2.fejezet

V�mp�r

Hol is kezdjem? Hm… tal�n ott, hogy az se gond, ha te is tudod. V�mp�r vagyok. Igen… de nem egy v�rsz�v� sz�rnyeteg, aki f�l a fokhagym�t�l �s a szentelt v�zt�l, meg a fesz�lett�l, de nem �m! V�rsz�v� csoda, akinek m�g a nap se �rt. Na kital�lod mi�rt? Mert csak f�lig vagyok v�mp�r… de mi a m�sik fele? H�t mondjuk �gy, �r�k ellens�gem. Egy v�rfarkas, j� mi? Farkas form�m van, de nem v�ltozom �t teliholdkor, azt csak a teliv�rek teszik. Hogy hogyan ker�ltem oda ahol vagyok? J� k�rd�s… sajna lemaradtam egy kicsit a modern technol�gi�val, �gyhogy most gimis �vemet tengetem! M�ghozz� egy koll�giumban, ahol ember szobat�rsam van. De aki azt hiszi egyed�li v�mp�r vagyok ott, nagyon t�ved… de err�l besz�lek k�s�bb. Mondjuk azon is csod�lkozn�k, ha valaki emberfia r�j�nne, hogy egy ragadoz� t�rsas�g�ban van. Akinek az �rz�kszerei �lesebbek, azok �sszerezzentek a jelenl�temben. Libab�r�sek lettek.

A kedves dr�ga szobat�ram nem m�s, mit a legjobb bar�tn�m, Seila. Gyerekkorunk �ta bar�tok vagyunk. Mindent tudok r�la, �s � azt hitte, � is mindent tud r�la. Azzal, hogy megtudta mi vagyok, a tud�sa t�nyleg teljess� v�lt. Hogy honnan tudta meg? Elmondom.

M�g ez �v elej�n.

Az ajkaink minduntalan a m�sikhoz simultak. Egyik karja a h�tamat fogta, egyre jobban mag�hoz pr�selve. M�sik pedig a derekamr�l a fenekemre cs�szott.

Nem tudtam tov�bb visszatartani magam. Agyaraim megny�ltam. Nyelvemet v�gigh�ztam a selymes b�r�n, majd megcs�koltam a nyak�t. A v�gy a hatalm�ba ker�tett! Az egyik kezem m�g mindig a nyak�t fogta, azonban a m�sik leindult �s meg�llapodott a derek�n�l.

Felny�g�tt az izgalomt�l, �s mintha csak erre v�rtam volna, az agyaraim belem�lyedtek a puha, b�rsonyos b�r�be.

- Benn vagy M�na? - Nem j�tt v�lasz ez�rt benyitott.

A kezem a sr�c derek�t fogta, a sz�m k�r�l�lelte a nyaki �t�er�t �s a fogam megsebezte. Ahogy nagy kortyokban ittam az �ltet� ned�t, egyszer csak Seila megjelent az ajt�ban. Szeme elkerekedett a d�bbenett�l. S�t�t �rzelmek futottak �t az elm�j�n. Kez�t a sz�ja el� kapta. K�t pillanat m�lva eszm�let�t vesztette �s �sszeesett. A sr�c kics�szott a kezemb�l �s csak �lltam ott bamb�n. Hogy-hogy nem hallottam, hogy bej�tt?

Hogy az istenit! M�r nem hallottam?! Most meg t�r�lhetem ki az eml�keit… f�j. Ut�lok m�sok agy�ban turk�lni. Undor�t�.

Seila felny�g�tt �s sz�p lassan fel�lt. A szeme abban a pillanatban megtelt k�nnyel �s felzokogott. Gyerekkorunk �ta legjobb bar�tn�k vagyunk. Kai- a sr�c, akib�l nem ma ittam el�sz�r- fel�llt �s kis�t�lt az ajt�n. Helyes!

Valahogy nem volt sz�vem- igen olyanom is van- kit�r�lni az eml�keit.

Ezek ut�n Seila hazament. Senki nem tudta az igazs�got, csak �n!

Unalmas volt n�lk�le. A szoba csendje ideges�t�v� v�lt! Im�dom a s�t�tet, a csendes, az es�t. Minden bor�s �s szomork�s dolgot. De most elviselhetetlen az eg�sz. Eml�keztetett azokra az �vekre, amikor m�g ember voltam. A tan�t� mesterem v�ltoztatott �t. Akkoriban pestis tizedelte a n�pet.

1649. febru�r 15. Akkor van a sz�let�snapom. Ugyanis akkor v�ltoztattak �t.

Nem eg�szen 15 �vvel ezel�tt egy nagy baleset folyt�n, hal�los sebet kaptam az egyik ellens�gemt�l, a mesteremt�l. � Kr. U. 551-ben v�ltozott �t. Soha nem mes�lt mag�r�l annyit, hogy meg�rthessem. �s mivel nem �rtettem meg, a cselekedetei sz�momra mocskosak �s undor�t�ak voltak. 1845. szeptember 17.-�n megsz�ktem t�le. H� szolg�m seg�tett, Raven. Mikor v�gre siker�lt ler�znunk az embereit, azt hittem soha t�bb� nem l�tom. M�gis a mesterem �s hitvesem is volt egyben, a hi�nya lassan felem�sztett legbel�l. Nagyon k�zel �lltunk egym�shoz. Viszont Raven jelenl�te gy�gy�r minden bajomra. Sz�pen lassan egym�sba szerett�nk. Mese habbal az ilyen �let, nemde? Raven m�r akkor is szeretett mikor 1796. augusztus 1-j�n megmentettem egy farkast�l. �r�k h�s�get fogadott nekem, ez�ltal a test�r�m lett. Az�ta is mellettem van.

Na sz�val. A 15 �vvel ezel�tti eset s�lyosabb volt, mint ami �ltal�ban �rt. A hal�los seb elfert�z�d�tt �s a hal�lomat okozta volna, ha egy anya nem s�t�l pont arra 1 �ves gyermek�vel. M�g az anya le�lt egy padra olvasgatni, a gyermek a j�tsz�t�ren bar�tkozott. Raven elragadta mag�val ezt a gyermeket. Nem kev�s szerencs�vel a lelkemet sikeresen ennek a kisgyereknek a test�be z�rt�k.

Ahogy teltek az �vek, a kisl�ny egyre jobban hasonl�tott az �n r�gi val�mra. A teste elfogadta a lelkemet, a v�remet �s a tudatomat. �gy tov�bbra is v�mp�r voltam.

Seila-t akkor ismertem meg, mikor visszaszaladtam a j�tsz�t�rre.

S hogy mi�rt vagyok f�lig v�rfarkas? Mint ut�lag kider�lt, az igazi csal�domban egy gener�ci� �tugr�s�val mindig v�rfarkas lett valaki. H�la a mesteremnek, nem lettem teliv�r. H�l�val tartozom neki ez�rt!

Ahogy sz�p lassan cseperedtem, megtanultam kezelni a k�pess�geimet.

V�g�l itt k�t�ttem ki.

Egy h�t eltelt�vel, m�r azon gondolkodtam, itt hagyom a sulit. Visszamegyek a fajom t�bbi tagj�hoz. �gy is tisztelnek. �rdekes, mert ahelyett, hogy megvetn�nek a v�rem miatt, ink�bb tanulnak t�le. �gy fel tudj�k t�rk�pezni a farkasok mozg�s�t.

M�sf�l h�t eltelt.

Csomagolni kezdetem. A ruh�k ki-be rakosgattam. V�g�l term�szetfeletti gyorsas�ggal �trep�tettem a szob�n a b�r�nd�t �s er�sen a falnak csap�dott. Abban a pillanatban kopogtattak az ajt�n. Azt hittem valamelyik koll�gista az, hogy megk�rdezze, mi volt ez a ricsaj!

- Tess�k! - Nem volt kedvem kinyitni az ajt�t.

Halk, kopog� l�p�sek a r�vidke folyos�n, majd egy feh�r kopog�scip�, t�rdig �r� vir�gos szoknya, piros bl�z… benne az �n Seilammal.

De mi�rt?

- Seila…? - Nem tudtam besz�lni.

Lass� suhog� l�ptekkel odas�t�lt hozz�m. Egy m�terre el�ttem meg�llt �s k�rd� tekintettel n�zett k�rbe.

- Hov� m�sz? - Magasra emelte a szem�ld�k�t, �s szok�sosan r�gni kezdte a sz�j�t.

K�rben�ztem �s l�tom, m�g a szekr�ny tetej�n is ruh�k voltak. A b�r�nd meg a fal mellett.

- El. Most, hogy visszaj�tt�l, ne agg�dj m�r megyek is.

Elakadt a l�legzete.

- De… �n nem akarom! Ne menj el M�na!

A megd�bben�st�l majdnem orra buktam. Nem akarja, hogy elmenjek? De mi�rt?

- Mi�rt?

K�zelebb l�pett hozz�m. A derekam k�r� fonta a karjait �s mag�hoz h�zott.

- Te l�k�tt!

�gy v�szelt�k �t. H�t soha nem l�ttam m�g ilyen embert, aki ilyen k�nnyen elfogadta volna a t�nyt. Az�ta is tudja, hogy az �n szob�mba ne j�jj�n, ha nem akar l�tni valami- sz�m�ra- cs�ny�t. V�g�l arra a k�vetkeztet�sre jutottam, hogy a bar�ts�g mindent legy�z!

- Ne mondj ilyet! Ez nem is �gy t�rt�nt! – Kiab�lt r�m nevetg�lve Seila, mikor Ravennek mes�ltem el �ppen, hogy fogadta a h�rt arr�l, hogy v�mp�r vagyok.

Raven is abba az iskol�ba j�r amelyikbe mi. �pp bev�s�rl�sb�l j�tt�nk meg.

Az�ta az eset �ta eltelt f�l �v.

Hangosan felnevettem, mik�zben a kezem m�r a kilincset fogta. Lenyomtam, �s egy laza cs�p�mozdulattal bel�ktem. Nagyon meleg volt odakint, ez�rt leengedt�k a red�ny�ket. A s�t�ts�g k�r�l�lelte a t�rgyakat �s mag�ba olvasztott n�h�ny sarkot.

Bel�ptem �s ismer�s illat csapta meg az orromat. Seila beljebb l�k�tt az ajt�n, hogy � is be tudjon j�nni. Raven pedig pont mellettem torpant meg. Lehunyta a szem�t �s m�ly leveg�t vett. Seila a r�vid folyos� v�g�n �llt �s minket n�zett.

Halk zene sz�lt a szob�mb�l.

- Seila! Gyere ide azonnal! - Olyan halkan suttogtam, hogy meghallja.

K�tkedve r�m n�zett, de csak megadta mag�t �s odas�t�lt hozz�m.

- Itt maradsz! – Nagy l�ptekkel elindultam a szob�m fel.

Var�zser�hull�m sz�guldott v�gig a szob�n. Nagy er�kifejt�s, s egyre er�s�d� sz�l. V�g�l m�r csak arra eszm�ltem, hogy az ajt� kiv�g�dott �s a sz�l teljes er�b�l a falhoz v�gott. Valami reccsent. Biztos elt�r�tt valahol egy csontom, de nem tudtam kielemezni, mert egy g�nyos kacajt hallottam. A nevet�se elnyomta a magn�b�l j�v� zen�t. Poison. Ez az egyik kedvenc dalom.

- J� �jra l�tni! M�rhetetlen boldogs�g �nti el a sz�vem ha r�d n�zek, m�g azok ut�n is, hogy elsz�kt�l t�lem. – M�ly b�g� hangja zene volt a f�leimnek. A sz�vem mintha erre a p�r mondatra v�rt volt, vadul d�r�mb�lni kezdett a mellkasomban.

- Damon! – Ennyit tudtam kiny�gni.

Megint kuncogni kezdett. Dallamos, gunyoros �s ismer�s. Annyira hi�nyzott.

Felt�p�szkodtam. Oldalra n�ztem, hogy l�ssam �ket. Raven �s Seila visszafojtott l�legzettel b�multak r�m, mintha m�g nem l�ttak volna feh�r v�mp�rt.

Mikor v�gre siker�lt felt�p�szkodnom a szoba fel� vettem az ir�nyt.

- Da… Damon! – Szinte m�r sik�tottam. – Hogy a francba ker�lsz ide?

Megint kuncog�s, de m�r el�m t�rult a szob�m k�pe. Az �gyamban fek�dt f�lmeztelen�l, �s az ajt� fel� k�ny�k�lt. T�masztotta a fej�t, az ujjai hosszabbak, mint ami az eml�keimben �l. K�rmei feket�re festve, a k�z�ps� ujj�n m�g mindig ott d�szelgett a pecs�tgy�r�je, a csal�dom c�mer�vel. Nyakl�nca a nyak�ban f�gg�tt. Bal v�ll�n a tetov�l�s, ami azt jelk�pezi, hogy az els� v�mp�rok egyike. Szabad fels�test�t l�tni hagyta. Sz�ja gy�ny�r� �s duzzadt. Szempill�i hossz�ak. Szeme oldalra n�zett �s sunyi v�r�s f�ny csillant benne. Ez azt jelenti nemr�g t�pl�lkozott. Valami fura �rzelem �lt ki az arc�ra.

Hasonl�tott ahhoz, amikor valaki zavarban van, �s ahhoz, amikor valaki f�ktelen d�h�t m�gis visszatartja.

Kicsit beljebb l�ktem az ajt�t. V�gre r�m emelte e tekintet�t!

- Az eny�m leszel hamarosan, �des M�n�m! Erre m�rget vehetsz! – Az �nekesn�, pont akkor �nekelte el az utols� mondatot.

Vill�mgyorsan el�ttem termett. Egy pillanatig a szemembe n�zett. A szeme most tele volt szerelemmel �s f�jdalommal. Soha nem l�ttam m�g ilyennek.

Majd elt�nt.