Mosolyod hangja felüdít a perc bármely szakában, 
Mint egy zenemű, zenésíteni kéne, bár így is remek önmagában. 
Oh, te az életnek legszebbik virága 
Hajolj, fedj be szirmaiddal óvón ebben a világban. 
Illatod érezni, bársonyosan lep el fejem búbjáig, 
Így nyom el az álom, így, ebben a tudatban egészen máig. 
Szép, szép, szép! Emlékek, be szépek vagytok a tavasz ruháiban 
Bebújtatok köntösébe, s pihentek nyugodtan a szobáiban. 
Majd előveszek titkokat, s mélyen újra feltárom, 
Azt mit őrzök, mit titokban takar el az álom. 
S ott leszel majd te is, pompája minden gyönyörnek, 
S ott leszel majd te is, az életnek s örömnek.