2 .Fejezet

az első  óra

Másnap reggel a kádban ültem. Szokásom szerint rengeteg habbal. Megcsörrent a telefonom. Norbi volt az. Semmi kedvem nem volt vele. Eközben Norbi a számítógépe előtt ült és az egyik kezével a telefont tartotta a másikba pedig gépelt. Valami vers félét. Hamarosan kezdődik az első óra. Norbi első órája matek volt. Az én első órám lovaglás volt. Jobban megnéztem az órarendem és a mai napon csak lovaglásom van. Nagyon örültem. Reménykedtem benne, hogy az a fiú is ott lesz. Már nagyon idegesített a csörgés fogtam és kinyomtam a telefont. Pár perc múlva kopogtak.
- Nyitva.
Eltelt egy-két perc és kopogtak a fürdő ajtaján. Először nem válaszoltam. Magam elé húztam a habot és ekkor válaszoltam.
 - Gyere be.
Norbi volt az. Belépett és elállt a lélegzete. Nem tudott mit kinyögni. Olyan zavarba jött, hogy fülig elvörösödött. Nem értettem miért jött ennyire zavarba. De aztán megértettem. Nm bírtam ki, nevetésben törtem ki. Aztán abba hagytam és némi dühvel és félénkséggel és méregetéssel néztem rá. Fekete hajam eddig fel volt kötve, most leengedtem.
- Miért nevetsz? – Kérdezte és látszott rajta, hogy nem ért semmit.
Gondolkodott még aztán neki is leesett. Sértődötten nézett rám. Én meg csak kuncogtam és kuncogtam. Pár perc múlva befejeztem.
- Add ide a törölközőt. - Mondtam neki amint hátrafordult ,a hajamat hátradobtam.
Norbi visszafordult és odaadta aztán hátat fordított. Magamra tekertem és kimentem a fürdő szobából. Bementem a szobába felvettem a ruháimat  a lovagló nadrágom és egy pólót. Norbi miután összeszedte magát bejött utánam. Nem volt szerencséje.
- Légyszi, ha már itt vagy csatold be a melltartómat. –Mondtam neki, de nem vettem észre megint mennyire zavarba jött.
Norbi odajött és becsatolta, hideg keze hozzáért a bőrömhöz és összerezzentem. Nem tudtam most már én se mit kéne mondanom. Norbi nem értette miért rezzentem össze. A kezét a homlokához tette és érezte milyen jég hideg. Norbit nem érdekelte a keze hidegsége. A hátamra tette a kezét és kirázott a hideg. A pólóért nyúltam, de Norbi elkapta a kezem. Megfogta a kezem és megfordított. Ott álltam előtt egy melltartóba és a lovagló nadrágomba.  Norbit egyáltalán nem érdekelte. A keze még mindig a hátamon volt. Nem tétovázott, közelebb húzott magához. Próbáltam ellenkezni, de nem sikerült. Ezért bele kellet törődnöm (nem mind ha annyira ellenkeztem volna). Norbi közelebb hajolt. Már majdnem megcsókolt amikor kopogtak. Abban a pillanatban egy mozdulttal elengedett és egyben ellökött magától. Gyorsan felkaptam a pólót. Gyorsan még összefogtam a hajam és ajtót nyitottam a nem várt vendégnek.
- Szia Díva. Jössz a lovas órára. Nahát, Norbi mit keresel itt?
- Szia Edward. Mindjárt megyek. Csak megkeresem a kobakom.
- Cső Ed. Hát…őőő… csak benéztem az új csajhoz. Na Díva megyek is. Sziasztok.
Norbi meg se várta a válaszokat el is viharzott. Én gyorsan felkaptam a kobakom és már el is indultunk. Mikor leértünk még senki nem volt ott. Aztán eszembe jutott fel kell nyergelni és le kell csutakolnunk az összes lovat akin lovagolni fogunk. Összesen 26 lovat. Miközben csutakoltuk a lovakat sokat beszélgetünk. Kiderült, hogy mind a ketten imádjuk a lovakat, a rajzot, az éneket, olvasást és az állatokat. Az is kiderült, hogy utáljuk a matekot, az iskolát, a tanulást és a földrajzot. Szinte egyformák vagyunk- gondoltam magamba. Edward már végzett tizenöt lóval én meg még csak tízzel. Maradt még egy.
- Na elvállalod? – Kérdezte és mosolygott.
Bólintottam. Elkezdtem csutakolni és már majdnem végeztem amikor valaki megfogta a derekamat és a fejét a vállamra helyezte. Nem tudtam ki az, de sejtettem. Nem érdekelt, hogy mi történik körülöttem. Mikor végeztem lassan megfordultam. Így a mögöttem lévő személy nem érzett sok mindent. Amikor teljesen megfordultam teljesen ledöbbentem. Edward volt az. Nagyon kényelmes lehet a vállam ha ilyen kevés idő alatt elalszik. - Gondoltam magamba. Nagyon édes volt. Átkaroltam én is a derekát és közelebb húztam magamhoz. Megpusziltam az arcát és ez elég is volt ahhoz hogy felébredjen. Szépen lassan kinyitotta a szemét. Először meglepődött főleg azon, hogy átöleltem. Elengedtem, de ő nem engedett el sőt még közelebb húzott magához. Egyre közelebb és közelebb. A derékfogásból ölelés lett. Én is átöleltem. A fejem a mellkasán pihent. Lehajolt egy kicsit és puszit nyomot az arcomra. Aztán a fülembe suttogta.
- Bárcsak mindig így ébrednék. Mindig veled akarok lenni. Ma eljössz velem moziba??
- Hát… az ébredést nem tudom biztosítani. A mozit vállalom. Mikor megyünk
- Elmegyek érted este kilencre. Valami szexyt0 vegyél fel. – Nyújtotta ki mókásan a nyelvét.
- Még, hogy szexyt!! Kikérem magamnak. Én mindig szexy vagyok. – néztem rá haraggal és ellöktem magamtól.
- Jól van, jól van. Ne vedd ilyen komolyan, csak hülyéskedtem. – Mondta és odalépett hozzám és megcsókolt. Először nem tudtam mit tegyek, de olyan szenvedélyesen csókolt, hogy nem tudtam ellen állni. Hangokat hallottunk és gyorsan ellöktük egymást. Olyan dühös voltam, hogy majdnem felképeltem. Odamentem a nekem fenntartott lóhoz. Ámornak hívták, 5 éves volt. Felmásztam a nyeregbe mikor lenéztem meglepődtem. Norbi állt ott. Az arcán látszott mit akar mondani: „ Gondoltam megnézlek, túl korán indultál el a szobából”
- Megígértem Edwardnak, hogy segítek lovat ápolni.
Nem vártam meg a válaszát. Elindítottam Ámort és kilovagoltam a terepre. Norbi az ajtófélfának dőlve nézett utánam. Vágtára fogtam Ámort és ledobtam a kobakom. A hajam csak úgy lobogott mint, egy zászló. Pár perc múlva Ed is kijött. Meglepődött azon, hogy a kobakom a földön én meg sehol. Norbi észrevette Ed bizonytalanságát és felé mutatott. Ed visszarohant és pár perc múlva Szultanisz kíséretével. Szultanisz a lova volt. Az a ló akit tegnap csutakolt, a gyönyörű fríz. Már vágtára is fogta Szultaniszt, de még visszakiáltott.
- Hozd ki Szuzit… - De a végét már nem hallotta
Norbi visszafutott és felpattant Szuzi hátára és kivezette. De most jutott csak eszébe, hogy ő nem tud lovagolni. De nem érdekelte. Elindította ügetésbe. Én már ott voltam a terep pálya végénél és leszálltam Ámor hátáról odakötöttem egy faághoz. Pár perc múlva Ed is megérkezett. Ő is ki kötötte aztán odajött hozzám megfogta a mind a két kezem és még közelebb jött. Én csak mosolyogtam, de belül mondtam mondogattam magamba –Kibírod, kibírod, kibírod. Megcsókolt és én eleinte  ellenkeztem, de aztán beletörődtem. Lódobogást hallottunk a távolból és egy két hangot.
- Hahó, segítene valaki. – Norbi volt az, nem tudott lovagolni és a ló nyakába kapaszkodott, ami ettől bevadult. Nem hittem a szememnek. Norbi mi a f…nak ült lóra, hiszen nem tud lovagolni. – Gondoltam. Azonnal ellöktem magamtól Edwardot és kikötöttem a szárakat és felpattantam Ámor hátára és Norbi felé vettem az irányt. Ed nem értette mit csinálok. Aztán gyorsan ő is nyeregbe pattant és követett. Végre beértem és elkaptam a levegőbe repkedő szárakat. Megállítottam Ámort és vele együtt megállt Szuzi is. Ed beért minket és elkezdte és lepattant a földre. Odament Szuzihoz és simogatni kezdte és pár perc alatt meg is nyugtatta. Nagyon csodálkoztam ezen. Leszálltam a lóról és odamentem és egy puszit nyomtam az arcára. Ed azonnal elpirult. Norbi pedig majdnem leesett a lóról úgy ledöbbent.
- Ügyi vagy!! – És rámosolyogtam.
Vissza szálltam a lóra és megfogtam Ámor szárát és Szuzi szárait is. Edward is felpattant a nyeregbe és elvágtatott. Én vissza ügettem az istállóba. Amint bevittük a lovakat már jött is az osztály. Mindenki elvolt mindenkivel. Én Sacival és Barbival beszélgettem. Egy idő után Ed is odajött. Norbi elbúcsúzott tőlünk. A hajam még kicsit nedves volt. Úgy látszott a csajok nagyon oda voltak Edért.
- Ed, beszélnem kell a lányokkal hat szem közt. – Kacsintottam rá.
Ed mosolygott és azt hittem a lányok abban a pillanatban elolvadnak.
- Ti bele vagytok zúgva?? – Kérdeztem és meglepettséget színleltem.
A lányoknak zavart volt a tekintete. Furcsálltam a dolgot. Majdnem elolvadtam amikor rájuk nézett- Gondoltam magamba, de inkább nem szólaltam meg. Csak várakozóan néztem rájuk.
- Hát tudod... na jó mind a ketten halálosan bele vagyunk zúgva. De mivel másodikosak vagyunk, nekünk sok előnyünk van vele szemben mint, a többieknek. – Mosolyogtak, de a szemükben kihívást láttam amit a többi „ellenféllel” szemben tüzeltek fel ennyire.
- Őőő... remélem sikerrel jártok –Mosolyogtam, de belül éreztem, hogy becsapom őket.
Elkezdődött az óra. Az elsősöket besorolták három sorba. Első: kezdő, Második: haladó, Harmadik: Mester. A harmadik csoportba kerültem. De az edző azt mondta eddzek a másodikosokkal. Ott hármasával osztottak be minket. A másodikosoknak maguknak kellett lecsutakolniuk a lovaikat. Ed és én már rég lecsutakoltuk őket ezért a sarokba vártuk a többieket. Amíg vártuk a többieket sokat beszélgettünk.
- Na és mióta lovagolsz? Kérdeztem tőle.
- Tudod, egy farmon nőttem fel és ott rengeteg ló volt. 14 éve lovagolok. – Mosolygott rá és felcsillantak a szép kék szemei.
- Én is 14 éve lovagolok – Ujjongtam.
A megmutatta a kobakos szertárt, ott voltak a kobakok osztályonként és ott voltak a jutalmak is: a kocka cukor, a répa, az alma, a dinnyehéj, meg ilyenek. De nem nagy érdeklődéssel mutogatta. Ám volt valami ami számára érdekesnek bizonyult. Enyhén a halhoz lökött és megölelt. Tudtam, hogy ez nem helyes, úgyhogy ellöktem magamtól.
- Bocsi, de ez most nem megy.  - Kimentem a szobából és kihoztam Ámort a boxából.
Ed nem értette miért löktem el. Aztán leesett neki. „ Ed beszélni szeretnék a lányokkal hat szem közt” idézte fel magába. Már neki magának is feltűnt, hogy azok a lányok mindig a közelébe akarnak lenni. És minden adandó alkalommal hozzá érni. Ekkor leesett neki : Ezek a lányok belém vannak zúgva és telebeszélték Díva fejét, hogy nekik rengeteg esélyük van nálam. Kirohant és már csak azt látta, hogy kilovagolok és ugrat a karámba. Kihozta Szultaniszt és utána ment. Egyedül voltam a karámba. Csak mi ketten voltunk mester fokon tehát a miénk volt a karám. Ahogy ugrattunk mindent elmondott nekem. De így is szarul érzetem magam. Barbi és Saci már egy teljes éve próbálnak a közelébe férkőzni és én egy nap alatt már smároltam vele – Gondolkodtam el ezeken a dolgokon. Hamarosan vége lett az órának. Volt tíz perc szünetem.