Gyerünk már! 5 percet várjak 2 jegyre?! Na jó, nem bánom én, ha sokan szeretik a jó zenét, de ez már túlzás.. Na végre! Én jövök!

- Heló! 2 jegyet légyszi. - Nagy mosolyogva veszem elő a zsét, na ez nyílt utam lesz egy baromi jó koncira, az én kedvenc Abimmel! Hehe..

- Elnézést, de nincs több. - Bárgyú pofával.. na ne! Ilyen nem létezik!

- Mondja mégegyszer.. nem értettem. - Mármár kiabálva szólok neki vissza, de valahogy nem hatja meg a dolog.. A picsába is! Ne már..

- Mondm, nincs több jegy! Nehéz felfogni bazdmeg?! - Na azért én ennyire nem voltam bunkó! Na most ne szórakozzon velem, mert megbánja! Épp szóltam volna vissza, amikor nekemjöttek, és nekiestem a falnak.. Szép, az ajkam is felrepedt! Na most megverem, mindegy, ki volt az! Mindjárt kint kéne lennem a jegyekkel bakker!

- Jaj, ezer bocsi! Ne haragudj! - Na persze, a fényeket is most kell felkapcsolni. Majdnem bevertem szegény Viki pofiját! Nagyon nem lett volna jó.. Akkor most jön az önsajnálós téma.. És, hogy kicsikarjunk a kedves pénztárosból még pár sértést, és Viki kinyírrja nekem. Amijen kis lelkiismeretes. Hehe.. Ez az én bosszúm.

- Auh, ez nagyon fáj.. Oh, Viki..! - És jön az "istentlát" pofa.. 
- Ne haragudj! Sajnálom!

- Hé, az én hibám.. Gyere, had adjak rá egy jégkockát, hátul mindíg van, kell a vizemhez. - Én már bent vagyok. Anyám, de az én kis Abim hogyan jön be?! Nem baj, végigfutjuk ezt a szálat, aztán rohanunk a kis depishez, mielőtt valami baja esik itt nekem...