2.fejezet

A kirándulás

Arashy belép a szobába. Lana a cseresznye szemekkel játszik. Leül mellé. A lány nem vesz tudomást róla. Úgy tesz mintha ott se lenne. Pedig nagyon elvonta a figyelmét mindenről. Egyszer csak megfordul és kérdőn néz a fiúra. Hosszú fekete haja ott fekszik mellette. A fiú zöld haja kócos. Mikor észreveszi, hogy Lana figyeli őt megszeppen. A lány feláll. Elővesz két hajgumit és összefogja a haját velük. Elindul kifelé ekkor a fiú utána kap. Elkapta a lány hideg kezét. Amint Lana visszafordul elengedi és visszaül.

-Arashy... ha szeretnél valamit akkor mond.- Mondta a fiúnak és várakozó tekintettel figyelte.

-Hát... tudok Lana...-Dadog, nagy erőfeszítés neki minden egyes szó.- Múltkor beszéltünk arról, hogy ...- Ezt már nem tudja kimondani.

Lana tudja mire akar utalni hű szolgája, de tetteti.

-Miről is?

Arashy lesütött szemmel ül a lány előtt.

-Arról, hogy lemehetnénk-e...-A lány a szavába vágott.

-Már emlékszem... mikor szeretnél lemenni? Most?

A férfi bólint. Lana mosolyog egy pillanatig. Int a kezével. Odamegy az asztalához ahol a többi bábú fekszik. Felveszi őket és előveszi a fekete táskáját és beleteszi őket. Szép lassan kisétál a házból. Arashy észreveszi, hogy Lana hozta a bábúkat. Odasétál a lányhoz, olyan közel van hozzá, hogy szinte összeérnek. Felemeli a kezét és leveszi a válláról a táskát. Lana ellenkezni próbál, de Arashy a másik kezét a lány vállán hagyta. Mikor a elvette onnan a kezét a ház fel indul. Bedobja a táskát és nagy jajgatás hallani. Mégis csak élőlények. Arashy vissza jön és kézen fogja Lanát. Mikor hátra fordult látja az idő kerékét forgató anyót, akit a nagymamájaként ismer. Őket figyelte. A kerék áll. Ha az a kerék megáll az emberi világ ideje is áll. Hiába ne fagy meg minden ahogy a filmekben szokott. Az idő áll, az összes óra mutatója megáll. Lana int az idős asszonynak aki újra elkezdi forgatni a kereket. A pokoli liliom megszólalt.

-Hova, Hova?

Lana nem nagyon rajongott érte, ha ez a virág beszél hozzá.

-Az emberek világába.- Szólt vissza elég dühösen Arashy.

Ő egyenesen gyűlölte a virágot. Mindig felidegesítette a sok kérdezősködéssel és parancsolgatással. Még mindig nem engedte el a lány kezét. Feltűnt neki, hogy egy szóval nem illette őket a „felséges” virág amíg meg nem fogta a lány kezét. Lana megszorította a fiú kezét és előre sietett Arashyt magával rántva. Kristály formát rajzolt a kézfejével. Amikor végzett az ember nagyságú kristály forma rajzolásával megérintette a közepét. A kristály forma belseje feketévé vált. Arashy belenyúlt aztán kihúzta a kezét.

- Meleg idő, szeles. Mehetünk.

Ekkor átléptek az átjárón ami becsukódott mögöttük. A liliom kihívta a házból a segítőket, nehogy kettesbe hagyják őket pont előttük csukódott be az átjáró. Sara és Kiba rohantak és elestek. Joe békésen sétálgatott. Mikor látta, hogy hiába való az egész vissza fordult és lement a mólóra. Levette a cipősét és a vöröses-feketés égről lejövő meleg „napsugarakban” fürdőzött. Sara csatlakozott hozzá, míg Kiba duzzogva a liliom társaságát választva odament a növényhez és lekuporodott mellé. Beszélgettek. Azt tárgyalták meg, hogy lehet-e Lana nélkül átjárót nyitni. Sajna nem!

Mikor beléptek az emberek világába. Lana haja lebegett a szél erős lökésétől. Egy óriási dombon találták magukat. A domb tetejéről lehetett látni a várost. Úgy négy mérföldre lehetett onnan. Lana ránézett Arashyra. Aki mosolygott és a széllel szemben állt meg, hogy simogassa az arcát.

-Ide akartál jönni?

Kérdőn néz rá, de aztán bólint. Lana kihasználva a kézfogást rákapcsolódott Arashy kívánságára és így tudta hova kell kaput nyitnia. Nem messze elterült a Csendes-óceán. Ez egy kis eldugott rész lehet. Ahova a szerelmesek vagy a magányra vágyók lejönnek. Ha valaki strandolni vágyó jönne ide már rég be lenne építve. Se szemét se semmi ami emberi életre mutató jel lett volna. Csodálatos innen a kilátás. Lana széttárta a karját és élvezte a napsugarak simogatását. Nem volt túl meredek a domb ezért Lana széttárt karokkal leszáguldott. Soha életében nem volt még ennyire boldog. Miért is lett volna. A pokol küldöttje legyen szomorú, kőszívű és minden érzelemtől mentes. De ő más- gondolta magába Arashy. Ő is szórakozni akar. Követte Lanát. A lány már lenn járt a parton. Levette a cipősét és egy fekete ruhát öltött magára. Belegázolt a vízbe. Ugrándozott, rúgta a vizet. Mikor Arashy leért mosolyogva nézte. A lány annyira belemerült a játékba, hogy észre sem vette milyen szemekkel nézi őt a fiú. Arashy rég szerette volna ilyennek látni. Mikor Lana kicsit lecsillapodott mosolyogva nézte a fiút. Odarohant hozzá és életében először átölelte őt. Még senkit nem ölelt meg. Arashy úgy megszeppent, hogy leesett a lábáról magára rántva ezzel Lanát. Sokáig néztek egymás szemébe. Lana leszállt Arashyról aki hebegett-habogott és nem tudta mit mondjon. A lány észrevette a fiú zavarát és olyan jót nevetett rajta, hogy a földön feküdt. Mikor már mindketten leporolták magukat, leültek egy fa tövébe.

-Bocsánat azért amiért az előbb magammal rántottalak.- nézett rá a lányra, de aztán mosolygott.

Lana ránézett és kihívóan ránézett.- Kárpótolnod kell. Mégpedig úgy, hogy bejössz te is a vízbe.

A fiú bólintott. A lány vállára tette a kezét és felállt. A kezét nyújtotta neki. Lana megszorította a kezét. Arashy nagyot rántott amivel csak egy újabb esést ért el. Most már mindketten a földön fetrengve nevettek. Mikor felálltak Lana berohant a vízbe és egyre beljebb és beljebb ment. Végül már nyakig érő vízben állt. Hirtelen lebukott. Mikor lemerült megérintette a nyakát és kopoltyúja nőtt. Arashy követte, Lana neki is megérintette a nyakát. Kiúsztak a nyílt tengerre. Hirtelen két cápa jelent meg. Lana elriasztotta őket. Leúsztak az aljára ahol korallokat néztek. Egyik szebb mint a másik. Több ezer hal úszott el mellettük. Egy-két cápa is elment mellettük. Lana mindegyiknek tudtára adta, hogyha megtámadják őket akkor ők járnak rosszabbul. Már éjfélre járt mikor kiértek a partra. Gyorsan eltüntette a kopoltyút mielőtt megfulladnak. Még leültek a fa tövébe. Az össze ruhájuk csupa víz. Eltelt egy kis idő mire megszáradtak. Nap nélkül elég nehéz volt. Ekkor egy farkasüvöltést hallottak a távolból.

-Köszönöm, még soha nem láttam és éreztem ilyet. Hogy hálálhatnám meg?

Arashy mosolygott és a lányra nézett.

Kétféleképpen. Egy többször is eljövünk ide. Kettő... –Közelebb hajolt és megcsókolta Lanát.

Mikor elhajolt Lanára nézett. Várta mi fog történni. A lány mosolygott és felállt.

-Ha ezt látta volna az az undok liliom tuti nem élnél már.- Kezet nyújtott a fiúnak és felhúzta.- Én viszont betartom mindkettőt. –Kis szünet.- Most már menjünk haza.

Hazamentek és várták a kérdéseket, szidásokat. De nem történt semmi. Sara odajött és kérdezett egy két dolgot meg Joe Arashyt kérdezte, de ezen kívül nem történt semmi. A pokol liliom csöndbe maradt és Kiba felöltötte a bábú alakját. Lana örömteli mosollyal aludt el.