3.fejezet

B�n�s

Mindenfel� mesesz�p fodros, abroncsos szokny�k, nevetg�l� p�rok, n�h�ny iszogat� B�n�s, n�h�ny iszogat� v�mp�r.

Rajtam az a ruha van, amit any�m adott oda az �nneps�g el�tt. V�r�s, ak�r a v�r, combk�z�pig �r. M�ly dekolt�zsa nem mutat sokat. B�bor sz�n� csipk�k szeg�lyezt�k. Nagyon j�l kiemelte az alakomat, de leveg�t nem kaptam benne.

Rom�ro �s Luka mellettem �lltak. Nagyon szexik mind a ketten. Ahogy r�m v�rnak, �s k�zben n�zegetik a p�rokat.

Gyorsan s�t�ltam fel�j�k, szinte m�r futottam. De amint k�rben�ztem, a szemem megakadt egy ismer�s arcon.

M�na!

Hogy ker�l ide? Emberek nem tehetik be a l�bukat erre a rendezv�nyre. R�ad�sul az az ideges�t� Raven is ott van vele, aki folyton k�r�l�tte legyeskedik.

Ny�lnak az ajt�k. Nem tudtam tov�bb elm�lkedni ezen.

Any�m �s a V�mp�rok Fejedelme, Nikolaus. Kar�ltve vonultak v�gig a v�r�s, b�rsony sz�nyegen. A v�mp�rok �s a B�n�s�k �vente egyszer �sszegy�ltek. Ilyenkor besz�lgetnek �s fenntartj�k a bar�ts�gukat. Sokan �vk�zben is �sszej�nnek, vagy vannak olyanok is akik egym�s mellett �lnek.

Ahogy a k�t fejedelem a fel�j�k �r, mind f�lt�rdre ereszkednek.

M�na, Raven �s �n maradtunk egyed�l �llva.

Ekkor v�gre megl�tott. H�tral�pett �s a sz�ja el� kapta a kez�t.

- Lukane! – Sik�totta.

Az any�m �s Nikolaus fel� fordultak. Nikolaus felmordult.

- M�na! Hallgass! – Mondta haragosan, de l�gy hangon folytatta - Majd k�s�bb megbesz�lj�k gyermekem.

Azzal tov�bb indult, mintha mi se t�rt�nt volna. Mindenki megfagyott. M�na elford�totta a fej�t �s f�jdalmas arcot v�gott. Raven mell� l�pett, �tkarolta a derek�t �s k�zelebb h�zta mag�hoz.

Sz�p lassan fel�lltak a v�mp�rok �s a B�n�s�k is. Az uralkod�k a tr�nsz�kekhez �rtek. M�na ugyan olyan ruh�t viselt, mint �n, csak k�k v�ltozatban. Neki sokkal jobban �llt, mert kiemelte gy�ny�r� alakj�t. Mi k�ze lehet Nikolaushoz?

Miel�tt m�g folytathattam volna a gondolatvitelt, a hatalmas aranyozott ajt� kicsap�dott. Mindenki arra kapta a fej�t �s t�relmetlen�l n�zel�dtek, ki lehet az. Nem szok�s itt a k�s�s.

G�nyos kacaj! Az a hang, melyet B�n�s �s v�mp�r is b�rmikor k�pes felismerni.

- Daimon! – Ord�tottunk fel mindannyian csak m�s nevet! – Damon!

M�g egy g�nyos kacaj. Egym�s fel� n�zt�nk, �s nem �rtett�k, mi�rt mondtak m�s nevet a v�mp�rok.

A k�t fejedelem fel�llt, ez�ltal az �sszes v�mp�r �s B�n�s let�rdelt. Daimon semmi pillanat alatt mellettem termett.

- Le�nyom! – Mag�hoz �lelt – Oly r�g nem l�ttalak!

-Olyan id�snek l�tszol, mint �n! Mi�rt van ez? – A szemem sark�b�l l�tom, hogy Raven elkezdi a kij�rat fel� h�zni a k�v� dermedt M�n�t. �m azt Daimon is l�tta.

Fel�j�k lend�lt. A k�t fejedelem az �tj�ban termett �s a k�t v�ll�ra tett�k a kez�ket. Any�m a sz�ja el� kapta a kez�t, ahogy megl�tta r�gi kedves�t. A v�mp�rok fejedelme csup�n annyit mondott:

- Nem lesz a tied m�g egyszer Damon! – Megint ez a n�v!

Hirtelen el�nt�tt a harag, mikor megl�ttam, hogy M�na m�r majdnem az ajt�hoz �rt.

- El�g legyen! Mi�rt h�vj�tok Damonnak azt akinek a val�di neve Daimon �s a B�n�s�k fejedelme! – Most m�r M�na is meg�llt �s fel�nk fordult. Mindenki engem n�zett. – Mellesleg az ap�m! – M�n�t m�r nem b�rt�k tartani a l�bai. �sszeesett.

Raven a karjaiba vette. Olyan gyeng�den vette fel �s annyira laz�n tartotta, mint egy tollpih�t.

Daimon felnevetet. Az �n l�baim is remegtek. Daimon Nikolaushoz fordult.

- Az eny�m volt, most is az eny�m �s az eny�m is marad �r�kk�! – ahogy ezt kimondta arr�bb tasz�totta �s M�na fel� lend�lt.

- Meg kell v�denem! – Villant be az agyamba.

Ap�m ut�n vetettem magam. Raven m�g�ttem termett, szinte �szrev�tlen�l.

- Fogd meg! Nem akarom, hogy baja essen m�g egyszer! – Olyan gyorsan hadarta el, szinte semmit nem �rtettem meg bel�le.

Mire felfoghattam volna azt, amit mondott, M�na m�r a kezembe volt.

Raven �s Daimon macska-eg�r j�t�kot j�tszottak. K�r�ztek �s kez�ket felemelt�k, keresve a gyenge pontot. Ak�r k�t t�mad� oroszl�n.

-� az eny�m! Te nem tehetsz semmit, r�gen se volt es�lyed, most sincs! Ugye ezzel te is tiszt�ban vagy? – Vigyorodott el Daimon. G�nyos hangja visszhangzott a teremben. Abban a pillanatban hozz�m fordult. – Le�nyom! Add �t nekem! – Hangja m�zesm�zos volt, de m�gis parancsol�.

M�na mocorogni kezdett a kezemben, majd r�m n�zett. V�r�s szemei rubintk�nt ragyogtak.

-Ugye ez csak egy rossz �lom volt? – Olyan m�rt�k� f�lelem volt a szem�ben, amilyet m�g �letemben nem l�ttam. Vajon mi�rt retteghet ennyire az ap�mt�l? Mit tett vele sok �vvel ezel�tt? V�g�l elkaptam a pillant�somat.

- Sajn�lom! – Csak ennyit voltam k�pes kimondani.

Seg�tettem neki fel�llni, mert el�g instabil volt m�g. Mikor megl�tta Ravent, hogy „kard ki kard” k�zdelmet folytat az ap�mmal, vill�mgyors mozdulattal levette a cip�j�t �s a ruha oldals� v�g�s�n�l a szoknyar�sz al� ny�lt. �n zavarba j�ttem a l�tottakt�l, b�r amint hallottam a f�rfi r�sztvev�knek nagyon is tetszett. V�g�l egy ez�st t�rt vett el�. Ekkor Raven �trep�lt a termen �s nekicsap�dott a falnak. Halkan felny�g�tt. �r�lt kacaj szelte �t a termet.

- M�na… nem tudsz elmenek�lni! Felesleges a pr�b�lkoz�s! – Ord�totta �s M�na fel� lend�lt.

Nikolaus vill�mgyorsan ott termett felkapva M�n�t. Mindenki megr�k�ny�dve figyelte az esem�nyeket, n�h�nyan m�r elmenek�ltek, de az�rt m�g sokan k�vett�k figyelmesen az esem�nyeket mind v�mp�rok, mind B�n�s�k. Nikolaus ut�n csak egy f�nycs�kot lehetett l�tni, amint kirohant a teremb�l.

Any�m k�v� v�ltan n�zte v�gig a jelenetet.

Daimon felkapott engem �s hi�ba minden pr�b�lkoz�som, nem engedett el. Nekiindult �s mi is kiv�gtattunk a termen.

Raven M�na nev�t ordib�lta, majd felpattant �s kedvese ut�n lend�lt.

Az �nneps�gnek hivatalosan is V�GE!