|
4.fejezet: Új osztálytárs
2008.10.21. 19:36
 .
4. Fejezet
Új osztálytárs!
Minden nap elmentem repülni a kollégium körül. Saci és Barbi nem állnak velem szóba. Ha pedig mégis nem mondanak sokat. Majd meg enyhülnek egyszer.- Gondolkodtam Ének órán. A terem fű zöld volt. A kedvenc színem a fekete meg piros ,de azért ez is szép volt. Egy héten négy ének óránk volt. Emelt szintű énekre és lovaglásra jelentkeztem. Ám ekkor kopogtak. Miss. Routh vágott egy fintort ugyanis most akarta elénekeltetni velünk a paraszt kantátát.
-Tessék!- Ordította. Mindenki a füléhez kapta a kezét.
Ekkor egy rövid szőke hajú, Gyönyörű zöldeskék szeme és motoros ruhája fiú lépett be a terembe. Az össze lány szája tátva maradt kivéve az enyém. Én az ablak mellett ültem és kinéztem az ablakon. Az eső zuhogott. Mellettem, Cili, Mihály, Tünde és Andrea mellett volt üres hely.
-Jó napot kívánok Miss. Routh.
-Neked is Jashon. Lányok, Fiúk ő is Jashon. Új itt kérlek titeket segítsetek neki beilleszkedni. Nos, Jashon ülj le valahova.- Furcsavolt ugyanis fintor pofa (így hívtuk) soha senkivel nem szokott kedves lenni.
Jashon végignézett a teremben. Látta, hogy az összes lány szeme ragyog aki mellett üres hely. A többi lánynak meg égett a tekintete a dühtől. Jashon rám nézett. Meglephette, hogy engem nem érdekelnek az osztályban történtek. Elindult felém. Mikor már mellettem volt, még akkor se vettem észre. Mert annyira elkábultam az eső láttán. Imádtam esőt. Ekkor megszólalt és majdnem szívrohamot kaptam.
-Szia. Ide ülhetek?- Rám mosolygott és mint mindenki tudja (már) engem egy szép mosollyal le lehet venni a lábamról.(Bocsánatos bűn)
-Őőőő…persze.
Azzal leült mellém és elővette a tanszereket. És egy írólapot. Kivett a tolltartójából egy tollat. Írni kezdett. Egyszer csak elém tolta. Ez állt rajta.
„Szia. Mi a neved??”
Ránéztem és kivettem egy tollat. Válaszoltam neki, de ekkor egy hangot hallottam.
„Cia! Mizu?? Milyen az ének óra??- Fel ismertem. Ez Ed hangja volt.”
„Helló! Semmi kül. De mi most, hogy beszélünk??”
„Hát telepatikusan. Nekem színjátékórám van. Sajnos a következő matek lesz. Szokás szerint Saci szinte már az ölemben ül. Kibékítselek titeket, Drága???
„Hehe, nem vagyok a drágád. Na jó, békíts.- Megszakította a csevegésünket fintor pofa.
-Díva, ha nem figyelsz elégtelent adok. Megértetted?- Jó kis szokása szerint vágott egy fintort.
A papír még mindig előttem volt. A tanárnő tovább ment aztán visszafordult és ravaszkásan mosolygott.
-Díva, ha úgy érzed nem kell figyelned az órámon. Énekeld el nekünk mondjuk a …-Tartott egy kis szünetet- parasztkantátát.
Felálltam és megköszörültem a torkom. Elkezdtem a dalt. Eddig még senki nem hallott énekelni. Mindenkinek leszakadt az álla. Nekem soha nem tetszett a hangom, de úgy látszik nekik igen. Jashon csak mosolygott. Mikor végre befejeztem mindenki végre a helyére rakta az állkapcsát. Visszaültem a helyemre. A tanárnő tovább haladt és ügyet se vetett rám. Ezért kivettem egy cerkát a tolltartómból és válaszoltam.
„Szia. Omatomaki Díva vagyok. 18 éves. Te?- Elé toltam a papírt.
Villámgyorsan elolvasta, mosolygott és felvette a tollát és írni kezdett.
„Én Oimotuci Jashon. 18 éves vagyok. Oroszországból jöttem, de 10 éve Balatongyörökön laktam.
Visszatolta , de ekkor kicsengettek. Összehajtottam a papírt és gyorsan összepakoltam a cuccaimat. Kirohantam a teremből. Színjáték óra jött. Nem nagyon szerettem mindig én kaptam a leghülyébb fiúkat. Az osztály elé értem és Ed éppen lépett ki a teremből Saci és Barbi a nyomába loholt. Észrevett és odajött. Saci követte Barbi ment a következő órára. Ed hirtelen megállt és Saci meg nekiment. Ed rám mosolygott és hátra fordult.
-Saci?? Mi történt?- mosolyog rá. Saci vörös lesz mint a rák.
-ŐŐŐŐ… semmi csak nem figyeltem.- Rám néz. –Dívának akartam köszönni. Plusz megkérdezni, hogy ki az a nagyon helyes srác a hátad mögött.- Vigyorog rám.
Hírtelen megfordulok és ott áll mögöttem Jashon. A szív roham kerülgetett. Nagyon megijedtem. Vissza fordultam Sacihoz.
-Őőőő… vagyis… ő itt.. J…Jashon. –Kezdtem el dadogni. –Jashon ez itt Saci.
-Szia, Saci. Díva, ülhetek melléd?- Néz rám azokkal a szép szemivel. Nem tudtam ellenállni.
-P…persze. Ed átjössz ma?
-Aha. Ma csak 5 órám van. Kész leszek mire végzel. Segítek tanulni aztán mehetünk.- Mosolyog és az egy csókot az arcomra.
Elpirulok. Saci sértődötten elfordul, Jashonnak pedig leszakadt az álla. Nem tudta, hogy mi ketten ilyen jóba vagyunk. Ekkor kilépett az osztályteremből Norbi is. Odajött hozzánk. Köszönt. Mögém jött és átölelt. Az állát a vállamra hajtotta. Figyelte a történéseket. Rá néztem. Ed sértődötten Saci felé fordul. Jashon szomorkásan néz ránk. Észrevetettem a fiúk viselkedését és inkább kibontakozom Norbi öleléséből. Ő is észrevette többieket ezért hagyta. Belenéztem Ed szemébe és egy „féltékeny vagy?” pillantást vetette felé. Fel is fogta. Gúnyosan felnevetett.
-Komolyan gondolod?
-Még szép! Ugyanis a szemed mást árul el. Ja és persze Saci arcán szétterülő mosoly.- Kuncogok.
Ed hirtelen Sacira néz belőlünk kitör a röhögést. Saci odajön és átölel.
-Nincs harag?- mondja és a lapos hasát fogja.
Bólintok. Nem tudok megszólalni. A fiúk értetlenül néznek ránk. Elbúcsúzok Sacitól és elhúzom Edet. Pár pillanat múlva már szenvedélyesen csókolózunk. Imádom, Imádom, Szeretem- ez jár az eszembe. Hosszú hajam nincs összefogva. Eltakar minket. Becsöngettek. Szép lassan elengedjük egymást. Kérdőn néz rám. Az arcom tűz vörös. Lángol. De nem a csók miatt. Forog velem a világ. Nem kapok levegőt. Egyszer csak összeesem. Ed elkap. Egy tanár megy el mellettünk. A kedvenc tanárom: Babi néni, a rajz tanár. Oda jön.
-Mi történt Dívával, Edwárd??
-Nem tudom. Egyszer csak összeesett. Beviszem a szobájába, kérem szóljon az iskola orvosnak.- Babi néni megrémül amikor meglátja Ed rémült arcát. Bólint és elrohan. Ed felkap és elindul. A még nem az osztályterembe lévő diákok. Kérdőn néznek rá. Mindenki ismeri Edwárdot. Sokan meg is állítják. De nem törődött velük. Mikor beért szobába, letett a díványra. Pár perc múlva megérkezett Babi néni és Luca néni az iskola orvos. Babi néni belekarolt Edbe és kihúzta a szobából.
-Menjünk szépen órára.
Bólintott. Mikor visszaértek bement a színjáték terembe. Kopog.
-Jó napot, Magdi néni. Csak szólni szeretnék, hogy Díva rosszul lett és szobájába van.
-Jézus, istenem. Remélem semmi komoly.
Ed bólint és elköszön. Kimegy. Futásnak ered. Kopog és beront matek terembe. Elmagyarázza a tanárnőnek a mi történt. A tanárnő együtt érzett ezért nem írta be 20 perc késést. A matek volt az utolsó órájuk. Norbi és Ed egyszerre rontottak ki a teremből. Versenyt futottak. Egyszerre értek oda. Benyitottak. Már ébren voltam. Viszont lázam volt, fájt a fejem és a hasam, forgott velem a világ. Nagyon örültem amikor benyitottak. Mind a ketten a díványhoz rohantak.
-Szia. Jobban vagy? Mi történt? Mikor ment el a doki? Mi a bajod?- Kezdett hadarni Norbi.
-Őőő…jobban vagyok. Egy hétig nem mehetek suliba. Haza megyek. Egy jó agy megfázás kontrázva vmi vírussal. Most nemrég ment el. Már Babi néni is volt. Elhozza az ebédemet. A szüleim majd csak holnap délután tudnak értem jönni. – Válaszoltam nekik minden kérdésre.
-Ne menj már el. Mi lesz a repü…vagyis mi lesz a programunkkal.- Ed idejében hagyta abba.
A kezemet nézem. Mielőtt válaszolhattam volna. Kopogtak. Saci, Rami, Noémi, Szandra és nagy meglepetésemre Krisztián és Jashon is eljöttek.
-Sziasztok. Hát ti?- Tudtam a választ- Szia Jashon. Bocsi, hogy nem voltam ott órán.- Még mindig a kezemet nézem.
A többiek köszöntek elmondták miért jöttek. Jashon békésen mosolygott.
-Semmi baj. Örülök, hogy nincs bajod, Omatomaki Díva. Ismerősen cseng. Olyan mint a Blood+ egyik szereplője.- Mosolyog.
Én felnevetek. Nagy anime rajongó vagyok. A szüleim is azok ezért kaptam azt a nevet. Meg azért is mert szép hangom van.
-Tudom. Otonashi Díva. Ő kedvenc animém. Azért kaptam ezt a nevet mert elvileg szép hangom van.- Rámosolygom és nagy meglepetésemre elpirul.
Mindenki talált egy beszélgető partnert. Én jobban megismertem Jashont. Nagyon helyes volt. Egyre jobban szeretem, persze csak barátságból. Ez a nap is egész jól alakult. Kibékültem Sacival. Össze haverkodtam Jashonnal. Szerelmes vagyok Edbe (imádom). Norbi a legjobb barátom, de érdekes, miatta jöttem ide és most… mindegy. Noémi, Rami és Szandra a legjobb barátnőim és ez így is marad. Vigyázok rájuk. Most jön a betegség de túl élnem vajon egy hétig a barátaim nélkül???
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
