A hal�lb�l is visszat�rek �rted

Nem tudom, hogy mikor volt. Tal�n most, vagy t�z �ve?

Csak n�zek magam el�, �s mintha t�z lobogna, �gne.

Gyeng�nek �rzem magam, mozdulni sem b�rok m�r (t�bb�).

Hangot nem hallok. �s karomat nem ny�jtom m�r �rted, fel�d.

S�t�t van, nemt�l meleg, de kellemes. Hangot sem hallok.

V�r�s l�ngok t�nnek fel. Benne ott �g n�h�ny halott.

-Meg�rdemelt�k! - Sz�l eg ym�ly hang hirtalan m�g�ttem.

-�n is oda jutok?- K�rdeztem �s hirtelen magamon a l�ngokat �reztem.

-Te mit gondolsz? Oda val� vagy?- K�rdett meg sejtelmesen.

-Egyetlen b�n�m van; hogy t�l sokat szerettem.-

-�gy gondolod? Vagy t�nyleg �gy van az?- sz�lt k�tked�n.

-Ahogy akarod, engem egy b�nt, csak ez.- S n�ztem r� k�rd�n.

Nem sz�lt t�bb�, egyed�l voltam a kis "vil�gban" egy keveset.

Nem id�zhettem ott, hisz egy hang ilyedten a lelkemet kereste.

-Hah�! Ne tedd ezt! �bredj fel, k�rlek!- Sz�lt k�ts�gbeesetten.

Szeme k�nnyben �llt, arca �zott t�l�k. Kez�t az eny�mbe temette.

Mikor szememet r� emeltem, nem s�lt semmit, csak n�zett.

Megmozdult, s nem tudtam, cs�kolni akar, vagy elkerget?

Csak n�zett, lassan f�l�m hajolt, szem�ben titokzatos v�gyakkal.

Olyan hirtelen t�rt�nt minden. �tkarolt f�radt, gyenge karokkal.

F�ltettelek, te bolond! Ilyet ne tegy�l t�bbet! M�g rosszat hinn�k!

Viszontkaroltam, de nem sz�ltam, hi�ba akartam. Olyan volt, mintha s�rn�k.

Mind�g �des alykain most nem sz�k�tt ki sz�, hisz tudta, mit mondan�k.

Nagyon �r�ltem, hogy ott volt, hogy seg�tett, mert miatta �lek �n.