Remegve s�halytottam egyet �s leh�nytam a szemeimet. Abban a pillanatban fel is riadtam (hab�r megleht, hogy csak �n �reztem semminek az eltelt id�t). �sszerezzentem �s fel�ltem. A folytogat� p�nik kezdett �rr� lenni rajtam, ahogy a szob�t gyorsan v�gigp�szt�zva nem l�ttam Terez�t. M�r nem volt ott, mellettem. (Azt hiszem, ezt mindig is ut�ltam benne.. m�rtmint, hogy b�rmikor, egy sz� vagy jel n�lk�l k�pes elt�nni.)

Elfogadtam. Nem, ez hazugs�g. Nem fogadtam el, hogy ott hagyott, de ki�gettnek �s tehetetlennek �reztem magam. Zaklatott �s �nmarcangol� l�lekkel vonszoltam be magam a f�rd�be f�lre rugdalva a tegnapi rendel�sb�l visszamaradt pizz�sdobozt. Nem igaz�n tudtam eld�nteni, hogy egy forr� f�rd�, vagy egy sz� szerinti hideg zuhany esne jobban. A forr� zuhany mellett d�nt�ttem. Ahogy ott �lltam, �s �reztem a lassan folytogat�v� v�l� g�zt, az �get� vazcseppek t�nc�t a b�r�m�n, s�rni kezdtem. �reztem, ahogy a s�s k�nnyek v�gigcsurognak az arcomon. Sz�gyelltem magam, hogy gyenge voltam visszatartani �ket. Elz�rtam a vizet �s let�r�ltem az arcomr�l a nedvess�ggel egy�tt minden �rzelmet is. Kifejez�stelen k�penbe b�multam a t�k�rn�l. De nem volt t�k�letes. Ezt a hazugs�got, a fellengz�ss�get nem engedtem meg magamnak. �tt�r�ltem magam �s felkaptam a leggyorsabban el�ker�l� feh�rnem�m �s r�vidnadr�gom egy trik�val egyetemben. A kimaradhatatlan gy�m�lcsl� ekkor k�vetkezett. Ekkor �lltam me el�sz�r. Nme igaz�n �reztem, mit k�ne tennem. A templom z�g�s�ra figyeltem fel. Az �p�lete messze volt, de a sz�l eg�szen hozz�m elhozta a hangj�t. D�l volt. Vettem egy m�ly leveg�t, miut�n k�rben�ztem, �s a takar�t�s mellett d�nt�ttem. Nem volt kedvem a zen�hez. Csak elterelte volna a figyelmem a gondolataimr�l, ahogy most nagyobb sz�ks�g volt a rendre, mint b�rhol m�shol a k�zelemben. Sz�val a csend mellett d�t�ttem, de persze �gy is hallottam p�r apr� neszt, mint az utc�n elsiet� emberek, aut�k zaj�t. Mindent vissza akartam rakni eredeti hely�re �s f�ny�be, sz�p rendbe. �pp, mint Tereza el�tt voltak… �pp, miel�tt �reztem, hogy sz�m�tok valakinek, hogy �lek.

M�r alkonyodott, �sz l�v�n, �gy, �t �ra k�r�l. Sz�val s�t�ra k�sz�l�dtem, �s mentem is. Be�rtam magam m�g�tt az ajt�t, m�g utolj�ra megigaz�tottam a cip�met �s indultam is. Le a l�pcs�k�n, ki az utc�ra. Nem volt t�l hideg. Eg�sz nap ver�f�nyes naps�t�s �s enyhe �szi szell�, tiszta idill… �gy �reztem, menten rosszulleszek. T�lcsordult a t�k�letess�g. Mint mikor annyi �deset eszel, hogy rosszul vgy egy szelet torta l�tv�ny�t�l is. De merre mennyek? Csak, amerre a l�baim vittek, ugyanis fejben teljesen m�shol j�rtam. Azon marcangoltam magam, hogy mit, mikor rontottam el, hogy hol, hogyan tudtam volna, �s tudn�m-e most kijav�tani. Lend�letes l�ptekkel haladtam el�re, �s hirtelen ismer�s k�rny�kre �rtem. Nem r�mlett, mikor j�rtam erre, de mikor m�sodszor n�ztem k�rbe, beugrott. Amikor Terez�va mes�lte, mi t�rt�nt vele.. hajsz�l pontosan, vagyis biztosan ugyan az a hely volt. Elkomorodtam, �s a sz�vem p�rszor nagyobbat dobbant. Semmi sem t�rt�nt, csak tudtam, hogy az a hely hozz� k�thet�. Akkor el�g volt a t�ny. Akarva – akaratlanul is, de a f�kat p�szt�ztam v�gig, amik az utca leveg��t sz�rt�k szorgalmasan kora tavaszt�l k�s� �szig. M�g most is sok lev�l volt rajtuk. Sz�val feln�ztem �s �szint�n sz�l va azt v�rtam, hogy ott lesz. Hogy ott �l a f�l, �s angyali mosollyal v�r r�m. De nem volt ott. K�nnyeket �reztem lust�n v�gigg�rd�lni az arcomon. Nem t�rt�ltem le �ket. J�l esett a h�v�s �rint�s�k, ahogy v�gigfutottak a szemeimt�l az �llamig.

- De nem vagy itt… - Suttogtam bele a csendbe, mintha meghallan�... „na�vnak mennyorsz�g”. hangomon keser�s�g nem hallattszott, csak m�rhetetlen szomor�s�g. Na j�, tal�n egy kis csal�d�s is. T�bb k�nny nem �ztatta az arcomat. M�lyet s�hajtottam, �s nemes egyszer�s�ggel elindultam. M�gsem �llhattam ott �r�kk� �s v�gk�pp nem hi�ba… csak azt akartam, hogy kijav�thassam a hib�mat, hogy ott legyen mellettem �jra. Hi� �br�nd volt, mint Tereza, ahogy �tt�lel �jra.

Megel�geltem az els�t�ted� gondolatokat, �s haza indultam. Haza? Valyon mennyire fogom magam otthon �rezni n�lk�le? �s mit k�ne tennem most? Ugyan az a mag�nyos �let k�vetkezik, mint Tereza el�tt? Vagy ez a j�g felt�r�se volt, �s m�sok fel� is nyitotabb leszek? Fogalmam sem volt.

Mire haza�rtem, m�r a fejem is megf�jdult, �s a v�ros r�g s�t�ts�gbe burkol�zott. �gy f�l kilenc lehetett. El�kerestem a kulcsot, �s k�vetkezett a t�bbi, un�sig ism�telt, motorikus l�p�s. Ahogy bev�g�dtam az �gyba (persze csak a cip�mtl val� megv�l�s ut�n) �szrevettem, hogy mozog a f�gg�ny. K�l�n�snek titul�ltam, mivel utols� eml�keim szerint becsuktam az ablakot indul�s el�tt. Felkeltem, meggy�z�dtem r�la, hogy az ablak rendesen z�rva legyen, merthogy val�ban nyitva volt. �gy vonszoltam magam vissza az �gyhoz, mint egy zombi. Eld�ltem rajta, �s �reztem a megindul� k�nnyeket. Nagy leveg�v�tel k�s�ret�ben elfolyottam �ket. Kett� – egy nekik, de ezt a csat�t �n nyertem meg. M�gis kinek? Nekem nem, az holt biztos! Eddig is megvoltam n�lk�l�k. Akkor meg ez ut�n is menni fog. Nos, ezzel az igencsak gyermeteg elhat�roz�ssal �s meg�llap�t�ssal a fejemben, annak nyomat�kot adva boxoltab bele az �gyamba.