3. Fejezet

_{A beavatás}

Végre vége volt az óráknak. Holt fáradtan lépdeltem a szobám felé. Egy dolog járt a fejemben: az ágy. Amint beestem az ajtón a kanapéra zuhantam. Teljesen kikészültem. Már félálomba voltam mikor kopogtak. Nem válaszoltam, aztán megint kopogtak.

-Nyitva – Nyögtem ki végre  választ.

Holt fáradt voltam. Nyílt az ajtó és Saci jött be. Saci mindjárt mellém ült. Ránéztem, olyan fehér volt mint, a fal.

-Mi a baj?? Rosszul vagy?

-Nem. Csak belebetegedtem a szerelembe.- Egy könnycsepp gördült le az arcán.

Nem vette észre a reakciómat. Csak a szemem forgattam. Hogy lehet ennyire vak valaki? Miért nem fogja fel hogy nem érdekli Edwárdot. Bár ne érdekelni! Bár ne érdekelné! Bár ne érdekelné. - Gondolkodtam el, de majd szét robbantam a méregtől. Ám ekkor, mintha áramot vezettek volna Saciba. Két másodperce meg se mozdult. Aztán megszólalt.

-Tudod mit, már nem is érdekel. Norbi is jó pasi.- Visszatért az arcszíne és fülig ért a mosolya.

Kirohant a szobából és becsapta az ajtót. Leszakadt az állam. Ezt vajon én csináltam?? ÁÁÁÁÁÁÁÁ az lehetetlen. Ekkor ez nagyon hűvös fuvallatot éreztem.

-Végre jelentkezett az erőd. Már 16 éves korodba meg kellet volna jönnie. De ami késik nem múlik.

Hirtelen megfordultam és egy nő ült egy lebegő seprűn. Tátva maradt a szám.

-Hát maga meg kicsoda??

A nő kuncogott és ravaszul nézett rám. Megijedtem, de aztán hamar magamhoz tértem. Hamarosan megszólalt.

- Én Szárna vagyok. Én leszek a mestered.- mosolygott és gonosz kacagást hallatott.

-A micsodám???- A számat nem bírtam becsukni.

Felálltam és közelebb mentem.

-A boszorkány mestered. Azért én mert te olyan erővel bírsz, hogy semelyik boszorkány nem tudna téged legyőzni, kivéve a társadat, de ez az ő életbe is kerülne. Társ lelkek vagytok. A te súlyosan megsebesülsz csak ő tud meggyógyítani. Az első feladatod megtalálni őt. Egy kis segítség. – elgondolkodott és már mondta is tovább. – Ismered és elég közel állsz hozzá. Ja és persze fiú az illető.

Nem tudtam mit mondjak. Kicsit túl sok az információ. Értetlenül néztem rá mintha, azt mondtam volna: Maga most viccel??

-Ő… nem tudom mit mondjak. Honnan is merem meg??

-Ha hozzá érsz azonnal vibrálni fog a levegő és egy furcsa érzés fog majd el, és  legfontosabb mivel ő is érez téged a közeledben akar majd lenni, ne feledd ő nem az ellenséged.- De mi előtt még válaszolhattam volna eltűnt.

Óriási szürke felhő szállt fel a plafonig. Kókusz illata volt. Bele szimatoltam a levegőbe. Egyszer csak valaki hozzám dob egy seprűt. A seprű lepattant rólam és földre esett.

- Ez  boszorkány seprűd: Tigris.- már el is tűnt.

A seprűnyelén ott volt a felszállási varázslat:

Varázs Seprű tedd a dolgod,

Szeld át az eget legyen akaratod.

Hangosan olvastam, közben felvettem a seprűt és mint végeztem a varázslattal  seprű egyszerűen felemelkedett és velem együtt repkedni kezdett. Alig  tudtam megállítani. De  végén rájöttem azt kell neki mondani: Most szálljunk le. Az is rajta volt a papíron csak nem vettem észre. Nagy lélegzetet vettem és próbáltam lenyugtatni magam. Ekkor a nő szavai jutottak eszembe. Meg kell keresnem a társam, most rögtön.- Gondoltam és már rohantam is ki  szobából. Szembe jött velem egy csomó harmadikos és negyedikes. Mikor elhaladt  tömeg jöttek a másodikos. Köztük volt Ed és Norbi is. Ed kiált a sorból és odajött hozzám. Ekkor valami furát éreztem. A levegő a szokottnál vibrálóbb volt. Ed megfogta  kezem és magával húzott. Bementünk a szobámba és becsukta az ajtót, majd kulcsra zárta. Ledobta magát a kanapéra és csak annyit mondott.

- Szárna.

A szemem elkerekedett. Nem jutottam szóhoz. Ekkor a zsebembe rezegni kezdett a telefonom. Felnyitottam és  kijelző vörösen világított ami eddig nem fordult elő. Ez állt az sms-ben.

„Brávó!!!!! Meg is találtad. Gyors voltál, éppen haza értem. Na de az most nem fontos. Úgy értesültem ő már rég figyel téged. Az is a fülembe jutott, hogy nagyon „közel” kerültetek egymáshoz. De nyugi a csók nem szerepelt a tervében ,úgyhogy érez irántad valamit. A második feladatod tanulmányozni a varázsigét és főzeteket. A te varázsszinted még kezdő, de ha végzetünk te és a társad legyőzhetetlenek lesztek. Ja és próbáld kitapasztalni a repülést.

Puxóóóó Szárna      ”

Tátva maradt szám. Odaadtam a kényelmesen fekvő Ednek aki villám gyorsan elolvasta és vigyorgott. A 7. mondatot vagy százszor elolvasta és jókat kuncogott.

-A mesterednek igaza van, Díva! Na hol van már az a varázskönyv.- Ebben a pillanatban a kezébe esett egy enyhén poros varázskönyv. Lefújta a pórt a borítóról. A por alól kikandikált  tűz vörös fedőlap és a sárgás fehér lapok. Kb. 2000 vagy 3000 oldalas lehetett ugyanis elég vastag volt. Lapozgatni kezdte és közbe bólogatott. Mikor a kb. a 100. oldalra ért szépen lassan odajött hozzám és a enyhén kezembe nyomta. Az oldalon a varázsig cím volt: Lebegés. A cím alatt jött a hozzá való főzet, alatta a varázslat és a varázsszint ami haladó volt. Utána következett a Varázserő mennyiség. (vagyis mennyi varázserőt emészt fel.)  varázslat kicsit furcsa volt mert a másik oldalon ugyanúgy kezdődött egy másik varázslat :Föld levegőbe emelése. A lebegés varázslat így szólt:

Világ halld meg szavam,

Emeld meg a földet a lábam alatt.

A szél emelje magasba a testem,

Lebegjen akár örökre.

A másik varázslat pedig így:

Világ halld megy kérésem,

Emeld meg a földet lábam alatt.

Segítsd a jót és a rosszat.

Ezért halld meg szavam és,

Emelkedj a magasba.

Sajnos ehhez a varázsigéhez tartozott főzet is. Kérdőn néztem Edre aki azonnal megértett.

-Az aláhúzott szót be lehet helyettesíteni.- Elmosolyodott és közelebb jött.

Kicsit dühös voltam, hogy ő már tudta ki vagyok én, viszont én nem ismertem még őt. Közelebb mentem hozzá és a kezébe nyomtam  varázskönyvet. Megfogtam Tigrist és Ráültem és kimentem az erkélyre. Kezdett sötétedni és már látszott az esthajnal csillag. Körülnéztem és nem volt kint senki.

-Varázsseprű tedd a dolgod szeld át az eget, legyen akaratod.- Végeztem a varázslattal és már emelkedett is.

Egész jól ment ahhoz képest, hogy most repülök először. Hallottam, hogy Ed azt mondja Oroszlán és pár perc múlva egy felturbózott seprűn szállt utánam. Mivel a seprűknek is voltak érzéseik és jellemük nem találtam furcsánk, hogy Tigris és Oroszlán azonnal játszani kezdtek. Fogócskázni kezdtünk. Már 9 óra volt amikor újra leszálltunk. Ed és én azonnal ledőltünk az ágyra. Éppen beszélgetni kezdtünk amikor kopogtak. Felálltam és rámosolyogtam Edre. A seprűink a díványon voltak. Kinyitottam az ajtót abban a pillanatban Saci és Barbi ugrottak a nyakamba. Mikor sikerült magamról lerángatnom őket odamentem a seprűkhöz és oda állítottam a falhoz őket. Leültek a díványra és ujjongva elkezdték a mondókájukat.

-Ma volt még egy óránk ami angolt volt és hármas csoportokba kellet csinálnunk és volt elég bátorságunk és megkérdeztük Edet, hogy lenne e velünk és igent mondott. Angolon a családot kellett bemutatni és ő volt a férjem. Ó, Díva én annyira szeretem.- mesélte Saci, de eközben Ed vécén volt és amikor végzett kijött a nappaliba és a két lány majdnem szívrohamot kapott. Amikor magukhoz tértek kiviharoztak a szobából.