5. fejezet

V�mp�r

Bokrok alatt b�jtam �t. Csak az lebegett a szeme el�tt, hogy hamarosan ott vagyok. Nem akartam farkasform�ban menni, ez�rt kicsit lassabban haladtam �s ez nagyon ideges�tett.

- Mindj�rt! Mindj�rt! – Ord�tottam magamnak.

�s abban a pillanatban oda�rtem.

Megl�ttam a 18. sz�zadban �p�lt romos templomot. M�r ben�tte a gaz �s a fut�n�v�nyek hada. A marad�k ablakot, ami m�g nem d�sz�tette a padl�zatot szil�nkjaival a n�v�nyzet t�rte ki �s furakodott be. Az eg�sz gy�ny�r� lett volna sz�momra, ugyanis mindig is im�dtam az ilyen romos �p�leteket, de a tudat, hogy benn egy v�mp�r vagy m�r magam se tudom micsoda v�rakozik csak r�m, visszar�ntott a val�s�gba.

Az erd� sz�l�n �lltam. Nekit�maszkodtam az egyik fa t�rzs�hez �s m�ly leveg�t vettem. Lehunyt szemmel gondolkozni kezdtem. Ugyan, mit sz�m�t m�r ez a p�r perc, mialatt �sszeszedem egy kicsit a gondolataimat. P�ld�ul: mi�rt is rohantam �n ide. Hiszen szeretem Ravent! De… Damont m�g mindig jobban. Ki vagyok �hezve a cs�kj�ra, az �rint�s�re, a szavai m�ly, mennyd�rg�s�re.

Abban a pillanatban, ahogy erre gondoltam �jra megsz�lalt a fejemben.

- Mi�rt nem j�ssz be? Tal�n f�lsz?

Nem gondolkoztam. Az ajt�hoz rohantam, amin l�that� volt n�h�ny karmol�s nyom. Felt�ptem az ajt�t �s betoppantam. Soha nem voltam m�g ilyen d�h�s, mint most.

�s akkor megl�ttam �t!

Ott �llt az olt�rn�l. Nekit�maszkodott az egyik roskatag asztalk�nt szolg�l� valaminek. Az eg�sz falat r�gen ablak fedte. Most m�r csak a kit�rt �vegen �thatol� n�v�nyzet k�z�tt hatolt be a nappali f�ny, b�r �jszaka van, m�gis �reztem, hogy k�zeleg a hajnal. A pirkadat els� sugarai v�r�sre festett�k haja egy r�sz�t. Hossz� ujj�ban, V nyakkiv�g�sos p�l�ban �s fekete nadr�gban. Sz�vd�gleszt� volt, ahogy r�tapadt v�kony alakj�ra. Hossz� �benfekete haja el�re omlott �s szemeit r�m szegezte. G�nyos mosoly �lt ki gy�ny�r� sz�j�ra. 

Nem kaptam leveg�t. Egyszer�en elfelejtettem leveg�t venni. Hirtelen leveg� ut�n kezdtem kapkodni. �reztem, hogy az arcom v�r�s p�r d�sz�ti.

Abban a pillanatban ott termett el�ttem.

- Hadd n�zzelek. – P�r percig csak �llt �s m�regetett. – Egyszer�en elk�pzelni nem tudom, hogy lett�l m�g az eddigin�l is szebb. – Kis sz�netet tartott �s folytatta. – B�r ez a fekete p�l� �s nadr�g remek�l kiadja az alakodat.

K�hintettem �s elfordultam.

- Ne l�gy zavarba. Hiszen mindenkin�l jobban ismerlek. �s ha most velem j�ssz, akkor senki m�s nem �llhat az utunkba. Csak te �s �n!!! Senki m�s! – Itt egy kis sz�netet tartott. Majd folytatta azzal a g�nyos mosoly�val- Se az az ideges�t�, �njel�lt test�r�d, Raven.

M�r majdnem belementem. Komolyan mondom, annyira a hat�sa al� ker�ltem. �jra el�j�tt minden �rzelmem �s minden v�gyam vele kapcsolatban. Ott tartottam, hogy a nyak�ba ugrom, �s azt mondom: Menj�nk most azonnal!

De amint kiejtette Raven nev�t minden v�gyam darabokra t�r�tt. Minden, amit elk�pzeltem sz�trobbant �s hatalmas �rt hagyott maga ut�n. Tudtam m�r mi a helyes, �s hogy mit kell tennem. Hozz�teszem nem lefek�dni vele itt az (egykor) szent �s s�rthetetlen templomban, b�r igen izgi helysz�n. Egyszer majd kipr�b�ljuk. Na de ez nem l�nyeg!

Felemeltem a kezemet �s v�gigh�ztam a kezem az �lla vonal�n. M�g mindig ugyan olyan szexis volt, mint r�gen. Semmit nem �regedett az�ta. Mondjuk mire is sz�m�tottam. Egy B�n�s nem �regszik, ha megtal�lta a p�rj�t. Vagyis h�t, Lukane elmond�sa alapj�n az apja. Vagyis a B�n�s�k fejedelme.

J�zusom! Most esett le, hogy �n a B�n�s�k fejedelm�vel t�lt�ttem egy�tt som �vet. Nappalt �s �jszak�t. Igen forr� �jszak�kat.

Na teh�t. Ha � a B�n�s�k fejedelme �s nem �regedett tov�bb, akkor ezek szerint megtal�lta a hitves�t. De akkor mit akar t�lem? Musz�j megtudnom!

- El�bb v�laszolj egy k�rd�semre! – Kicsit megh�kkent ennek a k�r�snek a hallat�n, de b�lintott. – Mit akarsz t�lem?! Megvan a v�lasztottad, hisz l�nyod van! Akkor mit akarsz?

Egy pillanatra az a d�bbent tekintet, amit m�g sose l�ttam megjelent. De amilyen gyorsan j�tt el is m�lt. A k�z�ny v�ltotta fel. Szeme els�t�t�lt.

- � nem szeret �s �n se �t. Att�l, hogy � a v�lasztottam, az m�g nem jelent semmit. Lehet te vagy sz�momra az igazi, hiszen � nekem egy senki. – Megr�ztam a fejemet, hogy tiszt�n l�ssak. – Ne r�zd a fejed. Hidd m�r el nekem! Most az egyszer m�g higgy nekem! �rzed azt a vonz�st, amit �n, nem? H�t akkor meg? Te is tudod, hogy mindeket az �g is egym�s teremtett. De ha magadt�l nem m�sz bele, akkor miel�tt elfutn�l, magyar�zd el nekem mi�rt j�tt�l ide, ha? – Ett�l a k�rd�st�l, megrogyott a l�ban �s kicsordultak a k�nnyek a szememb�l.

 Egyszer�en sokkot kaptam. Nem vettem leveg�t �s meredtem magam el�. Majd kit�rt bel�lem a zokog�s. Hangosan zokogtam abban az elhagyatott templomban, a nap els� napsugarai megvil�g�tott�k az arcomat. � lehajolt hozz�m �s fel�ll�tott.

- �rted m�r?

B�logattam. A nyak�ba borultam. Nem tudom mi�rt tettem, tal�n mert ez�rt j�ttem. Mintha erre v�rt volna, szenved�lyesen az ajkamra tapasztotta az ajk�t. Szorosan �lelte a derekamat. A cs�kunk minden eddigit fel�lm�lt. Az oszlopnak nyomott �s beny�lt a p�l�m al�.

Ekkor bevillant Raven. Az eg�sz �letem legforr�bb est�ly�t ezzel rontan�m el? Hogy lefekszem egy m�sik f�rfival? H�t biztos, hogy nem!

Ell�ktem magamt�l. A p�l�mat leh�ztam.

- Nem lehet k�z�tt�nk semmi! – Ord�tottam. – Mi�rt nem tudsz elfelejteni?! Menj vissza az asszonyodhoz �s engem hagyj b�k�n!

El akartam futni. Menek�lni! Mindegy volt hov�, csak az a l�nyeg, hogy min�l messzebb innen.

- M�na… Ezt te se gondolhatod komolyan! Hiszen, most vallottam szerelmet! A v�laszod meg annyi, hogy h�zzak el?

B�lintottam. A sz�vem megszakadt. A t�d�m tiltakozott a leveg� ellen. Megfagytam. Ha most elk�ld�m, annak nagyon komoly k�vetkezm�nyei lesznek, de m�r ez sem �rdekelt. Az lebegett a szeme el�tt – Min�l el�bb el innen!

- Nem! – Azzal elindultam az ajt� fel�, de elkapta a kezemet.

- Nem vagy tiszt�ban azzal a t�nnyel, hogy mi lesz ennek a k�vetkezm�nye!

- De igen! – Azzal kir�ntottam a kezemet az �v�b�l �s kirohantam.

Hallottam, ahogy d�h�sen felord�t. De biztos voltam benne, nem j�n ut�nam.

Rohantam! Olyan gyorsan akartam onnan elt�nni, ahogy j�ttem.

Mikor be�rtem a h�zba Nikolausszal tal�ltam szembe magam.

- Hol volt�l?! – Mennyd�r�gte.

Most nem �rdekelt semmi. Csak az, hogy gyorsan Raven karjaiba legyek. Erre v�gytam! Hogy ugyan ott �rintsen meg, ahol � �s ezzel lemossa r�lam.

- Semmi k�z�d hozz� tudtommal!

- Azt k�rdeztem, hol volt�l! – Ebben m�r nem volt semmi k�rd�s.

- Hagyj!

Felrohantam a szob�mba. Raven az �gyon �lt �s n�zett ki a fej�b�l. Majd r�m emelte a tekintet�t. A szem�ben sz�ntiszta f�jdalom t�kr�z�d�tt.

- �n nem k�rdezem, hol volt�l. �gyis tudom!

Odarohantam hozz� �s a karjaiba vetettem magam.

- �gy sajn�lom! Bocs�ss meg!

Mag�hoz vont �s l�gyan �ssze�rt a sz�nk.

- M�r mindegy! – Kis sz�netet tartott. – Csak f�ltem! – A tekintete eddig r�m n�zett, most elveszett a semmibe. – F�ltem, hogy elvesz�telek!