4.Fejezet

 V�mp�r

Emberfeletti sebess�ggel sz�guldottunk v�gig az erd�n. A v�r legmagasabb tornya l�tszott m�g, �m sz�p lassan az is elt�nt.

A gondolataim ide-oda repkedtek a fejemben. Vajon mi van Luken�val? Hogy �rtette, hogy az apja?!
Ebben a pillanatban visszagondoltam a mesteremre.

Hossz� haj�ra, v�rv�r�s szem�re �s v�kony, sz�lk�s m�gis izmos alkat�ra. Minden sz�ra, amit valaha kimondott, a kezek, amelyek v�gigsim�tott�k a testem �s az agyarak, melyek v�mp�rr� tettek.

Mire ne gondolok! Ki kell vernem a fejemb�l!

Raven! J�zusom mi lehet vele?!

- Nikolaus! Mi van Ravennel? Belehalok, ha megs�r�l! – Ugyan folytattam volna m�g a sip�toz�st. De akkor egy megnyugtat�, m�ly hang tudatta velem, hogy nincs mi�rt agg�dnom.

- M�na! Nyugodj meg. – Nikolaus hangja a fejemben visszhangzott.

Valami nedvess�get �reztem az arcomon. Let�r�ltem �s r�j�ttem, hogy s�rok. Nem akartam, hogy Nikolaus �gy l�sson. Felord�tottam.
- V�r�s Farkas!

Abban a pillanatban a testem vonaglani kezdett �s f�jdalom fesz�tette �vbe a h�tamat. Fejemet h�tra vetettem, m�r megszoktam ezt. A menek�l�semben is sokat seg�tett a farkas gyorsas�gom. Raven a h�tamon utazott. Kicsit lelass�tott ugyan, de nem nagyon.

Nikolaus m�r a ki�lt�som ut�n eldobott. A f�ld�n fek�dve sziszegtem a f�jdalomt�l. Gerincem �s arcom megny�lt. Kezem �s l�bam mancsokk� alakult �s kin�tt a sz�r�m. M�g senki nem l�tott ilyen sz�n� farkast. Sokan k�rdezt�k, hogy ez t�nyleg farkas �s nem r�ka? Pedig farkas.

10 percig eltartott.

Lihegtem. �rz�kszerveim ki�lesedtek. Fel�lltam. Nagyon furcsa volt �jra farkasnak lenni. Igazb�l az a vicces, hogy visszav�ltoz�s 2 percen bel�l megvan �s f�jdalom n�lk�l. Hmm… n�zz�k mennyire vagyok fitt – gondoltam.

El�sz�r felemeltem a jobb els�, majd bal h�ts�l�bamat. Majd a farkamat cs�v�ltam meg. F�leimet forgattam �s k�rmeimmel kapartam a f�ldet. Elindultam �s egyre gyorsabb temp�ban kezdet el menni. Tettem p�r k�rt. J�l van, minden ok� – Vigyorogtam magamban.

Feln�ztem Nikolausra. � haragosan n�zett vissza r�m.

- Csak az id�t pocs�koljuk. Ha k�vetett volna, m�r r�g utol�rt volna minket! – A v�g�t m�r ord�totta.

S�hajtottam �s vettem egy m�ly l�legzetet.

- �lj fel!

Nikolaus hihetetlenkedve n�zett r�m.

- Megveszt�l? A v�mp�rok fejedelme, az AP�D �lj�n fel egy farkas h�t�ra.

Na most magyar�zattal tartozom, igaz?

Az AP�D alatt azt �rti, hogy miut�n megsz�ktem Damont�l �s a v�mp�rok tudom�s�ra jutott a f�lv�r l�tez�se azonnal a kir�lyhoz vittek. Lel�ncoltak, mint egy �llatot �s t�ml�cbe vetettek addig, am�g a kir�ly nem fogadott.

Nikolaussal m�r tal�lkoztam kor�bban is, b�r akkor m�g igen kicsi voltam. � is eml�kezett r�m �s felh�borodottan k�z�lte a katon�kkal, milyen jogon b�ntak �gy velem. Ezek ut�n a sz�rnyai al� vett, �s a l�nyak�nt b�nik velem.

Nah… vissza a sztorihoz.

Sz�tlanul b�lintottam. De miel�tt �jra megsz�lalhatott volna, megrezzent a bokor. Raven ugrott ki bel�le. �m hirtelen megtorpant. Nem sz�m�tott arra, hogy engem farkas alakban fog l�tni. Hiszen m�r nagyon r�g mell�ztem ezt. B�r… m�r megszokhatta. Annak idej�n nap, mint nap v�ltoztam �t �s mindig v�gig kellett n�znie a szenved�seimet. Rengetegszer pr�b�lt lebesz�lni, m�r nem siker�lt neki. Be kellett t�rn�m a farkas form�t, k�l�nben eluralkodott volna rajtam. Annak meg senki nem �r�lne, ezt elhihetitek. R�gebben csak �gy semmi bejelent�s n�lk�l v�ltoztam �t, �s t�madtam meg embereket. �m ez megv�ltozott. Megtanultam: nem f�lni, s�t legy�zni, az ir�ny�t�som al� vonni. 

Csak p�r pillanatig tartott a megh�kken�s. Hirtelen itt termett mellettem �s �t�lelte a nyakamat.

- �r�l�k, hogy nincs bajod! – Hangj�n hallatszott a megk�nnyebb�l�s.

Nikolaus elford�totta a fej�t. Nem sokra tartotta Ravent. Nem �rezte m�lt�nak a test�rs�gemre, b�r ez nagyon nem �rdekelt minket.

- Induljunk! – Mondta szenvtelen hangon, majd fut�snak eredt.

B�lintottam �s mi is megindultunk. El�tte m�g felaj�nlottam a h�tam Ravennek, de elutas�totta. Mondv�n: Milyen test�r az, aki a v�denc�n utazik?!

Na mindegy. Ez van.

Csak ment�nk. Ment�nk �s ment�nk �s m�g tov�bb. A v�g�n m�r nekem is f�jtak a mancsaim nem, hogy nekik a l�buk.

Amikor meg�rkezt�nk a kir�lyi palota kapuj�ban �lltunk. M�r alig v�rtam, hogy levethessem magamr�l a ruh�kat �s aludjak egy j�t. Ez volt minden �lmom.

�m akkor m�g nem sejtettem, mi v�r r�m aznap �jjel.

Raven bej�tt a szob�mba.

- Most m�sz f�rdeni, M�na? – Kac�ran mosolygott.

M�r levetettem a farkasbund�t �s egy sz�l melltart�ban �s bugyiban �lltam a ruh�sszekr�ny el�tt.

A szoba csod�latos, �m m�r hozz�szoktam ehhez a giccses dologhoz. Egyed�l a baldachint im�dtam. Sok forr� �jszak�t t�lt�ttem el ott Ravennel. Hmm.. lehet ma megism�telj�k.

Odamentem hozz� �s �t�leltem. Az �lel�se szoros �s v�delmez�. Mit is v�rn�nk egy test�rt�l, nem igaz? H�t nem!

Amikor a szob�ban vagyunk, hi�nyos �lt�zetben, akkor m�shogy k�ne �lelnie.

Abban a pillanatban, mintha olvasott volna a gondolataimban, felkapott �s szenved�lyesen megcs�kolt.

- Nekem is f�r�dn�m k�ne. – Kacsintott �s a f�rd� fel� vett�k az ir�nyt.

Megengedte a vizet, addig �n leh�ztam r�la a p�l�t �s kigomboltam a nadr�gj�t. �ppen a cipz�r j�tt volna, amikor a melltart� csak �gy leesett r�la.

- De gonosz vagy! – Nevettem fel �s meg�leltem.

De ekkor eszembe jutott, mi lenne ha…

Damon lenne itt!

� amikor m�r bel�pett a szob�ba nekem rontott volna. M�r most szeretkezt�nk volna a falnak d�lve, a padl�n �s a k�d sz�l�n k�nyeztetn�nk egym�st. Majd a forr�, habbal teli k�dban �jra mag��v� tenne.

J�ZUS! Megint mire gondolok! Ki kell vernem a fejemb�l… de b�r egyszer m�g t�nyleg az eny�m lehetne. Csak egyszer…

Raven hozott vissza a val�s�gba. �jra szenved�lyes cs�kot v�ltva elmer�lt�nk a habok k�z�. Szenved�lyes cs�kokat v�ltottunk �s mer� v�letlens�gb�l mindig „rossz” helyre ny�ltunk. Hopp�! Majd mikor m�r nem b�rta, megragadta a cs�p�met �s mag�ra h�zott. Mereved� h�mtagj�ra tett �s egybe olvadtunk.

Mikor m�r kisz�lltunk a k�db�l �s t�r�lk�z�t vett�nk magunkhoz, kiindultunk a f�rd�b�l.

K�r�l kellett n�znem j� alaposan ruha�gyben, ugyanis nem akartam lemenni �gy vacsor�zni, hogy m�g a fejem teteje is fodros. V�g�l siker�lt tal�lnom egy fekete, testre simul�, selyem est�lyit. A ruh�hoz v�lasztottam egy mesesz�p cip�t. A hajamat fel t�ztem. Raven inget vett. Neki m�r ez is ki�lt�z�snek sz�m�t.

Lassan odal�pkedtem a t�k�rh�z. El�gedett voltam a l�tv�nnyal.

Mikor v�gre megvacsor�ztunk �s mindenkinek j��jt k�v�ntunk, felszaladtunk a szob�ba. Raven let�pte r�lam a m�ly dekolt�zs� selymet. Cs�kjai ut�n bizseregni kezdett a testem. Az volt eddigi legforr�bb szeretkez�s�nk.

Am�gy csak, hogy tudd. Nem vagyunk ilyen szex m�ni�sok, de amikor koliba vagyunk nem szabad. Ez�rt most ki�lj�k minden v�gyunkat.

B�k�sen hunytuk le a szem�nket.

Hajnali 1 �rakor valami zajt hallottam �s feln�ztem. Abban a pillanatban, ahogy fel�ltem egy hang sz�lalt meg a fejemben.

- Kipp-Kopp! Na ki vagyok? Tudod hol vagyok, �des Egyetlen M�n�m! Tal�lj meg �s minden v�gyad teljes�l. – Egy g�nyos kacaj, majd elhalt a hang.

Kikeltem az �gyb�l, felvettem a ruh�mat �s belevetettem magam az �jszak�ba!