Brainra került a sor. Ai gondolkodni kezdett. Aztán eszébe jutott valami.

- Menj oda Tessához és vallj neki szerelmet. – Kuncogott Ai.

Brain felállt és letérdelt Tessa lé.

- Drága Tessa. Megőrülök érted, te vagy a mindenem. Lennél a barátnőm? – Nézett Tessára, de odasandított Aire.

Ait hidegen hagyták ezek a szavak. Brain visszament a helyére. Ekkor nagyi lépett ki a teraszra.

- Na fiúk, lányok ideje ágyba bújni hajnali fél három van. – Mindenkinek megmutatta, hogy hol aludhat.

Ai, Tim és Tessa búcsúztak Braintól. Miközben mentek fel Ai felsóhajtott.

- Négy nap és kezdődik a suli. És te elmész.

Tim felkapta a fejét és Tessát is szíven ütötte amit Ai mondott. Tim szomorú képet vágott. Lehajtotta a fejét és belegondolt milyen lenne itt élni, de ez nem fog megtörténni. Mikor felértek Ai megölelte Tessát. Tim már bement, de Ai nem akart így inkább bement Tessához. Ő Helen szobatársa volt most. Helen már félálomba volt. Ai megállt az ajtóban. Aztán pár perc múlva se szó, se beszéd nélkül kiment. Bement a szobájába ahol Tim már lefeküdt. Felkapta a pizsamáját és bement a fürdőbe. Szépen, lassan felöltözött és kiment. Belebujt az ágyába és hátat fordított Timnek. Tim is háttal volt neki. Mind a ketten azon gondolkodtak miért kell hazamennie Timnek. Ezzel a gondolattal aludtak el. Reggel mindenki tíz és tizenegy körül ébredt. Már mindenkiért megjöttek. Elbúcsúztak tőlük, kivéve Ait és Timet. Ők még szunyókáltak. Tim felébredt és körülnézett. Látta, hogy Ai még alszik. Megcsörrent a mobilja. Elkezdte keresni, de hiába kapta fel minél gyorsabban Ai felébredt és kómásan nézett Timre. Tim beleszólt a telefonba.

-Igen, Tessék?

-Szia kicsim!! Anyu vagyok. Ma megyek érted kb. két óra és ott vagyok. Most járok Torkoson. Addig pakolj össze.

Tim nem hitt a fülének. A szeme elkerekedett és a szeme nem akarást tükröződött. Ai kérdőn nézett Timre.

- Értem anya. De nem járhatnék itt su.... – Még be se fejezte egy hatalmas csapódást hallott. – Anya itt vagy? Anya, Anya hallod? – Letette a telefont és kiugrott az ágyból és kirohant a szobából.

Tim futott a lépcsőn lefelé. Mindig egy alsó nadrágban aludt most se volt másképp. Rohant és csak rohant nem érdekelte, hogy a nappaliban voltak a vendégeik szülei. Amint megtalálta nagyit gyorsan lefékezett előtte és már  hadarta is mi történt.
- Anya... baleset ... Torkos. – AZ arcán csurogtak a könnyek.

- Jaj, drágám. Most mond el érthetően.

Ai rontott be a szobába a köntösében, a kezében pedig egy másikat fogott. Odaadta Timnek.

- Anya hívott és balesetet szenvedett most Torkosnál. – Mérhetetlen aggodalom volt a szemében.

Nagyi felküldte átöltözni addig ő kihozta a kocsit. Tim beült az autóba és már száguldottak is. Már félúton jártak amikor megcsörrent Tim mobilja.

- Igen? Anya te vagy az?

- Nem én egy helybéli vagyok. Az édesanyja balesetet szenvedett. Most viszik a Torkosi Károly klinikára. Gondoltam szólok.

- Nagyon köszönöm. Már úton vagyunk.

Tim letette a nagyihoz fordult.

-Torkosi károly klinikán van.

Nagyi és Tim egy fél óra múlva értek oda. Tim berohant a recepcióhoz. Megkérdezte hol van az anyja. A nővér szerint a második emeleten a kétszázas szobában van. Felrohantak a második emeletre és be a kétszázas szobába. Az orvos éppen jött ki.

- Elnézést, önök a hozzátartozói??

- Igen. A fia vagyok. –Válaszolta Tim és majdnem neki esett a doktornak.

- Az édesanyja élet-halál közt van. Eltörött majdnem az össze bordája és a feje is betörött. Csoda ha nem lesz amnéziája. Viszont van egy nagyobb baj is. Az édesanyja terhes volt. A babát még meg lehet menteni ha azonnal császármeccést hajtunk végre. Az a szerencse hogy a kilencedik hónapban van már. Most nincs eszméleténél, de halja amit mondanak neki.

- Értem. Bemehetünk hozzá?

- Nem, most viszik a szülészetre.

Két nővér ment be és kitolták az ágyat. Tim szemébe ismét könnyek gyűltek. Rettenetes állapotban volt.

***

Eközben otthon!

Ai felkapott egy ruhát és a telefonját és az istálló felé vette az irányt. Mikor nagyi és Tim elmentek a vendégek és szüleik is indultak hazafelé. Tessa már lovagolt Márkkal. Solomon és Szandra társasoztak. Senki nem tudta hova mentek csak Ai. Ai beért az istállóba és odament Dragonhoz és Szultánhoz. Már rég nem volt kint velük gondolta le futószárazza őket. Dragonnal kezdett Szultánt kivitte legelni addig. Dragon tele volt életkedvvel. Mikor végzett Dragonnal Szultán következett. Dragont elengedte legelni. Amikor Szultánt futószárazta könnyek szöktek a szemébe. Eszébe jutott ez első találkozása Timmel. Amikor először látta utálatot érzett iránta. De a mai napig nem értette miért ijedt meg tőle Szultán, mikor ő a legbékésebb ló az istállóban. Már nem is érdekelte. Eszébe jutott az amikor társasoztak a szobájában. Meg az, amikor reggel berántotta maga mellé. Már teljesen belefeledkezett amikor egy hangot hallott.

- Szia. Szultán már alig áll a lábán. – Nevetett Brain.– Miért vagy így leverve? – Kérdezte most már aggódó hangon.

- Tim... édesanyja... balesetet szenvedett!! – Ai gyorsan megtörölte a szemét.

Brain nem jutott szóhoz. Odament Aihez és átölelte. Ai szorosan magához ölelte. Brain odahúzta Szultánt és elengedte. Szultán beügetett és kijött a másik karámba legelni. Megcsörrent Ai telefonja.

- Igen, tessék?

-Szia Ai. Tim vagyok. Anyu nagyon szar állapotban van, ráadásul... lesz ... egy kis testvérem. – Mondta de nagyon nehezen tudta kimondani. –Szia csak ennyit akartam.

-Szia. De, hé Tim várj.

De Tim letette. Brain minden szót hallott a beszélgetésből. Délután a nagyi hazajött. Tim a korházban maradt. Ott is lesz ameddig fel nem épül. Nem fog suliba járni ameddig a az édesanyja nincs jól. Teltek múltak a napok. Elkezdődött az iskola. Solomon elment az iskolájába, csak nagyon ritkán fog haza járni. Márk és Tessa már annyira össze melegedett, hogy elkezdtek járni. Tessa és Ai osztálytársak lettek. Mindig együtt mentek mindenhova. Ai minden délután bement Timhez. Mondták neki, hogy le fog maradni a leckékből, de nem érdekelte. Már jó egy hónap is elmúlt amikor vége lett a sulinak Ai ismét bevonatozott a korházba. Tim az iskolai egyenruhájában volt. Ma volt bent először. Az édesanyja sebei és horzsolásai elmúltak és már a kicsi Panna is jól van. Tim az ajtóban állt, a baba és az anyja aludtak egymás mellett. Ai felment és bekopogott. Belépett és látta milyen jó állapotban van. Ai odament Timhez és átölelte. Tim közelebb húzta magához és megcsókolta. Ain egy szép kis sapka volt. Tim édesanyját Viktóriának hívták. Az ajtócsukódásra felébredt és a kezébe tartotta a kis Pannát aki még mindig aludt. Viktória örömmel nézte Ait és Timet. Mikor Tim észrevette, hogy az édesanyja felébredt rámosolygott. Ai kicsit zavarba jött. Minden nap meglátogatta, de még soha nem beszélt Vikivel.

- Te biztosan Ai vagy. Tim sokat mesélt rólad. – Mosolygott.

- Hát igen én vagyok. – Odament Vikihez és gyengéden átölelték egymást.

- Én Viktória vagyok. De hívj nyugodtan Vikinek.

Ai mosolygott és visszament Timhez. Akinek adott egy puszit búcsúzóul. Intett Vikinek és kimet a szobából. Tim jött ki utána és megfogta a kezét. Megrántotta és újra megcsókolta Ait. Volt egypár öreg ember a folyosón és mind őket nézte. Tim lekísérte Ait a nagy kapuhoz. Oda hajolt hozzá és a fülébe súgott.

- Győrbe fogunk költözni. – Amint kimondta a fejét lehajtotta.

Ai nem tudott megszólalni. Látta, hogy megérkezett a busz. A buszmegálló nem volt messze. Csak pár méternyire. Ai rohanni kezdett. Tim utána kapott, de már nem érte el. Ai felszaladt a buszra. Felmutatta a bérletét és leghátra ült. A busz teljesen üres volt. Tim felszállt a buszra, de nem volt nála semmi. Ezért a sofőr leküldte a buszról. A busz szép lassan elindul. Ai elővett egy papírt és gyorsan írni kezdett. A busz ablakához nyomta és Tim elolvasta. A papíron ez állt:

Felejts el!!! Nem akarok többet szenvedni miattad!!! Nem akarlak többet látni!! Legyen szép életed! Szia, Timoti.

Ai arcán csorogtak a könnyek. Tim arcán is csurogtak a könnyek. Ordított egy nagyot. A környező fákról felszálltak a madarak. A kórház előtt sétáló emberek ijedten kapták fel a fejüket és mindenki Timet bámulta. Ai eltette a papírt. Mostantól csak Brain számít- Gondolta magában. Végre hazaért. Még mindig sírt. Bement a házba ledobta a táskáját és kirohant a hátsó ajtón. Berohant az istállóba és felvette a sulis ruhája alá a fürdő ruháját. Dragonra adta a kantárt és szoknyába, szőrén kilovagolt. Tessa az ablakban állt. Látta ahogy a tó felé veszi az irányt. Lement a nappaliba és látta, hogy egy papír lóg ki a táskájából. Elolvasta és ledöbbent. Ekkor Márk lépett be az ajtón odament a barátnőjéhez átölelte és megcsókolta. Ám Tessa ellökte magától és átnyújtotta neki a papírt. Egy gyors pillantást vetett a lapra és hasonlóan reagált mint Tessa. Tessa elvette tőle a papírt és kirohant a bejárati ajtón. Átrohant Brainékhoz. Aizawa nyitott ajtót. Meglepődött amikor meglátta Tessát.

-Itthon van Brain? Sürgős!!!

Aizawa megszeppent a kérdésen. Bólintott.

-A szobájában van. Menny csak.

Tessa felrohant a lépcsőn. Fel a legfelső szobába. Kopogott. Brain ajtót nyitott. Nagyon meglepődött ugyanis Tessa még nem volt a szobájába. Tessa átnyújtotta neki a papírt. Brain elolvasta és le kellett ülnie az ágyára. Nem tudott talpon maradni. –Ezt Ai írta? Halál komolyan? Hol van most Ai?

Tessa bólintott és az ablakhoz ment. Az erdőben lévő tó felé mutatott. Brain odament mellé és megértette hova mutat Tess. Brain kirohant a szobájából ki az istállóba és felült Álom hátára semmilyen felszerelés nélkül. Brain Álom sörényébe kapaszkodott és a tó felé vette az irányt. Mikor odaért. Ainek rózsaszínre változott és a földön feküdt. Brain leszállt a lóról és nézte Ait. 25 fok volt. Álom felnyerített. Ai kinyitotta a szemét és meglátta a mellette ülő Braint. A könnyei elkezdtek csorogni. Brain  átölelte Ait és az ajkai gyengéden simogatták Aiét. Majd gyengéden megcsókolta. Brain felemelte Ait úgy, hogy Ai lábai Brain derekán összekulcsolódtak. Ai elfeledkezett Timről és csak Brainra összpontosított. Brain letette Ait aki otthagyta őt. Ain fürdő ruha volt. Levette a blúzát és a szoknyáját. Berohant a vízbe. Lemerült. A haja hirtelen szőke lett. A nap hétágra sütött.