8.fejezet

A titok, ami nem derülhet ki

Tovább folytattuk utunkat, de Ed és Jashon még mindig 3 méter távolságot tart Leótól. Mostanra megbékéltem a ténnyel, hogy ő egy vámpír. Nyugodtan tudtam sétálni mellette. Már egy hete itt vagyunk. A hónap utolsó hete. Az órám tizenegyet ütött. Az égen csak úgy fénylett az összes csillag. Egy villám suhant át az égen. Egyik pillanatról a másikra esni kezdett az eső. Leó felém rakta a denevérszárnyát és ezzel megvédett az esőtől. Ed burkot varázsolt maga és Jashon felé. Leó már egy ideje elég furcsán viselkedet. Ide oda kapta a fejét és zavartnak tűnt. Amint az órám háromnegyed tizenkettőt ütött hozzám szólt.

-Mára elég lesz…- Újra körül nézett- Itt az ideje pihenni.

Nem értettem Miért mond ilyet mikor tegnap nem akart megállni. Kérdőn néztünk rá. De ő csak ide-oda nézett. Intett és egy bokor felé vette az irányt. Ám elkésett. Sűrű fekete füst vette körül. Felemelkedett és Két percig csak lebegett a fekete füstben. Egyszer csak a földre zuhant. Kb. tíz centivel hosszabb barna haja lett. A szemei vörösek voltak. Ed meg akart állítani, de nem tudott. Oda rohantam hozzá és mellé térdeltem. Mikor magához tért csak belenézett a szemembe. Vörös szemei fénylettek. Bódító látvány volt. Olyan tehetetlen lett abban a pillanatban. Közelebb léptem. Ő viszont teljeses magához tért és elkezdett szitkozódni. (Azt inkább nem írom le)

-Áh... elkéstem. A francba. Mindent megtettem volna azért, hogy ne láss így.

Kérdő tekintettel meredtem rá. Szerintem szívdöglesztő volt. Alig tudtam megállni, hogy oda ne menjek hozzá.

-Miért? Mi baj ezzel a külsővel.

Jashon felett megjelent a villanykörte és égni kezdett.

-Én tudom mi történt. Régen lemészárolt egy egész Klánt és a falú boszorkánya megátkozta. Minden telehold hetén átváltozik emberré. Ez az ő ember alakja.

Leó bólintott. Felsegítettem a földről. Gyorsan kerestem tűzifát és csettintéssel meggyújtottam. Lefeküdtünk aludni. Jashon őrködött. Mikor reggel felkeltünk tovább indultunk. Ekkor egy háromlábú, keselyű testű, nő fejű szörnyeteg csapott le ránk. Én előre nyújtottam a karjaimat és védőburkot emeltem körénk. Ed kilőtt egy tüzes nyilat és eltalálta a bestiát. Azonnal porrá vált. Éhes lettem. Nem messze tőlünk egy alma fa ált. Odarohantam, hogy szedjek néhányat mikor egy nő csapott le rám. Egy suhintással hosszába megvágta a karomat. A karomról folyt a vér és még a ruhám is elszakadt. Csillagot alakítottam a kezemmel és a nő felé lőttem ki. Ed falat emelt a nő elé.

-Ez a szolgám. Ne bántsd.

Elképedtem és velem együtt a két fiú is. Leó ott termett, hogy megnézze milyen mély a seb. Jashon odajött és meggyógyította. Eközben jobban megnéztem azt a nőt. Hosszú kék haj, zöld szem, pisze orr, piroskás arc. Hercegnői kimonót mintha rá öntötték volna. Ha a kard nem lett volna nála igazi király kisasszony kinézete lenne. Ekkor Ed nyakába ugrott. Ahol eddig állt most felrobban a föld. Ed rám nézett és látta a dühöt az arcomon. Ezért inkább ellökte magától a lányt. Megérintettem a fülemet és így hallottam amit beszélnek.

-Bocsáss meg. Ha tudtam volna, hogy ő az úrnő, akkor nem mertem volna ezt megtenni. Ó drágám. Már úgy hiányoztál. Hogy hagyhatod csak így otthon a jegyesedet.

Tovább már nem akartam hallani amit beszélnek. Odamentem Leóhoz és amit az előbb kívántam most megadom magamnak. Megsimogattam az arcát és megcsókoltam. Jashon szeme elkerekedett a szája tátva maradt. Nem tudott megszólalni csak nyögött egyet. Edwárd felemelte a fejét a nyögés hallatán és a szemei neki is kikerekedtek. Leó visszacsókolt. Enyhén eltoltam magamtól és kézen ragadtam. Magammal húztam. Csettintettem és Jashon ott termett mellettem. Megtorpantam. A másik kezemet nyújtottam felé.

-Te jössz vagy maradsz?

Bólintott és megfogta a kezemet. Edwárd utánunk akart jönni, de felírtam az égre jó nagy betűkkel. „ Ha utánam jössz, MEGÖLLEK!” Azonnal megtorpant. Kézen fogta a jegyesét és együtt elindultak a másik irányba. Fájt amit láttam. Leóhoz fordultam.

-Tudsz belőlem vámpírt csinálni?

A két fiú egyszerre torpant meg, tátotta el a száját és kérdezett.

-HOGY MIIII???????- Teljes összhangban.

Mosolyogtam. Kitört belőlem a nevetés. Aztán egy ”jól hallottátok”-kal tovább mentem. Leó elém ugrott és megragadta a kezemet és a másik kezével megfogta az állam és felemelte a fejem. Komoly volt az arca. Amikor látott egy kicsi szikrányi félelmet a szememben ellágyult a tekintete. Mosolygott.

-Remélem nem mondtad komolyon. Egyébként tudnék igen... de belőled nem. Vagyis nem akarok.- Látszott rajta, hogy titkol valamit, sőt nem csak rajta Jashonon is.

Durcásan néztem és a kezemmel eltoltam magamtól a kezét.

-Na jó... ha nem mondjátok el mi folyik itt egyedül megyek tovább és nem lesztek képesek követni, remélem értitek!

A két fiú összenéz és bólint. De mikor már nyitnák a szájukat egy tüzes nyíl a lábuk elé repül. Egy levél van rajta. Leveszik róla. Mikor én is oda akarok menni elolvasni, az én lábam előtt egy jeges nyíl repül. Levettem a levetet és olvasni kezdtem. Mind a két levél úgy kezdődött.

1. levél:

Ezt a levelet csak ti ketten tudjátok elolvasni. Mások számára láthatatlan, csak egy ócska papírdarab. A lényegre térek. Nem tudhatja meg az igazságot. Magának kell rájönnie. Így tovább fejlődhet. Amilyen energiát fog kapni azzal egy csettintéssel végezhetne egy egész univerzummal. Ha most átadjuk neki egyből az egészet a varázserő hatalma felemészti a testét. A szörny világból( Elég idétlen de így is szokták hívni) így is elég energiát szív fel. Valahogy meg kell állítani. Edwárdot hívjátok vissza. Persze nem muszáj Leonárd te döntesz. Jashon ne járjon el a szátok. Emlékezetek miért kellett vele ezt tenni. Meglepődtem amikor megtudtam, hogy elment. Jashon és Leonárd. Mást már a ti felelősségetek. Leonárd ha jó pillanatnak látod mond el neki az igazságot. Ami rólad és róla szól. Vigyázzatok rá.

Szárna....

2.levél:

Ezt a levelet csak te tudod elolvasni. Mások számára láthatatlan, csak egy ócska papírdarab. Jó úton haladsz kedvesem. De tudnod kell, hogy nem mondhatják el neked amiről éppen faggatni próbálod őket. Ők segítségedre lesznek a további életedben. Mivel Edwárd már nincs veled, rájuk bíztalak. Ha elszöksz nem biztos, hogy túléled. Ahogy az igazi szüleid sem élték túl. Mostantól küldeni fogok neked leveleket. Segítek neked megkeresni a válaszokat. Ennek az a feltétele, hogy nem faggatózol többet. Ha a két fiú megfelelőnek találja az időt mindig el fognak mondani valamit. Menjetek a szüleid birtokára.

Szárna...

Letettem a levelet. „Az igazi szüleim? Családi birtok itt?”. Csettintettem. A hajam barna félhosszú lett. Összegyűrtem a levelet. A kezembe tartottam és lángra lobbant. A fiúk is ugyanígy tettek.

-Irány a családi birtok.- Mondom közömbösen és rájuk néztem hátha ők tudják merre van.

Jashon bólint és felém nyújtja a kezét. Mikor megszorítja a kezem zajt hallok a hátam mögül. Hirtelen hátra fordulok és kinyújtom a kezem. Egy vonzó varázslatot mondtam ami idevonzza azt amire gondolok. Ekkor egy szarvas repül ide. Elengedtem az állatot és továbbmentük. Az az érzésem volt valaki követ.