Ha egyedül vagyok

Itt állok, egyedül, némán a sötétben.

Senki nincs itt, csak a sötét, ami olyan, mint az ében.

Nem is a sötét fáj-marcangol szüntelen,

Inkább a vágy, és, hogy nem vagy itt mellettem.

Ha tudnék; ordítanék, hogy megtalálj,

Ha tudnék; sírnék, hogy lenézz rám.

Ha lenne szárnyam; messze szállnék,

Ha lenne merszed; átölelnél.

Rég nem vagy más; csak egy árnyalak,

Sorvad a szívem; mert rég nem láttalak.

Lelkem szertefoszlik; nincs már remény,

Életem a kezedben, a halál küszöbén.

Itt állok, egyedül, némán, a sötétben.

Egész testem csak arra vár; valami történjen.

Senki nincs itt, csak a sötét, ami olyan, mint az ében.

Egyet akartam mindig; nézz rám, ha kérlek.