"Hy guys, K is here" így kezdődött minden. Úgy másfél éve, és vége van már így is mindennek. De nem bánom, minden egyes percét élveztem.

Épp depressziós voltam, úgy isten igazából. Mivel nemrégiben veszett el az összes zeném, így rákerestem egy-két kedvencre, amire emlékeztem, és a hangulatomhoz is illett kábéra. Esetünkben a Katy Perry - E.T. Screamo Cover címen. És rákattintottam az elsők közt kidobott linkre (http://www.youtube.com/watch?v=jyqEVhM9CRQ) persze nem ezt kerestem. Illetve a szám jó, a fedolgozó nem. Én eredetileg arra szörcsöltem, amit a korábban még barátnőm mutatott (http://www.youtube.com/watch?v=B5qhTxFtzBE).

És hát rátaláltam erre a hangra. Nem voltam elragadtatva, mint hallod, nem a legprofibb a kiscsaj, merthogy igen, K lány... Na de kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Rákerestem erre a számra. Oldalt találtam még párat és még sokat, szép nagy választékban. Pocsék hangulatom lévén beértem a sötét, viszonylag igénytelennek mondható hörgős zenével, továbbá megelégedtem ezzel; a feldolgozói színvonallal. Csak jöttek a trekkek, rákerestem face-n, és like-oltam a fanpage-ét. Ott még írtam is neki, én balga.

Hogy Mennyire naiv voltam, most is mosolyt csal az arcomra. Igazából szórakoztató a gondolat. Lerajzoltam egyrészt a képeit, másrészt a videói alapján. Írtam a rajongói oldalára. Sikerült visszakeresnem a bejegyzésem, íme, persze az idézőjeleket kivéve:

"Hey, hy! :D

You are third girl who I ever see and hear "scream" (the other 2 was in: The Agonist and the Porcelain and the Tramps)... and (now) I think you are in the bests of female screamers.

I just want to tell you my opinions ;D"

Ami magyarul kb ennyit tesz:

"Héj, heló! :D

Te vagy a harmadik lány, akit valaha láttam és hallottam "scream"olni (a másik kettő a The Agonist and the Porcelain and the Tramps volt)... és (most) azt hiszem a legjobb női scream-elők egyike vagy.

Én csak el akartam mondani a véleményem ;D"

            Akkor még nem voltam... "szerelmes", mint ahogy a későbbiewkben sem. Képtelen vagyok erre az érzelemre. Ó nem. Csak kedveltem, úgynevezett fellángolás volt, mint az nálam megszokható és átlagos.

            Szóval én csak rajongtam a magam kis naív módján. Kirakta a postai elérhetőségét, így elküldtem neki pár rajzomat, és kértem, hogy tartsa mondjon véleményt, rakja ki a videókban látható falra, vagy küldje kissza aláírva, vagy valami. Hogy nagyon örülnék neki. Feladtam postán, ami kicsit drága volt és naív, de hát mit meg nem tesz az ember, ha lelkes és hiú.

            Teltek a napok, K csak rakta fel a videókat, ahogy szokta, és vártam, lestem, hátha megjelenik a háttérben a rajzom. De nem. Vártam válaszra, de az sem jött egy jó ideig.

Elkeseredtem kicsit, de "mit is vártam" alapon dobtam az egészet, hallgattam a lányt tovább, néztem a videóit. Végtére is, mennyi ilyet kaphat naponta? Ha egyáltalán kinyitotta a borítékot, lehet, nem is tetszettek neki a rajzok. Én meg közben szalagavatóztam, és hír semmi. Elballagtam, de ovábbra sem kaptam semmit, leérettségiztem, és ott álltam a nyár elején egy kis pénzel a zsebemben, mint ballagási ajándék.

            Tesóm meg barátja hívtak, hogy menjek ki velük ausztriába dolgozni. Egy év alatt sok pénzt szedhetek össze, jó nyelvgyakorlásnak, ismerkedésnek, és végsdősoron eldönthetem, akarok-e egyáltalán továbbtanulni.

Ami engem illet, nem nagyon akartam velük menni. Jó lehetőség, tényleg, minden meg lett volna, de sem németül nem tudok, sem egyedül nem akartam lenni. Mert egy négyhálós lakásban egy párral együtt, de egyedül élni.. szívás lett volna, valljuk be. Nos, ők adtak pár hét gondolkodási időt. Én meg nem tudtam magammal mit kezdeni. Napi semmittevés utáni sétámból tértem haza, és egy, ki hitte volna, de egy K által feldolgozott számot hallgattam (http://www.youtube.com/watch?v=qii4f6-tYBM&feature=related).

A szokásomhoz híven semleges hangulatban voltam. Anyuék továbbképzésen voltak Siófokon, iker tesóm a pasijánál, húgom meg alibi-barátnőnél aludt, de valahogy ezt nem vettem be sosem.

Szóval magányos éjszaka lé néztem. Gondolkodtam, hogy felhívok valakit, ugorjon már át, elmehetnénk valahová. (A ballagási ajándék-kesre még rá se néztem, szóval volt hátterem bőven). És épp rohadtul elegem volt. Nem sokkal érettségi után voltunk páran az osztályomból inni. Én is fogyasztottam alkoholt szokásomtól eltérően. Ezt már régen megígértem nekik, és magamnak is. Egyszerűen elveim voltak, ennyi.