|
6. fejezet A harag és a hirtelen változás kezdete
2008.11.08. 11:06
 .
A harag és a hirtelen változáskezdete.
Hamarosan ott leszünk a suli kapuja előtt. Ed azóta nem hívott. Ma telehold lesz. Ha telehold van mindig furán érzem magam. Mikor belépek a vasajtón hideg fuvallatot érzek. Felemelkedem és a szobám felé „szállok”. Az erkély ajtó tárva nyitva és Ed áll összefont karral és morcosan várakozott. Mikor leereszkedtem leengedte karját és dühösen rám nézett. Miután elmentek volt időm arra, hogy jobban átnézzem varázskönyvet. Rájöttem miért volt dühös, de inkább hagyom had ordítsa le a fejemet, de meggondoltam magam.
-Szia, Ed. Bocsánat, nem tu…- Ed intett, hogy maradjak csendbe.
-Szia, Díva. Te teljesen megőrültél? Egy ilyen varázslatot csak egy mester fokon lévő varázsló használhat, és még így is legalább kétszer meggondolja. Te meg kis kezdő gondolkodás nélkül beveted. –Mély levegőt vesz, és halkan folytatja- Ha ez a varázslat elszabadul az egész világ elpusztul. Ilyenkor a sötétség ura átveszi feletted az irányítást. –Elindul az ajtó felé.
Nem tudtam mit csináljak, de azt tudtam, hogy itt kell tartanom. Csettintettem. Megfordul és egy hatalmas háló ragad az ajtóra. Kérdőn néz rám. Az arcom elsötétül. Villám gyorsan oda megyek hozzá. Könnyek csorognak az arcomon. Összeszedtem magam és ordítani kezdtem vele.
-Ezt akartam elmondani. De jó szokásod szerint … nem engedted. Miért nem tudtad ezt elmondani normálisan. –Nem tudtam tovább beszélni.
Ekkor az erkélyajtó felé vettem az irányt. Felálltam a korlátra és leugrottam. Nem tudtam miért csináltam ezt. Lehet, hogy meghalok, de már az sem érdekelt. Ekkor egy férfi karolta át a derekamat. Hatalmas szárnyai voltak. De a tekintete sötét volt. Nem ismertem fel, de tudtam, hogy ismerem. Egy hatalmas ordítást hallottam és ahogy felnéztem Ed ugrott utánam, de neki is voltak szárnyai. Az ismeretlen férfi kitért a támadás elől. A könnyeim nem akartak elállni. A férfi feljebb emelkedett és letett a tetőre. Megszólalt. A hangja mély és félelmetes volt, de mégis lágy.
-Ha akarsz velem jöhetsz. Mindig vigyázok rád, úrnőm. Igazi királynőt faragnék belő… -Nem tudta végig mondani mert Ed lecsapott.
Tudtam mit kell tennem. Összetettem a kezemet hirtelen szétrántottam. A férfi és Ed
szétrepültek. Ed a tetőre esett, a másik pedig nekicsapódott az egyik toronynak. Érdekes volt csak úgy jöttek a dolgok maguktól. Ekkor mormolni kezdtem valamit akaratlanul:
Angyal szárnyak,
Angyal szárnyak,
Angyal szárnyak
Mikor elmondtam a varázsigét felemelkedtem és villámgyorsan forogni kezdtem. Mikor megálltam a lábamon azt láttam, hogy Ed és a férfi tovább verekedett. Nekem pedig angyal szárnyam van, de fura ugyanis a ruhám is és a szárnyam is korom fekete volt. Kipróbáltam a szárnyaimat mikor már nagyjából ment odarepültem hozzájuk és megpróbáltam őket lenyugtatni. Mikor A férfi elé álltam, hogy hozzá ne nyúljon Edhez megtorpant.
-Na de úrnőm. Miért véded?- Kérdőn nézett rá.
Ed csak erre a pillanatra várt és lecsapott. A férfi a tetőn landolt. Ed még egyszer neki akart menni, de nem engedtem. Védőfalat emeltem köré. Ed visszajött hozzám.
-Mit csinálsz? Miért véded meg?- Lágy volt a hangja.
Elmúlt minden haragom és bánatom. Ed nyakába ugrottam. Átöleltem és ő is engem. De éreztem, hogy valami nincs rendben. Ekkor egy gyors kézmozdulattal kivédtem egy nyíl vesszőt. Felemelkedtem és megláttam egy nőt. Ő egy felhőn lebegett.
-Hagyd békén az uramat. Gonosz boszorkány.- olyan haraggal nézett, hogy kevesen múlott az, hogy abban pillanatban megöl tekintetével.
Ed elém állt. Széttárta a kezét.
-Szafira, állj meg. Menj haza azonnal. –Ed nagyon haragosan nézett a nőre.
De Szafira nem tágított. Ekkor a másik férfi is feltámaszkodott. Egy pillanatra eltűnt és legközelebb két pillanat múlva már a hátam mögött volt. Átkarolta a derekam és velem együtt vált köddé. Újra a tetőn álltunk. Nem akart elengedni. A fülembe suttogta.
-Ne aggódj. Nem akarlak bántani. A szolgád vagyok. Meg akartalak védeni, de ha nem ismernél fel- Ekkor csettint az ujjával- Én vagyok az Jashon.
Hirtelen megfordultam és az a jóképű új srác áll előttem. Nem hittem szememnek. Ekkor átölelt. Már lassan tíz óra is elmúlt, az ég korom sötét volt. A teli hold fénye és a csillagoké bevilágították az egész égboltot. Azt veszem észre, hogy Szafira éppen lő, Ed nem tudja megakadályozni a lövést. Szafira egy nyomkövetős nyíl vesszőt irányított rám. Érdekes ezzel a tudattal, hogy Jashon a segítő társam, Szafira pedig Edé kicsit furcsán éreztem magam. Akaratlanul cselekszik a testem. Azt agyam irányít és a testem engedelmeskedik neki. Az angyal szárnyaim már régen eltűntek. Lekezdtem mormolni a varázslatot:
Világ halld meg szavam,
Emeld meg a földet a lábam alatt.
A szél emelje magasba a testem,
Lebegjen akár örökre.
Villám gyorsan mormoltam. A nyíl vessző sebesen közeledik. Jashon már épp elém akar ugrani amikor csettintek és odaragad a földhöz. A nyílvessző már csak két méterre volt tőlem. Felemelem karom és egy kört alkotok. Amikor a kezem átfordult és három ujjam felfelé mutat, ráfújok a kezemre és a tenyeremből egy hatalmas lángcsóva ami egy hatalmas fekete és vörös csődörre hasonlító lény csap le a mérgezett nyílvesszőre. Mindenki álla a földet veregeti. Innentől kezdve kezdődik el minden. A varázsszintem hirtelen a mester fokra ugrott. Szárna megjelenik és csodálkozva nézi őket. Nagyon dühös lesz amikor Ed és én csak lebegünk amíg a segítőink vérre menő küzdelmet folytatnak.
-Most már aztán elég legyen- Olyan hatalmasat ordított, hogy beleremegett az iskola, Jashon és Szafira pedig elvágódnak egymástól.
Ed és én villámgyorsan felemeljük a karunkat és egyszerre mormoljuk.
Gumi pokróc,
Kösd le most őket,
Mint a gumi a falról,
Pattanjon le testük.
A két repülőként száguldó segítőtárs visszapattan gazdája mellé. Szárna nem ért semmi. Megint csinálok egy kör mozdulatot a csuklómmal és egy kis vetítőhöz hasonlóan levetítem neki onnan kezdve, hogy beléptem a kapun. Mikor végeztünk a „vetítéssel” Szárna csak a fejét csóválja.
-Hogy vetemedhettetek ilyesmire? Hiszen szeretitek egymást. Vagy tévedek? Eddig oda voltatok egymásér most pedig kishijján megöltétek egymást. MI a fene történt köztetek?
Ed és én összenézünk aztán elkapjuk a tekintetünket. Felemelem a kezemet és a kézfejeimet összeteszem és sast formálok belőlük. Lassan leengedem a kezem és magam elé mutatok, aztán csak a könyökömet hajlítom be és magamra mutatok. Egy hatalmas köd vesz körül. Hatalmas fény tőr ki a köd belsejéből és szép lassan kámforrá válik. A fekete ruhám eltűnik és helyette egy citromsárga topp és egy vér vörös nadrág van rajtam, a hajam pedig . Ed is elismétli amit én és rajt egy lila halszálkás póló van rajta egy kék farmellel, a haja fel van tüsizve és irtó szexyn néz ki benne. Ökölbe szorítottam a kezem és széttártam a karom. Elkezdtem forogni és forogni amikor egy centiméterrel arrébb suhant el egy lény. Megijedtem ,de folytattam ahogy forogtam minden színes lett és szerény. Ed ott termett és átölelt. Visszaszálltunk az erkélyre. Szafira még mindig nem bírt engem, de Jashon össze haverkodott Eddel. Nagyon cukik voltak együtt. Szárna varázsolt nekünk egy hatalmas sokféle édességet, meg Colát, fantát. Buliztunk egy jót, de megint furán éreztem magam. Mint minden teleholdkor. Erre a furcsa érzésre még meg kel találnom a választ, és ha lehet egyedül. Elővettem egy papírt és egy borítékot. Elkezdtem írni:
Ed!!!
Meg kell keresnem a kérdésemre a választ. Kérlek ne gyere utánam és mond meg Jashonnak is. Egyedül kell megtalálnom a válaszokat a kérdéseimre. Tudod lehet, hogy többet nem jövök vissza, de tudnod kell, hogy szeretlek. Néha fogok küldeni dolgokat azért, hogy tudd élek.
Szia, Edwárd.
Csók…….Díva.
Belehajtogatom a levelet a borítékba és ráírta: Ednek.
Elismétlem a varázsigét:
Világ halld meg szavam,
Emeld meg a földet a lábam alatt.
A szél emelje magasba a testem,
Lebegjen akár örökre.
Kiszálltam az ablakon és itt véget ért az eddigi életem. Viszlát emberiség, Üdv újra boszorkány lét.
6. fejezet
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
