Nem vette fel a kobakját a haja csak úgy lobogott utána. Mikor végre oda értünk. Már majdnem ment le a nap. Ai levette magáról a ruhát. Az új fehér bikinije volt rajta. Bele rohant a vízbe. Brain levette a pólóját és utána ment. Fröcskölni kezdték egymást. Rohangáltak össze vissza ki a partra, be a vízbe. Jól szórakoztak, Ai futott Brain elől. A fiú végre biztos volt abban, hogy elfelejtheti a volt vetélytársát, Timet. Végre elcsípte Ait és magához szorította. Ai minden erejével próbált kiszabadulni, de nem ment neki. Beletörődve abba, hogy nem szabadulhat, megfordult és megcsókolta kedvesét aki örömmel csókolt vissza. A gyönyörű tenger csillogott a napfényben. Ló patkó dobogásra lettek figyelmesek. A távolból Tessa, Márk és Szandra tűnt ki. Solomon már Szegeden lakott. Álom, Szultán és Dragon felnyerített. Mikor a többiek oda értek Ai és Brain javába úsztak és rohangáltak. Tessa odasúgta Márknak.

-Látom végre kiheverte Timet. –Mosolygott.

Márk leugrott a nyeregből és mivel már mint úgy érkeztek, hogy fürdő ruha volt rajtuk belegázolt a vízbe. Tessa segített Szandrának. Versenyt rendeztek, Tessa hagyta győzni. Ai kint napozott. Már rá fért, olyan fehér volt mint a hó. Elmehetne hivatásos hófehérkének. Ekkor egy árnyék vetült rá. Kinyitotta a szemét és hirtelen minden jó kedve elpárolgott. Tim és egy haverja állt felette. Ai hirtelen felült és rámordult a fiúra.

-Hát te meg mit keresel itt?

Mindenki figyelmes lett a hangos szavakra. Szépen lassan mindenki kijött a vízből és Timet bámulta.

-Szia Ai. A tengerpartja jöttünk Tommal. De amint megláttalak arra gondoltam, hátha megbántad amit mondtál.

Ai forgatta a szemét. – Persze már annyira hiányoztál- Tettetett kedvességgel- Mint púp a hátamra.

Elfordult és elindult a lova felé. Timet eléggé megütötte amit serelme mondott neki. Utána rohant és elé állt. Ai megpróbálta kikerülni, de Tim nem engedte. Ai rákiáltott Timre.

-Menj már el az útból! Még hányszor mondjam el neked?- Ai már olyan hangosan ordított ahogy csak tudott.- Nem érdekelsz! Hagyj engem békén! Szeretem Braint és nekem csak ő kell és ő mellettem van! Ez a legfontosabb.- Itt már kicsit vissza fogta a hangját.- Menj el innen és...- Nem tudta befejezni amit mondott mert Tim közbeszólt.

-Megbeszélhetnénk ezt kettesben? -Aire nézett aztán Brainra nézett.

A fiú aki pár lépéssel állt odébb bólintott. Ő is bírta Timet. Jó érzés volt Timmel versenyeznie. Túl hirtelen lett vége a versenynek. Ai is Brainra nézett aki megismételte az előző bólintást. Ai elgondolkodott, de aztán bólintott.

-Menjünk lovagolni. Tiéd Szultán ha felenged a hátára.

Tim összerezzen Szultán neve hallatán. A ló a neve hallatán odaügetett gazdájához, de amint meglátta Timet már fordult volna meg, hogy vissza menjen. Mivel az összes lovon csak egy szár volt, nyerget nem raktak rájuk. Tim megfogta Szultán szárát és békésen megsimogatta a ló orrát.

-Nyugi, nem lesz semmi gond. Most felülhetek a hátadra?

Szultán megharapta. Aztán elfordította a fejét, jelezve, hogy felülhet. Tim felült a hátára és sajgó kezét simogatta. Ai már régóta Dragon hátán ült. Dragon már alig bírt magával. Amint Ai már nem fogta vissza, kilőtt mint a rakéta. Szultán megpróbálta beérni, de nem sikerült neki. Mikor Dragon már eléggé kifutotta magát akkor vette észre Ai, hogy ezt a környéket nem ismeri. Szép táj. Itt is látni lehet az óceánt, mert a part mentén lovagoltak. Nem messze egy hatalmas erdő mutatkozott. Többnyire fűzfák, tölgyek és nyírfák. Zöld fű, selymes homok. Egy igazi álom .Tim is megérkezett. Nem szálltak le a lovakról, úgy beszélgettek.

-Emlékszel mit mondtál a baleset előtti éjszakán? Még négy nap és elmész...- Bólintott.

-És arra emlékszel mit írtam a papírra?- Kérdezte kedvetlenül Ai.- Tim bólintott és már kérdezni is akarta a következőt, de Ai közbeszólt.- Most az összes közös emléket fel fogjuk eleleveníteni? Mert ha igen hazamegyek a kispárnámért.

-Miért vagy ilyen?- Szomorúság csilingelt a hangjában.

Ai egy pillanatra megingott.

-Mert megmondtam, hogy nem akarlak látni!

-Akkor legalább legyünk barátok. Na ehhez mit szólsz?

Ai habozott, de aztán bólintott. Elege volt abból, hogy magába mindig Timet szitkozza. Tim kezet nyújtott és kezet rázott Aivel.

-Menjünk vissza.

Tim Ai után kapott aki megállította Dragont. Kérdőn nézett volt szerelmére.

-Mi van közted és Brain között?

Ai arca kérdést tükrözött. Nem értette hova akar kilyukadni Tim.

-Úgy értem. Nálad aludt, csókolóztatok vagy esetleg szeretkeztetek?

-Igen nálam aludt, igen csókolóztunk és nem, nem feküdtem le vele. De ha meg tettem volna se lenne hozzá közöd. Ugyanannyi volt köztünk, mint közted és köztem. Vagy lehet, hogy egy kicsit több.

Tim hirtelen elkedvetlenedett. De aztán mosolyogva bólintott. A lovakra bízták magukat. Ők tudják a visszautat. Mikor visszaértek a többiekhez mindenki indulásra készen állt. Ai leugrott a lóról és Brainhoz rohant, aki erősen magához ölelte. Lóra pattantak és Hazafelé vágtattak. Szegény Topáz alig tudta tartani az iramot, de azért póni létére nagyon gyors. Sötétedés előtt értek haza. Mindenki Aiék házába ment. Megvacsoráztak és beszélgettek. Már mindenki elfoglalta magát a nappaliba. Tessa és Márk csókolóztak vagy éppen beszélgettek, nagyi mosogatott, Brain és Ai beszélgettek, Szandra könyörgött Timnek, hogy barbizzon vele. Tim barátja már hazament. Egyszer csak kopognak. Ai nyit ajtót és ledöbben. Csak egy halk Szia-át lehet hallani az ajtó másik feléről. Ai arrébb áll és egy magas, fekete hajú, barna szemű, kócos fiú állt az ajtóban. Fekete trikó és fekete nadrág volt rajta. 18 éves lehetett. Megölelte Ait. Tessának nem is kellett több és rohant is az ajtóhoz. Mint akit oda köveztek dermedten áll úgy mint Ai. Márk és Brain az ajtó felé bámulnak. Egyszer csak Ai arrébb lép és ezzel beengedi a vendéget. A férfi átöleli Tessát.

-Szia Tess. Rég nem láttalak.

-Sz...szi...szia, Ferenc.

Brain felállt, hogy életet verjen barátnőjébe. De amint meghallotta a nevet ő is megállt egy pillanatra: Szia. Nagyon hiányoztál nekünk. Hogy mehettél el tőlünk, pedig már majdnem jártál Ferenccel.

-Szia. Te is nekem. Nem önszántamból jöttem ide, de nem borzasztó itt. Főleg a szomszédok miatt. Ugye Brain?...

Visszaemlékezett arra a napra amikor Tessa idejött. Szóval ez az a Ferenc. Ai végre magához tért amikor meglátta, hogy Brain is megdermed pár pillanatra. Eszébe jut, hogy már egyszer megemlítették neki Ferencet.

-Mi szél hozott?- Kérdezte érzelemmentesen az új jövevényt Ai.

-Ó... mi ez a kedvetlen fogadtatás? Pedig nem egészen fél éve még oda voltál értem. Egyébként azért jöttem, hogy megnézzelek éltek-e még.

Ai kedvetlenül, forgatja a szemét. Ferenc nem vette észre.

-Láthatod, élek és virulok. Viszlát.

Végignéz a szobán. A tekintete megakad Brainon.

-Először mutasd be nekem ezt a szépfiút. Igazán csinos.

Több se kellett Brainnak. Mint akit újra élesztettek, végre magához tért. Ai odarohant Brainhoz. Hadarni kezdett.

-Brain- Ferenc, Ferenc- Brain. Most Brainnal járok.

-Úgy döntöttem itt maradok éjszakára és jót beszélgetek veletek.

Ai láthatóan nem nagyon örült. Mikor kimondta a „járok”-ot Tim és Ferenc egyszerre kapták fel a fejüket.

-Aludhatsz az én szobámba- Ajánlotta fel Ai.

Brain odament a barátnőjéhez átölelte és a fülébe súgta:- Te meg aludj nálam.

Nagyi kijött a konyhából és kérdőn nézett: -És te hol alszol akkor? Csak nem vele egy szobába?

Ai megrázta a fejét.

-Á, dehogy én akkor Brainnál alszom...

Márk felpattant, de aztán feleszmélt. Akkor neki is meg kell engednie a nagyinak, hogy Tessával aludjon.

-Nagyi, ez remek ötlet...- Mondta egyszerre Tessa és Márk.

Nagyi elgondolkodott.

-Egy tizenhat éves lánynak még nem kell a barátjánál aludni.

-Tizenhét. Holnap leszek tizenhét. De nem kell party. Had aludjak ma ott légyszi.

Nagyi bólintott, de nem nagyon örül neki. Mindenki elvonult a maga szobájába. Ai és Brain elindultak a szomszédba.