5.fejezet: Betegség

  2008.11.02. 17:46

 5. Fejezet

 A betegség

A szüleim rohantak fel  lépcsőn. Én és Ed kettesben voltunk amikor kivágódott az ajtó és berobbant apu.
-Hol van az én icike –picike, egyetlen égkőnél is drágább, drága kislányom.- Az apám még mindig 3 évesnek néz. Néha nagyon gyerekes.
-Szia apu, szia anyu.
-Jaj, drágám jobban vagy? Azonnal viszlek az orvoshoz!!- Kezdi el a mondókáját apu, de ekkor Eden akad meg  szeme. Hát te ki vagy?- Förmed rá apu.
Ed kissé megijedt. Dadogni kezdett.
É…én..E…Ed…Edwárd vagyok. Díva…őőő….
Nem tudta befejezni mert közbevágtam.
-Ő a pasim, Kiotokai Edwárd. Apa nagyon fog kedvelni. Ugye apa?- Nézek rá kutya szemekkel.
-Igen. Biztosan. Helló Omatomaki Bálint vagyok. D csak hívj Bálint bának vagy csak simán Bálintnak.
Ed bólintott. Mivel Bálint már tudta az ő nevét nem mutatkozik be. Felállok. Bemegyek a szobámba és felöltözöm. Mikor kimegyek és azt látom, hogy anya pakol apa pedig jó ízűeket kacag Eddel. Leindulunk a lépcsőn, ki a nagy ajtón. És igen túl a vasajtón. A hátborzongató vasajtón, amit akkor léphettem volna át amikor akartam. De nem tettem. És most meg kell tennem. Kitárul  a nagy vasajtó. Anyuék kocsija ott áll a legközelebbi parkolóba. Beülünk és pár perc múlva el is alszom. Négy óra az út hazáig. Végig alszom az utat. Hat órakor értünk haza. Kiszálltam a kocsiból. Anya a bejárati ajtóhoz megy. Kinyitja és előre enged. Amint beléptem a két húgom a nyakamba ugrott. Sophi a 4 éves és Riky a 13 éves. A harmadik húgom még csak 6 hónapos, a pici Anna. Szeretem a családom. Nem vagyunk szegények, sőt nagyon is gazdagok. Van egy óriási családi házunk vagy inkább palotánk. Van 20 hálószoba, két konyha, minden kinek saját fürdő. Erkély, 20 ló, istálló, nekem egy vadászgörény, a Leilánk két deguja, Sophinak 1 macskája.  Persze Buksikámról és Éduáról nem feledkeztek el. Ők a kutyáink. Mind a kettő 2 éves németjuhász kutyus. Vannak baromfik, nyulak, lovak. Belépek a szobámba. Egy kör alakú francia ágy. Panka (vadászgörény) az ágyam tetején húzta a lóbőrt. Van egy teleszkóp a ablaknál. Négy ruhás szekrény ami tele volt addig amíg nem mentem koleszba. A számítógépem be volt kapcsolva.  Plazma tv is be volt kapcsolva. A könyves polcom tele van új könyvvel. El se hiszem. Kaptam vagy 20 új könyvet. Végre mióta nyúztam ezzel anyát. Levetem magam az ágyra és, Panka a levegőbe repült. Felriadt és vad és éles nyüszítésbe tör ki. Lekapom és magamhoz ölelem. Nagyon hiányzott. Odamegyek a könyves polchoz és leveszek egy könyvet. Levetem magam a fotelba és olvasni kezdek. De nem olvastam két sort. A betűk összemosódnak a szemem előtt. Szédülök. Arra ébredek, hogy anya szelíden pofozgat.
-Dív, Dív, Díva jól vagy??
-A…anya n…nem nagyon. Szédülök.- Mondtam.
Anya felsegített a fotelba. A tálcát az ölembe amiben 5 fajta gyógyszer volt. Két bögre tea. Az egyik langyos volt amivel be vettem a gyógyszereimet a másik tűz forró. Egyre jobban éreztem magam. AZ orvos azt mondta egy hétig itthon kell maradnom és lehetőleg a friss levegőn legyek. Már november volt és nagyon hideg. Régen amikor gyerek volt és beteg mindig a friss levegőn kellett lennie a barátnőivel Tessával, Sayával, Anikóval és Fannival mindig elmentek a régi babatelepre. Ez a hely arra van, hogy a régi babákat amik már nem kellenek a tulajdonosaiknak oda vigyék. Régen mindenki babatemetőnek hívta. Nem szerettem az új babákat, ezért mindig onnan hoztam haza. Persze anya nem nézte jó szemmel. Az össze babát vagy hatszor kimosatta. Most is oda akarok menni. De a babatemető mellet van a játéktemető is. Oda kerülnek az elhasznált nem kellő játékok. Felhívom Sayát és Fannit. Habár Fanni biztosan lovagol. Minden nap ott van. Felhívtam őket. Belementek. Nagyon hiányzik Edwárd, Ámor, Saci, Norbi és érdekes még az az új srác is. Kopognak az ajtón. Kinyílik és leesik az állam. Saya lép be. Rövid zöld haja most a fenekét verdesi. Szeplős arcáról eltűnt a szeplő. A mosolya csillogóbb, mint valaha. Egy fehér tépőzáras kabát van rajta és egy térdig érő feszes fehér bőrnadrág, térdig érő ugyan csak fehér magas sarkú csizmával. Elkápráztat. Legjobb barátnőm volt. Odarohan és átölel, felpattan, és a szekrényemhez rohan. Ott volt a táskám amiben a pénztárcáim voltak(négy), fel volt töltve az összes százezressel. Mint már mondtam, nem vagyunk szegények. Na mindegy. Becsukja a szekrényt és beleugrik a gardróbba és utána egy fekete kabáttal, hosszú ujjúval, térdig érő nadrággal, sállal, és a nagyon nagy sarkú csizmámmal, amiben persze pasizni voltunk. Odanyújtja a kezét, felsegít, elkezdek öltözni. Kész vagyok. Elindulunk le a lépcsőn akkor megpillantjuk a tetőtől talpig szürkébe öltözött Fannit. Lelkesen köszönt minket. Ő is a nyakamba ugrik. Beköszönök anyunak, aki a kezembe nyom még 5 gyógyszert. Beveszem és elindulunk. Kilépek a házból és beleszippantok a levegőbe. Rezeg a táskám. Nálam van mind a két telefonom az egyiket az itthoni ismerőseimnek adtam meg a másikat pedig a sulisoknak. Valakinek megvan, mint a kettő. Kinyitom a táskám és a sulis telefonom csörög a kijelző feketén villog és fehér betűkkel ki van írva: „Edimaci”. Elnevetem magam és felveszem. Saya és Fanni a kijelzőre pillantanak és ők is nevetnek.
-Igen?- Kihangosítom a telefont és elindulunk.
-Ció. Mizu? Hiányzol... –Kevés szünet.- Melyik utcába is laksz? Hogy érzed magad?
Fanni és Saya egymásra néz. Kuncognak.
-Sia. Semmi, már egész jól. Te is. Hát a Ritzonon a 15-ben. Miért kérded?
Ekkor valaki rám dudál. Megfordulok és Daniel ül a motorján. Daniel egy régi pasim volt és most a haverom. Jól kijövünk egymással.
-Hát csak. A motoromon ülök a belvárosban vagyok. Eszembe jutottál. Mikor jössz vissza már Szárna rágja a fülem?
Fanni rám néz kérdően, eközben Saya odament Danielhez és átölelte és vadul csókolóztak. Nem tudtam, hogy együtt vannak. Ha ez 3 hónappal ezelőtt történik akkor tuti, hogy kiakadok. De mivel már van egy százszor jobb barátom, mint amilyen ő.
-Mond meg Szárnának, hogy beteg vagyok. De ki vagy hangosítva úgyhogy vigyázz mit mondasz. Nincs kedved eljönni hozzám?
-Na, az jó. Szólhattál volna. Hát... talán. Oké. Na csók, szia.
Letette mielőtt válaszolhattam volna. Elkezdtem futni. Nem volt messze a babatemető. Csak három utcával lejjebb. Fanni nem értette miért futok el ezért azt a következtetést volna le, hogy nem akarja látni Sayát és Danielt csókolózni. Saya és Daniel is ezt vonta le ebből. Futás közben ugrándoztam és forogtam. Örültem annak, hogy ide jön. Daniel utol ért a motorral és meglepetten nézte, hogy nem vagyok szomorú miatta. Majd kicsattantam az örömtől. Csak rohantam és ordítani lett volna kedvem. Elértem a babatemetőt. De nem érdekelt csak rohantam és rohantam. A többiek nem értettek. Mikor megálltam az vettem észre, hogy a régi garázsoknál vagyok ami a házunktól legalább öt kilométer. Nem hittem a szememnek. Visszafelé futottam, de már annyira kifáradtam, hogy sétálni is alig tudtam. Már sötétedett. Nyolc órakor értem haza. Saya és Daniel a konyhába ült, míg Fanni a nappaliban az spektrumon nézett valami lovakról szóló műsort. Mikor beléptem az ajtón mind oda rohantak és hatszáz kérdést tettek fel. Ekkor lépteket hallottam és ekkor Ed lépett ki a folyosó végén. Enyhén mosolygott és rám kacsintott. Két pillanat múlva egy másik alak tűnt fel. Abban reménykedtem, hogy Saci az, de nem ő volt. Hanem Norbi. Ő vigyorgott és ő is rám kacsintott. El se hiszem. Eddig mindig én jártam át hozzájuk a szomszédba. Cukorért, lisztért, kávéért. Mert a közelébe akartam lenni. Most meg itt van nálam és hozzám jött. Félrelököm Danielt és Sayát és odarohanok hozzájuk, de út közben elesek. Annyira elfáradtam, hogy abban a pillanatba el is aludtam. Ed odajön felkap és felvisz a szobába. Letesz a kerek ágyamra. Norbi elhúzza a takarót és Ed letesz. Leveszi a kabátom, sálam és a csizmám. Fanni bejön kitessékeli őket. Leveszi rólam a pólómat, a gatyámat és rám adja a pizsamámat. Ed bejön és betakar, aztán lefekszik mellém ruhában de úgy, hogy a lába lelóg az ágyról. Pár óra múlva felkelek és látom, hogy Ed mellettem szunyókál, Norbi pedig a fotelba. Nyomok egy puszit Ed arcára. Felkelek és Norbi is kap. Mikor visszafekszem Ed felemeli a fejét és rám mosolyog. Mormog valamit magában és ekkor kihűl a szoba. Felemelkedem és az ágyra esem, eközben Ed felemelkedik és az ölébe esem. Megcsókolom és elfekszünk az ágyon. Ám ekkor egy hatalmas forgószél keletkezik mellettünk és Szárna ugrik ki belőle. Fejcsóválva néz minket.
-Ejnye, ejnye. Edwárd úrfi megelőzött.- Mosolyog ránk miközben mi felemelkedünk.
-Hát... Szárna lassú vagy. Mindig is mondtam!- Kezdett el szemtelenkedni Ed Szárnával.- Hehe.
Én csak nézem őket. Nem számítottam Szárnára. Elgurulok Edtől és elkezdek mormolni egy varázsigét. Amit a könyvemben olvastam csak az a baj, hogy mester varázslók használhatják csak. Nem érdekelt ki kellett próbálnom. X formát alkottam úgy hogy az ujjaimat egybe raktam:
„Álom zárja le a szemem,
Árnyak ura szárnyalj velem,
Sötétség ura nyelj el engem,
Segíts a helyzetem....
Majdnem végig mondtam amikor Szárna egy ujj csettintéssel beragasztotta a számat. Haragosan nézet rám. Azzal eltűnt. Másnap reggel Ed nagyon komor volt és csak egy puszit kaptam egyáltalán ha lehet így nevezni. Norbi lelkesen köszönt el. Ezek után nagyon lassan telt a hétvége.