnek, és soha nem akarták egymást elengedni. Ez az érzés egyszerűen nem hagyta el őket. De nem is akarták, ugyanis minden csodálatos volt. A folyosó kifehéredett és egyetlen egy tárgyat sem láttak, csak repültek és repültek. Akkor ébredtek fel, amikor Solomon ott állt mellettük. Ugyan nem mondott semmit, de az arcára volt írva: „Végre kibékültetek.” Felálltak és Solomont is megölelték, de az ölelésből hamarosan játékos verekedés lett. Ai felállt és otthagyta a két verekedő fiút. Bement a szobájába, ami a szomszédok egyik ablakára nézett, de lehetett látni a kert végében lévő kis halastavat. Kikönyökölt az ablakba, de miután elunta magát kiment a szobákat összekötő erkélyre. Lehuppant a szobájában lévő fotelba és olvasni kezdett. Mikor feleszmélt az olvasásból már délután fél 5 volt. Talán azért nem vette észre, hogy már majdnem lement a nap, mert az ablaka majdnem beterített fal felső részének a felét, az ablak meg persze a fal kellős közepén volt. A fotelból tökéletesen lehetett látni a másik szobát. Természetesen fiús tinédzser szoba volt, az ablak ugyan olyan nagy volt és milliméter pontosságra ugyan ott volt, mint Ai ablaka.

***

Egyszer csak egy fiú bement törölközőbe burkolózva amint levette a hajáról a törölközőt nyomban felismerte Brain volt az. Ai látta a fotelból az alsó törölköző alját. Brain szobájában volt egy hatalmas tükör. Abban nézegette magát. Ai visszatért a könyvéhez. Brain félig megfordult becsukta a szemét és levette a törölközőjét. Neki is volt erkélye úgy, mint például Ainek. Ai újra felemelte a fejét olyan érzések kavarogtak benne, mint a zavar, szeretet a meglepetségés még sok ilyen. Brain teljesen megfordult ekkor kinyitotta a szemét és átnézett a másik házba, pontosan a szomszéd ablakba. Ekkor meglátta teljesen zavarban lévő Ait aki, éppen a szeme elé csapta a kezét. Brain nem jött zavarba,főleg inkább elmosolyodott és szépen lassan a törölközőjéért sétált. Amint felvette odasandított Aire hátha, nézi,és tényleg nézte. Ai és Brain mind a ketten arra gondoltak „te jó isten, hogy fog rám nézni ezek után”. Brain szép lassan magára tekerte a törölközőt. Megfordult és kisétált az erkélyen. Hívogatta Ait, hogy jöjjön ki, de ő csak rázta a fejét. Vissza, tért a könyvének olvasásához. Nem olvasott két sort, Brain ajtaja kicsapódott és besétált rajta Aizawa. Meglepetten látta, hogy azért nem nyitottak neki ajtót, mert bátyja az erkélyen van. Amikor kiért mellé nem tudta mit néz de, aztán követte a szemét és meglátta a fotelben ülő Ait. Úgy ráförmedt a testvérére, hogy az köpni, nyelni nem tudott.

-Te meg mit képzelsz magadról? Hogy nézheted így más csaját?

-Tudomásom szerint még nem jártok! – Viszonozta a dühöt Brain.

- De én már megcsókoltam.

- Jó de téged látott már meztelenül?

- Mit mondtál?- Sápadt el Aizawa.

Nem tudott többet mondani. Kővé dermedt és se szó, se beszéd nélkül bement és Brainra zárta az ajtót. Amint bezárt az ajtót az anyjuk kinézett az ablakon és azt mondta nekik.

-Ahelyett, hogy itt veszekedtek, hívjátok meg őket vacsorára.

Behúzódott az ablakból és folytatta a főzést. Brain integetett Ainek hogy jöjjön ki. Ai először nem akart kimenni, de amikor Brain mutatta, hogy kizárták azonnal kiment. Amint kiért Brain egy vastag kötélre mutatott, ami a két ház között van (És, persze pont az ő ablakuknál).

- Átmászhatok?

- Nem fog leszakadni? –kérdezte kicsit aggódó hanggal Ai.

- Ha tudnád, hányszor másztam már itt át. Na mehetek? Nyugi vigyázok a törölközőmre.

- Gyere.

Brain mászni kezdett. Ai látta az izmait és majdnem elalélt a látványtól ugyan kicsit elvörösödött. Brain nem értette miért történt ez, aztán megértette és csak mosolygott. Már majdnem átért, amikor véletlenül megcsúszott és leesett. Mivel a kötél elég magasan volt és már elég közel volt megkapaszkodott az erkély kerítésén.

- Ai segíts!!!!!

- De, hogy?

- Ha nem akarsz megint pucéran látni akkor a törölközőt, fogod meg én, meg a válladba kapaszkodom és felhúzol. A második lehetőség, hogy kezet nyújtasz és felhúzol, de megvan rá az esély, hogy leesik a törölközőm. –Visított Brain.

Ai tétovázott egy ideig, de aztán döntött. Kezet nyújtott Brainnak, de sajnos bekövetkezett, amire számítottak mind a ketten a törölköző lecsavarodott a derekáról és leesett a földre. Brain és Ai a földre estek. Brain felkelt és kezet nyújtott Ainek, hogy felsegítse. Belekapaszkodott a kezébe és felrántotta Brain.

-Most egy kicsit kínos helyzetben vagyok. Az, hogy te láttál az még semmi, de hogy az egész családod, az egy kicsit gáz.

-Nyugi megoldom. Tedd ezt magad elé.

Ai kirohant a szobából és lefutott a lépcsőn.

-Márk, Solomon kérdek egy pólót és egy nadrágot, gyorsan.

-Minek?- kérdezték egyszerre.

-Ne kérdezz, csináld.

Felfutottak mind a hárman és mind a két fiú adott neki ruhát. De továbbra sem válaszolt a kérdésekre. Bement és becsukta maga mögött az ajtót.

-Tessék, látod mire jó, ha vannak fiú tesóid.

-Aha…

De még ki se mondta a mondatot valaki kopogott. „kip-kop, Ai nyisd ki” A hang Márké volt. Gyorsan odaugrott az ajtó elé és kinyitotta résnyire.

-Igen mit akarsz?

-Csak azt akartam kérdezni, hogy minek kelletek a ruháink. És ha lehet, engedj be, vagy csak nem egy pucér fiút rejtegetsz előlünk.

Ekkor Ai kinyitotta az ajtót és Márk ledöbbent. Nem tudott megszólalni. Mind a hárman ott álltak és nem tudtak megszólalni. Ai teljesen ledöbbent azon, hogy fedhette fel Braint és mit fog kapni ezért. Brain teljesen zavarban volt, és hogy mit fog szólni ehhez Márk. Márk teljesen meg volt döbbenve, hogy mit csinálhat, a húga egy pucér sráccal a szobában. Végül Ai törte meg a csendet.

-Szerintem neked Solomon ruhái lesznek jók. Na öltözz át. Addig mi kimegyünk.

Ai kilökdöste Márkot a szobából. Aztán eszébe jutott, hogy ő Márk ruháját vehetné fel, ekkor bement a szobájába. Márk meg csak lesett, hogy csak így besétál a szobájába, amikor egy meztelen srác van a szobában. Ai besétált és újra egy izmos, jóképű srácot pillantott, meg akin a bátyja nadrágja volt. A srác láthatólag megint nem lepődött meg csak nyújtatta neki Márk ruháit. Ai elvette tőle és besétált a fürdőszobába. Pár perc múlva Brain beszólt neki, hogy kész van. Kopogott de hiába nem jött válasz. Ekkor benyitott és meglátta Ait egy szál melltartóban és bugyiba. Éppen a nadrágot húzta fel, amikor Brain benyitott. Ai kb. úgy reagált erre, mint Brain amikor meglátta meztelenül, rendületlen maradt. Ugyan Brainon nem volt a felső az a kezében tartotta.  Brain nem tudta türtőztetni magát, eldobta a pólót és odarohant Aihez és megcsókolta. Szenvedélyesen csókolóztak egyszer csak a földre estek. Ai nem tudta mit csináljon, ezért inkább ellöket magától.  Ai Felhúzta a gatyát és a pólót gyorsan felhúzta és megállt egyenesen.

-Mehetünk? -kérdezte kuncogva.

-P-p-persze.- Válaszolta gyorsan és félénken Brain.

Most viszont ő volt teljesen elvörösödve, pedig ő nem látott annyi mindent, mint pl. Ai. Elindultak, kifelé amikor a lépcsőhöz értek meglátta őket mindenki. Mindenki kérdően nézett Aire és Brainra kivéve Márkot. Solomon meg csak mosolygott és azt mormolta: „hát ezért kelletek a ruhák.”

-Brain, nem is láttalak bejönni. No de mindegy, Ai drágám, három lehetőséged van.
1. Itt maradsz egyedül a házban.
2. Elmész sétálni Solomonnal, Tessával és Márkkal.

3. Eljössz velem és Szandrával vásárolni. – sorolta nagyi a lehetőségeket meglepődve.

-Itthon maradok.

-Rendben de, akkor a vendégednek mennie kell. Hagyjak itt neked kulcsot?

-Légyszi.

Már mindenki elment, amikor ők elhagyták a házat épp bezárta az ajtót, amikor jött a postás.

-Odaadhatom neked a mai postát. És fiatalember segítene a hölgynek, ugyanis az egész táska tartalma az övék

- Milyen nagy csomagok érkeztek.

-Igen különböző iskolákból jöttek.

-Á, már értem az egyenruhák és a tankönyvek. Viszontlátásra.

-Viszontlátásra

Brain elvette a 4 dobozt és odavitte az ajtóhoz, addig Ai elvette a postástól az újságokat, leveleket, számlákat. Ai kinyitotta az ajtót és bevitték a postát. Ai megkérdezte Braint, hogy muszáj most azonnal hazamennie, mert ha nem együtt is kibonthatnák postát. Brain gondolkodott egy ideig aztán csak belement. Az első dobozban Márké volt. Az itteni gími egyenruhája kék volt. Hosszú nadrág egy póló egy pulcsi egy sál egy sapka egy rövidnadrág és egy csere ruha (póló és nadrág), ez mid kék volt. A dobozban volt még egy levél, amit nem bontottak ki és persze a doboz alján ott álltak a tankönyvek és a házirend (ez persze mindegyik dobozban az aljára került. A másik doboz Solomoné volt, ahova ő megy ott az egyenruhák színe zöld volt. Neki is ugyanolyan ruhadarabok voltak benne meg még plusz nadrág és fölső. Neki is volt mellékelve egy levél. A harmadik Szandráé volt az ő egyenruhája citromsárga volt. Ő egy mini szoknyát és egy térdig érő szoknyát kapott egy blúzt, egy pulcsit és egy vastag nagyon hosszú sálat és meglepetésükre egy topánka félét is kapott. Neki egy kicsit kisebb boríték volt. A negyedik végre Aié volt. Az ő egyenruhája piros volt.