1. fejezet: Lovak és macskák! Kísértetek?

  2008.11.30. 18:25

A nevem Hiro Mikosu és 16 éves vagyok. A kedvenc színem a fekete és a fehér. Hajam színe fehér. Oroszlányon lakom, de most Pest mellé megyek egy lovas táborba. Az egyik haverom is jön úgyhogy nem fogok unatkozni. Végre megérkeztünk. Mikor kiszálltam elakadt a lélegzetem. Vagy száz lovat hoztak vittek. Macskám és kutyák ezre szaladgált. Az egyik odajött hozzám én meg fölemeltem. Elkezdtem cirógatni amikor egy csodaszép lány szállt ki az egyik Limuzinból. Gyönyörű vörös haja csak lebegett mögötte. A limó másik végéből egy másik szép csaj szállt ki, de az előző szebb volt. A most kiszálló lánynak gyönyörű fekete haja volt. De valami megfogott benne. A másik lány olyan kényesnek látszott a ruhája alig fedett valamit ellenben ő fekete ruhákat viselt. Odamentem hozzá.
-Szia Hiro Mikosu vagyok. Téged hogy hívnak?
A lány elmosolyodott, így viszont már ezerszer szebb volt a tesójánál.
-Szia az én nevem Anna Hasuk. Hány éves vagy? Én 15.
Ekkor megjelent mögötte haragos tekintettel az a lány.
-Én Anite vagyok. 15 éves. Anna az ikerhúgom.- Rám mosolygott, aztán Annához fordult.- Te meg mit művelsz? Ha anya megtudná, hogy egy idegen fiúval flörtölsz a még nem is gazdag leszedné a fejed.- Azzal elhúzta a húgát magával.
Anna intett felém, aztán megfordult és magyarázni kezdett valamit a nővérének. A cica kiugrott a kezemből és egy sráchoz szaladt akit ismertem. Ő az, az ismerős akit mondtam, hogy őt biztos ismerni fogom. George, aki a legjobb barátom és egy suli járunk általános óta. George egy sötétbarna hajú magas és csillogó szemű volt. Odajön hozzám kezet fogunk és Anite felé mutogat. Én elmagyarázom neki az előbb történteket. Amint befejeztem egy másik ismerős arcot látok meg. A tetőtől talpig feketébe öltözött lány, akiért általánosba oda voltam.
-Lauren, hé Lauren gyere ide. -A lány észrevett minket és integetni kezdett.
Odarohant hozzánk és átölelt. Lauren fehér hajú, kristály szemű lány. Rengeteget változtam, mióta utoljára láttam. Most rajta látszott, hogy tetszem neki. De ő is egyre szebb lett. Régen és most is rengeteget változott és még most is gyönyörű. De most nem tudok rá figyelni Annán jár az eszem. George oldalba bök.
-Mi van?- kérdezem értetlenül.
Lauren csak nevet míg George csak a szemét forgatja.
-Azta  nem vagyunk itt negyed órája és te már szerelmes vagy. Megdöntötted a rekordom.- Zavarba jöttem és rák vörös lettem, ő belőle is kitört a nevetés.
Lauren oldalba bökött és azt lehetett kiolvasni a tekintetéből „Na és ki az?”. George is észrevette ezt a tekintetet és azon nyomba rávágta a választ.
-Anite Hasuk. Nem csoda amelyik fiú mellett elmegy az szerelembe esik. Ezzel a balekkel még beszélt is nem csoda, hogy így kivan. A modora elnyomja a szép külsejét. Viszont a húga... húúúúúúúú az aztán a szexy csaj. Ugyan nem olyan szép mint a nővére, de a kislányos dolgaival mindenki imádja, viszont járni vele senki nem akar.- Ezt az egészet egy levegővel mondta el.
Most azonban köhögnie kellett mert az összes levegőt ami a tüdejében helyet foglalt kiadta. Lau meg én csak nevettünk. De aztán a fejemet csóváltam. Ezzel azt értem el, hogy Annába zúgtam bele.
-Te nem vagy normális. Hogy zúghattál bele abba a csajba.- Robban ki Lau.- Az egy óvodás.
Vágtam egy fintort nem tudtam erre mit válaszoljak. Azt tudtam, hogy megtetszett nekem de azt egy szóval nem mondtam, hogy beleszerettem. Ekkor a nevemet hallottam a hátam mögül.
-Hiro, hé Hiro.- Mikor megfordultam Anna jött felém.
Akaratlanul elindultam felé. A többiek szája tátva maradt. Azoké is akiket nem ismertem. Anna és Anite már vagy már tizenötször voltak itt. Mindenki ismerte őket. Anna odaért hozzám és elkezdte a mondókáját.
-Bocsy az előzőért, Anite már csak ilyen. Ugye nem haragszol? Csak hülye, sznob barátaim vannak.- Könnyek csordultak le az arcán.- Végre én is vágyon a többiek barátságára...!- Tovább nem tudta mondani mert kitört belőle a sírás.
Nem tudtam irányítani a testem odamentem és átöleltem. Ő is átölelt. Lau és George odajött és kérdőn néztek rám. Laun ez látszott „Mi a fenét mondtál neki?”, Georgén pedig ez „Ilyen egy csajt. Amint lehet beleveti magát a srác karjaiba. Na mesélj mit mondott!”. Anna befejezte egy kis idő után a sírást. Lau átölelte és felajánlotta, hogy átköltözhet az ő szobájába, és ő lesz a barátnője. George is megbékélt vele és jó barátok lettek. Én és Geo (így hívtam mert hosszúnak találtam a nevét) egy szobában voltunk. Lau egyedül maradt, de Annának sikerült kicsempésznie a cuccait a nővére szobájából úgy, hogy az nem vette észre, hogy húga átköltözött újdonsült barátnőjéhez. A két szoba egymás mellett helyezkedett el. Miután végeztünk a pakolással egy dög unalmas bemutatkozáson vettünk részt. Mikor végre végeztünk Anna visszalopózott hozzánk. Délután három óra van. Dög unalom. Mikor Anna belépett a szobájukba sikoltást hallottunk. Geo és Lau nálunk társasozott, én meg behoztam az összes talált macskát és játszottam velük. Mind a hárman kirohantunk és be a másik szobába. Anna kétségbeesetten feküdt a földön a szemében félelem lakozott. Odarohantunk hozzá és kérdezgettünk mi történt. Felültetem és magamhoz öleltem. Nem tudott megszólalni. Egy óra múlva még mindig nem oldódott fel, de már szóra bírtuk. Közelebb húztam magamhoz.
-Egy... egy sz... sz... szell... szellem.- Értetlenül néztünk rá.
Ekkor valaki felkacagott az ajtóban. Ez a személy nem volt más mint Anite.
-Hát kishúgom nem emlékszel mit meséltem neked? Szánalmas vagy! Megijedni egy szellemtől. Egyébként, hogy ti is tudjátok miről van szó...- Nagy levegőt vett.- Ezt a helyet egy temetőre építették. Ide temették el azokat akik valami bűncselekményt követtek el. Más néven...- megint húzta az időt és jól tudta, hogy az idegeinket is húzza vele.- rabtemető.- szeme összeszűkül, aztán váratlanul felkacag.- Húgi melyiket láttad?
Anna bólint. Kinyitotta a száját aztán becsukta. Megrázta a fejét és még jobban hozzám bujt. Kicsit zavarban voltam. Ekkor egy sötét árny suhant el az ablak előtt és a körmével megkarcolta az ablak üveget. Anite abbahagyta a kacagást és már ő is meg volt rémülve.
-Cs... csa... csak nem... mond, hogy nem...- Anite arcára kiült a rémület. Odarohant hozzám és ő is hozzám bujt, mintha én meg tudnám védeni őket. Geo arcáról azt lehetett leolvasni „Mázlista”. Lau odament Georgehoz és átölelte. Geo élvezte a helyzetet. Ő is átölelte és megpróbálta lesmárolni amikor az árny újra elsuhant az ablak előtt, most már lassabban és mélyebb karcolást hagyva maga után. Ekkor valaki berúgta az ajtót és az összes lány felsikoltott. Kinga meglepetten nézett bennünket és az összekarcolt ablaküveget. Kinga a tábor vezetőnk. Éppen szólni akart, hogy megyünk lovagolni. Furcsállotta, hogy két csaj ölel át. Elmosolyodott. Résnyire nyitotta a szemét és csak annyit mondott:
-A felkötözött életrabló? Ha igen akkor csak a lovak segíthetnek. A felkötözött csak a lovak közelében nem bánt.
Éreztem, hogy az engem átölelő két lány bólint. A lányok felálltak és rohanni kezdtek. Én is rohanni akartam, de nem tudtam. Hűvös fuvallatot éreztem magam mögött. Már csak én voltam a szobába. Egy kezet éreztem a vállamon és hallottam, hogy valaki suttog. Megfordultam és nem hittem a szememnek. A férfi teste le volt kötözve jó erős kötéllel. A szeme és a szája le volt kötözve (nem akarom tudni mi van alatta), a lekötözött részekből folyt a vér. A keze nem éppen emberi inkább óriási körbe, nem is inkább karmai vannak. Az egyik karma sebet ejt a jobb kezemen, vérzik. A másik kezével pedig befogja a szám. Nem tudom, hogy szabadult ki a kötésből, és nem is akartam tudni. Rohanni akartam, de a lábaim nem mozdultak. Ekkor egy lány jelent meg az ajtóban nem volt más mint, Anna. Odarohant és elhúzott onnan mert a kísértet már lendítette is a szabadon lévő karmos kezét, hogy egy fejjel kisebb legyek. Annának hála most megmenekültünk, de még a szobában voltunk. Most már tudtam szaladni. Úgyhogy futásnak eredtünk. Mind a ketten villámgyorsan elhúztunk onnan. Mikor már majdnem beért minket odaértünk az istállóhoz. Az életrabló hátrahőkölt és kámforként eltűnt. Bementünk a többiekhez és elmeséltem nekik mi történt.