1. fejezet

• Lara dr�g�m! K�rlek, szedd m�r �ssze magad! – Hallottam any�m ki�lt�s�t a l�pcs� alj�r�l. – El fogok k�sni a munk�b�l! Egy percet kapsz, hogy le gyere!

Ekkor m�g csak tizenn�gy �ves voltam. �pp t�nc�r�ra igyekeztem… Akkoriban m�g balettoztam, persze sz�l�i nyom�sra. Szerettem t�ncolni, de egy�ltal�n nem balettozni. Maga volt sz�momra a pokol. Szigor� szab�lyok k�z� volt szor�tva minden egyes mozdul�som! Gy�l�ltem.

• Itt vagyok m�r anya! – Siettem le kedvetlen�l a l�pcs�n, mire any�m elkapott �s mag�hoz �lelt.

• Jaj, dr�gas�gom mi a baj? M�rt vagy ilyen kedvetlen?

Igen, any�m k�ptelen volt felfogni, hogy ilyen csod�latos t�ncot, mint a balett, ut�lni is lehet. Hi�ba pr�b�ltam elmagyar�zni neki, hogy �n m�st akarok t�ncolni, nem �rdekelte.

Mint mindig, most is be�ltetett az aut�ba, �s vitt oda, ahova gy�l�ltem menni. Az eg�sz �t nem tartott t�bb ideig, mint h�sz percig. De ezt a h�sz percet v�gigtelefon�lta. Sohasem felejtem el. Egy bar�tn�je esk�v�je szervezte �pp, azt akarta, hogy t�k�letes legyen. Olyan r�zsasz�nf�tyolos az eg�sz. Ha j�l eml�kszem, �pp egy kert�szettel besz�lt. A menyasszony mindenk�pp az udvaron akarta tartani a menyegz�t, v�g�lis �rthet�, j�lius k�zep�n. Akkor senki sem gondolta, hogy nem esk�v�re megy�nk, hanem temet�sre.

Kin�ztem az aut�ablak�n, im�dtam n�zel�dni. �pp egy romos h�z mellett ment�nk el, elhagyatottnak t�nt, de m�gis olyan volt, mintha lett volna bent valaki. Az aut�val let�rt�nk az �tr�l, bekanyarodtunk a balett iskola utc�j�ba. Pr�b�lkozhattam volna k�ny�rg�ssel, hogy nem akarok menni, de ak�rcsak m�skor, most sem �rdekelte volna.

Teh�t felszegett fejjel kisz�lltam az aut�b�l, �s any�mra se n�zve, bementem a hatalmas �p�letbe. Most m�r sajn�lom, hogy nem vetettem r� legal�bb egy pillant�st. A s�t�t folyos�kon k�v�lyogtam, sz�rny� volt az a hely. M�g ma is a hideg futkos a h�tamon t�le. Hangokat hallottam magam m�g�tt, egy csapat velem egyid�s l�ny volt az. Oh, hogy milyen sznobok voltak. Volt k�zt�k egy gy�ny�r� l�ny, de a t�bbi vagy �tlagos volt, vagy pedig sz�pnek kicsit sem mondhat�.

Hogy �n milyen voltam? Egy sz�val is jellemezhetn�m magam. Duci. Egy kisl�nyra nem mondjuk azt, hogy k�v�r. Az �desap�m mindig azt mondta, hogy k�l�nleges arcom van. Nem voltam sz�p, de cs�nya se. Az egyetlen sz�p dolog rajtam a szemem volt. M�r kisl�nyk�nt is csak �gy ragyogott. K�l�nleges f�nye volt. Mint egy angyalnak.

Na sz�val az �n alkatomhoz nem illett a balett. Ez a csont sov�ny l�nyoknak val� dolog. Tal�n ez�rt is ut�ltam. A t�nctan�r kedves volt velem, err�l j� eml�keim vannak, viszont a t�bbi l�ny cs�fol�dott, hogy mennyire b�n�n t�ncolok.

H�t sohasem felejtem el, amikor egy fell�p�sen kellett r�szt vennem. A Hatty�k tav�t adtuk el�. Nem kaptam nagy szerepet, de m�g azt is elrontottam. Any�m meg volt s�rt�dve r�m, pedig �n mondtam neki, hogy �t�lok t�ncolni. De neki az volt az �lma, hogy a l�nya balett t�ncosn� legyen. De igaz�b�l �gy gondolom, hogy � akart az lenni.

Nah v�gre id�k�zben el�rtem a t�ncteremig. Ott vihogtak a l�nyok a csilli-villi kis t�llszokny�jukban. Na persze rajtam is szokott lenni, b�r nem �ll �gy, mint nekik.

Egy �ra csetl�s botl�s ut�n v�gre kiker�ltem a t�ncteremb�l. Ugyan�gy ment, mint m�skor. Let�rten s�t�ltam ki onnan. Ami ekkor t�rt�nt, arra csup�n halv�nyan eml�kszem. Valami�rt nem hagytam el r�gt�n az �p�letet.

A s�t�t folyos�kon s�t�ltam. Olyan nyomott hangulata volt, �s ez mindig �rr� lett rajtam. �gy �reztem, mintha rajtam k�v�l m�g lenne ott valaki.

Hirtelen megsz�d�ltem. Nem �reztem j�l magam. Kezem kutatott valami ut�n, amibe belekapaszkodhatok, �s akkor valaki megfogta a kezem, �s mag�hoz h�zott.

Nagyon nem voltam j�l. Tal�n ez�rt eml�kszem hom�lyosan. R�n�ztem az arc�ra, egy fi� volt, de m�r nem eml�kszem, hogy is n�zett ki. Odahajolt a f�lemhez, �s s�gott valamit bele. Ezut�n elengedte a kezem, �n pedig a falhoz t�maszkodtam. Lecs�sztam a fal mellett, �s nem �rtettem mi t�rt�nik velem. K�r�l n�ztem, de m�r sehol sem l�ttam a fi�t.

Az a nap sz�rny� volt sz�momra. V�rtam a sz�leimet, de nem j�ttek �rtem. Helyett�k Feri b�csi j�tt. M�r akkor l�tszott rajta, hogy valami baj t�rt�nt. Minden olyan hirtelen t�rt�nt. Azt mondt�k, hogy az �desany�mat meg akart�k �lni, apa pedig elt�nt. Feri b�csi bevitt a k�rh�zba. Nagyi volt ott, �ppen anyuk�mat m�t�tt�k. Senki sem �rulta el, mi t�rt�nt.

�r�kat v�rtunk a k�rh�zban. A nagyi nyugtalan volt, Feri b�csi mindv�gig ott volt mellette. �n pedig csak �ltem, �s nem akartam elhinni, ami t�rt�nt.

• Hol van az apuk�m? - Csak ennyit tudtam k�rdezni t�l�k, de senki sem v�laszol

A m�t�t j�l siker�lt, nem volt semmi komplik�ci�. De az orvos azt mondta, hogy ez sem biztos�t�k arra, hogy t�l�li.

Igaza lett, az �jszaka folyam�n �r�kre lehunyta a szemeit. �n pedig el sem tudtam k�sz�nni t�le.

A temet�sen rengetegen voltak. Egy l�ny zokogott az els� sorban. Egy f�rfi messzir�l figyelte a temet�st. Egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n, de nem ment a t�bbi ember k�zel�be. Nem tehette.

�, hogy az a kisl�ny mennyire fog neki hi�nyozni! Tiszta sz�v�b�l szerette, � volt neki a mindene. A dr�ga kisl�nya. De musz�j volt ott hagynia. Nem sodorhatta �t is vesz�lybe.

Hirtelen meg�rezte, hogy figyelik. H�tra fordult, de nem l�tott senkit. Rossz �rz�s lett rajta �rr�. Mennie kellett.