- Teh�t vil�gos a feladat? – k�rdezte egy id�s, �szes haj� f�rfi. Egy hatalmas, b�r
irodasz�kben �lt. A j�r�botj�ra t�maszkodva m�regette �j megb�zottj�t, Kudo Shinichit, aki
kih�zva �llta az �reg pillant�s�t. A k�rd�sre pedig hang n�lk�l b�lintott. Egy 20 �ves l�nyt,
Jamaguchi Sachikot kellett Shinnek megv�denie. A fiatal h�lgy Jamaguchi �r l�nya, az �reg�,
akivel Shinichi besz�l. Sachiko is osztozott m�g r�gebben Shinichi sors�ban, annyi a kiv�tel,
hogy � elmondta a sz�leinek. Az�rt pont Shinichit v�lasztott�k erre a feladatra, mert egyed�l
� volt k�pes megmenek�lni a Fekete Szervezet el�l, azok el�l, akik most a l�ny �let�re t�rtek.
Sachiko egy gy�ny�r�, fiatal h�lgy. New York-ban dolgozik, mint sz�n�szn�. Rengeteg
filmben szerepelt m�r, �s a Broadway-en is nagyon sokat j�tszott. Mind Amerik�ban, mind
Jap�nban nagyon h�res �s n�pszer�. F�lig jap�n, f�lig olasz sz�rmaz�s�. Jap�nban megnyert
m�r egy p�r sz�ps�gversenyt is, egyszer pedig megv�lasztott�k „Jap�n Sz�p�”-nek.
- Term�szetesen, uram! Teh�t New Yorkba kell utaznom… - s�hajtott fel. Este utazik, de
m�s tervei lettek volna. Rannal megbesz�ltek egy randit az egyik �tteremben. De ezt most
m�r elrontotta azzal, hogy elv�llalta ezt a bizonyos megb�z�st. Eg�sz j�l alakultak a l�nnyal a
dolgok. Shin’ elmondta neki, hogy val�j�ban � volt Conan, �s Ran m�gis megbocs�jtott neki.
Ugyan az elej�n els�rta mag�t, de csak amiatt, hogy Shinichi elm�letileg nem b�zott Ranban,
ez�rt hazudott.
- Igen. Itt van a rep�l�jegy. D�lut�n 5-re sz�l. Rem�lem megfelel. – mormogta komolyan
Jamaguchi �r. Shinichi b�lintott, elvette a repjegyet, majd az ajt� fel� tartott. – M�g valami,
Kudo-kun! K�rem, v�dje meg a l�nyomat! – k�ny�rg� tekintettel m�regette a fi�t.
- Mindent megteszek annak �rdek�ben, hogy a l�nya biztons�gban hazajusson. – mormogta
Shin’, majd az ajt� fel� indult. – Viszont l�t�sra! – k�sz�nt, �s egy illedelmes meghajl�s ut�n
kil�pett az irod�b�l. El�vette a telefonj�t �s t�rcs�zni kezdett.
- Szia Ran! – sz�lt bele. – Ugye nem keltettelek fel?
- Hell�! Nem, m�r 8-t�l fent vagyok. De mi�rt h�vt�l, gond van? – k�rdezte agg�d� hangon
Ran.
- Nincs semmi gond, csak… Mindegy, nem tudn�nk valahol tal�lkozni? – k�rdezte Shinichi.
- Ha akarod, �tj�hetsz hozz�nk, apa nincs itthon.
- Rendben, akkor indulok. Nemsok�ra tal�lkozunk. Szia! – mondta a fi�, �s letette a telefont.
�ts�t�lt a parkon, k�zben azon gondolkodott, hogyan is magyar�zza meg Rannak ezt az
eg�szet. Ha elmondja az igazat, akkor megs�rt�dik, hogy az �gyei ism�t fontosabbak n�la.
Hazudni pedig nem akar, mert ha kider�l – m�rpedig ki fog der�lni -, akkor is megs�rt�dik,
csak akkor az�rt, hogy Shinichi megint nem b�zott meg benne, r�ad�sul ennyire nem
m�lt�nyolja. Teh�t b�rmit is tesz, rosszul fog bel�le kij�nni. A legegyszer�bb az lenne, ha
Rannal egy�tt elmenn�nek valahov�, ak�r egy t�voli szigetre, ahol senki �s semmi nem �llhat
kettej�k szerelme k�z�.
Nemsok�ra meg�rkezett Ran�k h�z�hoz. Felbaktatott a l�pcs�n, majd bekopogtatott. P�r
m�sodperc m�lva Ran l�pett az ajt� el�, majd kinyitotta azt.
- Szia! – l�pett oda mosolyogva Ran Shinichihez.
- Szia! – �lelte �t szorosan Shin’ a l�nyt.
- Ker�lj beljebb. – invit�lta be Ran, majd le�ltek a nappaliban tal�lhat� kanap�ra. Ran
behozott k�t cs�sze te�t, amit lassan kortyolgatni kezdtek. A l�ny k�rd�n m�regette Shinichit,
k�v�ncsi volt, mit akart mondani a fi�.
- Tudod, Ran, kaptam egy megb�z�st… - kezdte a mondand�j�t a fi�. – Ma d�lut�n kellene
indulnom New Yorkba.
Ran maga el� r�vet �s egy sz�t sem sz�lt. V�g�l b�lintott, majd elford�totta a fej�t.
- De mi lenne, ha te is velem j�nn�l? Vehetn�nk m�g egy jegyet �s…
- De az m�s! – suttogta. – Akkor nem r�m figyeln�l, mi t�bb, eltereln�m a figyelmedet!

- Butas�g! Az est�im szabadok, akkor tudn�k veled foglalkozni. �s am�gy is be kell
p�tolnunk a mai elmaradt randinkat! – gy�zk�dte Shinichi a l�nyt. Ran k�zelebb hajolt a
fi�hoz, majd a mellkas�ra helyezte a fej�t.
- K�rlek~! – ny�sz�rg�tt. – Most am�gy is sz�net van, teh�t suliba sem kell menni!
- Ez igaz, de akkor is! Mi lenne ap�val? Mire hazaj�nn�k az eg�sz h�z romba lenne d�ntve.
Tudod, hogy milyen apa!
- Ne keresd m�r a kifog�sokat! J�ssz, �s k�sz. Pakolj be nyugodtan, �n meg d�lut�n �rted
j�v�k, ok�?
Meg sem v�rta a v�laszt, elk�sz�nt �s kil�pett az ajt�n. Boldog volt, hogy szerelm�vel utazhat
el. Ugyan a nap legnagyobb r�sz�ben nem igaz�n tal�lkoznak, de az �jszaka csakis az �v�k…
Shinichi mikor haza�rt, el�vette a b�r�ndj�t �s pakolni kezdett.

Miut�n Shinichi elment, Ran mosolyogva bes�t�lt a szob�j�ba �s elkezdte kipakolni a
szekr�ny�b�l a sz�ks�ges ruh�kat �s egy�b kieg�sz�t�ket, majd mikor v�gzett elkezdte
belepakolni a b�r�ndj�be azokat. El�vette a telefonj�t, �s az �desapja telefonsz�m�t kezdte
keresni.
- Szia apa! Iz�… van valami, amit el kell mondanom. De el�tte �g�rd meg, hogy meghallgatsz
�s nem fogsz kiakadni! – mondta komolyan maga el� meredve.
- Mond. – �rces hangon v�laszolt Kogoro.
- H�t, tudod ma elutazom Amerik�ba, vagyis hogy pontos�tsak, New Yorkba…
- Mi?! – akadt ki teljesen Kogoro. A bar�taival s�r�zgetett az egyik b�rban. Mikor
meghallotta l�nya �r�lt �tlet�t, a sz�j�ban l�v� folyad�kot a pinc�r nyak�ba k�pte. – M�gis
kivel?! �s mi ez a h�rtelen �tlet?
- Igazs�g szerint Shinichivel, de apa, �n ezt m�r eld�nt�ttem, csak sz�lni akartam neked.
Any�val is fogok besz�lni. – mondta Ran. Az ablakkhoz l�pett �s kin�zett a forgalmas utc�ra.
A nap magasan j�rt, felh� alig volt az �gen.
- Mikor indulsz? – k�rdezte szomor�an, de megad�an Kogoro.
- Ma d�lut�n 5-kor. Rem�lem elj�ssz a rep�l�t�rre! – pr�b�lt mosolyogni a l�ny, de nem
igaz�n siker�lt.
- Hamarosan otthon leszek! Szia. – mondta a l�ny apja �s lecsapta a telefont, mintha � tehetne
az eg�szr�l. Kifizette az ital�t �s m�r futott is, meg sem v�rta a visszaj�r�t. Keresett egy taxit,
majd besz�llt �s hazament. A l�nya m�r azel�tt felh�vta �desanyj�t, miel�tt Kogoro haza�rt
volna. Neki is elmondott mindent. Term�szetesen � is kivett egy szabadnapot, hogy a l�ny�val
lehessen. Az eg�sz napot besz�lget�ssel t�lt�tt�k, a sz�l�k pedig pr�b�lt�k Rant lebesz�lni
err�l az utaz�sr�l.
F�l 4 k�r�l Shinichi kopogott a bej�rati ajt�n. Kogoro sz�r�s tekintettel m�regette a fi�t, Eri
pedig szomor�an r�vedt maga el�. Ran le�lt �desanyja mell�, �s meg�lelte.
- Nyugi anya, nem �r�kre megyek el. Csak p�r napr�l van sz�… - mosolygott Ran.
- Menn�nk kellene… - suttogta oda Shinichi.
- Ok�. – mondta a l�ny. – Menn�nk kell, anya. – �lltak fel a fiatalok, majd az ajt� fel�
indultak. Shinichi �s Kogoro vitt�k a b�r�nd�ket, k�zben Ran h�vott egy taxit. Az aut�n�l
elb�cs�ztak egym�st�l, majd elindultak a rep�l�t�r fel�.
- Shinichi, biztos vagy ebben? – k�rdezte Ran, mik�zben kisz�lltak az aut�b�l �s a hatalmas
aula fel� tartottak.
- Nagyon is! – mosolygott a l�nyra. – Nem lesz semmi gond. Nyugodj meg sz�pen!
Shinichi k�zen fogta, majd a hangosbemond� jelzett, hogy indulniuk kell a rep�l�j�kh�z.
Nem sokkal k�s�bb, miut�n fel�ltek a rep�l�re, elindult New York fel�. F�l�ton Ran
el�lmosodott, majd nemsok�ra Shinichi v�ll�ra hajtott fejjel elaludt. A fi� elmosolyodott,

majd v�gigsim�tott a l�ny csillog� haj�n �s megpuszilta a homlok�t. Lehunyta a szem�t, �s
lassan � is �lomba szenderedett.

A rep�l�r�l k�zen fogva sz�lltak le. Egym�sra mosolyogtak, majd elindultak megkeresni
Shinichi sz�leit. Megbesz�lt�k, hogy m�g New Yorkban tart�zkodnak, n�luk fognak lakni.
- Shin-chaan~! – ugrott Yukiko a fi� nyak�ba. - Olyan r�gen l�ttalak m�r, kisfiam! – �lelte
meg. Szeg�ny Shinichi alig kapott leveg�t, olyan er�sen szor�totta �desanyja.
- �n is szeretlek, anya! De megk�rhetn�lek, hogy kicsit gyeng�debben �lelj? – �lelt vissza a
fi� mosolyogva.
- Ran-chan! Milyen sz�p vagy! – mosolygott a l�nyra, majd meg�lelt�k egym�st.
- J� napot, Yukiko-san! K�sz�n�m, de maga is olyan, mintha 20 �ves kora �ta nem �regedett
volna! – mosolygott vissza a n�re.
- �, k�sz�n�m!
Yukiko a l�nyba karolt, �s elindultak az aut� fel�. A k�t fiatal h�tul �lt, s egym�s kez�t fogt�k.
Shinichi java r�szt az any�s�l�sen �l� Yusakuval besz�lgetett, az �r leg�jabb k�nyv�r�l.
Yukiko f�rfiakat megsz�gyen�t� sebess�ggel sz�guldott az utakon. Ran b�biskolva n�zte a
szebbn�l-szebb �p�leteket. Lef�rasztotta ez a hossz� �t.
Mikor meg�rkeztek, lepakolt�k a b�r�nd�ket a vend�gszob�ba. A k�t fiatal egy szob�ban
aludt egy el�g nagy francia�gyon.
Kimentek a nappaliba �s a fi�k le�ltek a kanap�ra, a l�nyok pedig a konyh�ban sertepert�ltek
�s vacsor�t k�sz�tettek. Mikor v�geztek az �tel elk�sz�t�s�vel, mindenki bement az �tkez�be,
�s elkezdt�k elfogyasztani az �telt. Az este remek�l telt, mindenki nevetetve ette meg a s�lt
csirk�t a t�ny�rj�r�l.
A vacsora elk�lt�se ut�n le�ltek a nappaliba, �s el�ker�lt a bor is. Shinichinek hamar a fej�be
sz�llt az alkohol. Pirospozsg�s arca, hunyorg� tekintete �rulkodott err�l a legjobban.
- H� Ran! Sz�ks�ged lesz egy tetov�lt �kszertekn�sre! – nevette el mag�t, mikor pr�b�lt�k
fel�ll�tani a fi�t.
- Mire?! – n�zett �rtetlen�l Ran a fi�ra, majd p�rszor megnyomkodta az orrnyerg�t. – Jesszus,
Shinichi, t�l sokat itt�l. Gyere, menj�nk fel a szob�ba �s pihenj le!
- Pihenni!? De hisz’ nekem m�shoz van kedvem! – vigyorodott el, mikor fel�llt a kanap�r�l �s
Ran mell� s�t�lt. �t�lelte a derek�t, majd a h�ta m�g� l�pett �s gyeng�den a nyak�ba lehelt. A
l�nyt kir�zta a hideg, �s minden erej�vel pr�b�lt kiszabadulni Shinichi karjai k�z�l. Yukiko�k
ek�zben nevetg�lve �ltek a sz�f�n �s n�zt�k a szerelmeseket.
- Shinichi! Nyughass!! – ripakodott a fi�ra Ran. – Menj aludni!
- Igenis, �nnepront� kisasszony…- indult fel durc�san a szob�ba Shinichi.

Xxxxx

M�snap reggel Shinichi fejf�j�ssal nyitotta ki a szem�t. Sz�d�lve pr�b�lt kisz�llni az �gyb�l,
de visszazuhant �s majdnem felkeltette Rant, akin nem volt m�s, csak a feh�rnem�i. A fi�
v�gign�zett a szob�n. Mindenhol ruh�k hevertek �ssze-vissza. Pr�b�lt, de sehogy sem tudott
visszaeml�kezni az el�z� est�re. Lefek�dt Ran mell�, �s gyeng�den megcir�gatta az arc�t. A
nap f�nye utat t�rt mag�nak a f�gg�ny�n kereszt�l. A s�t�t�t�t nem h�zt�k be teljesen, �gy
k�z�pen maradt egy kis h�zag. L�tszott rajta, hogy elkapkodva h�zt�k be.
Ran �bredezni kezdett. Lassan nyitogatta gy�ny�r�, tengerk�k szem�t, majd az oldal�r�l
�tfordult a h�t�ra. Mikor �szrevette, hogy Shinichi is �bren van, elmosolyodott �s k�zelebb
b�jt hozz�, majd a nyak�n�l fogva leh�zta mag�hoz �s megcs�kolta. Shinichi teste r�borult a
l�ny�ra.
- Ran… mit csin�ltam tegnap �jjel? Ugye nem b�ntottalak? – agg�d� pillant�sokkal

m�regette a l�nyt, mik�zben lassan v�gigsim�tott a test�n.
- Dehogyis! – mosolyodott el a l�ny. – Fogalmazzunk �gy, hogy sz�p este volt. K�r, hogy
nem eml�kszel…
- Szeretlek! – b�jt k�zelebb a fi� Ranhoz. – Am�gy, ha minden igaz, ma este fel� m�r haza is
mehet�nk! – n�zett m�lyen a l�ny szem�be Shinichi. Boldognak l�tszott.
- Hogy-hogy? – n�zett �rtetlen�l Ran. Azt gondolta, hogy sokkal tov�bb tart majd, hogy
mindent megbesz�ljenek �s elsim�tsanak az �ggyel kapcsolatban.
- Ha ma tudok besz�lni azzal az elk�nyeztetett lib… akarom mondani, Sachiko-sannal, akkor
ak�r este m�r a rep�l�n �lhet�nk. – magyar�zta a fi�, mik�zben karjaiba z�rta szerelm�t.
Reggeli ut�n Shinichi elment besz�lni Sachiko kisasszonnyal, Ran pedig a fi� sz�leivel
t�lt�tte a napot.
- Teh�t j� lesz mag�nak a ma este? – k�rdezte komolyan Shinichi. Sachiko vonakodva ugyan,
de v�g�l v�laszolt.
- Ha maga szerint ez j�… Fel�lem rendben. – d�lt h�tra a sz�kben a n�. L�b�t keresztbe
vetette �s egy hajtincs�t kezdte csavargatni. Kih�v�an pillantott a 17 �ves sr�cra, de �t ez
l�tsz�lag hidegen hagyta.
Sachiko t�nyleg olyan gy�ny�r� volt, amilyennek �desapja, Jamaguchi �r elmondta. A
szeme gesztenyebarna, a haja pedig �jfeket�n csillogott. T�k�letes alakj�t pedig kiemelte a
halv�nyr�zsasz�n�, fesz�l�s egybe ruh�ja. Arc�n kev�s smink volt, k�rmei pedig gy�ny�r�en
voltak manik�r�zve.
- Rendben, akkor tal�lkozunk h�romnegyed n�gykor a rep�l�t�ren. �r�l�k, hogy
megismerhettem, Jamaguchi kisasszony. – �llt fel Shinichi, majd kil�pett az ajt�n. Mikor a
parkol�ba �rt, besz�llt az aut�ba – amit �desanyja adott neki k�lcs�n – �s beind�totta a motort.
K�r�lbel�l f�l �ra m�lva �rt haza.
- Megj�ttem!- l�pett be a h�zba Shin’. Letette a kulcsokat az egyik asztalra, majd levette a
cip�j�t. S�hajtott egyet, k�zben kibontotta a nyakkend�j�n a csom�t.
- Shin-chan, ugyenem mentek ma haza? – l�pett oda fi�hoz Yukiko. Boci szemekkel
m�regette Shinichit.
- Bocsi anya, de musz�j. – mosolyodott el. –De meg�g�rem, hogy elj�v�k m�g hozz�tok.
- De ne csak te! Hozd magaddal Ran-chant is! Ez kik�t�s.
-Ok�-ok�, � is j�nni fog! – nevetett egy�tt mindenki. – Menj�nk pakolni, Ran. – mosolyodott
el Shinichi, majd k�zen fogva elindultak pakolni. Nemsok�ra v�geztek is, de m�r menni�k is
kellett. 3-at �t�tt az �ra.
- H�t akkor szisztok! – mondta a fi�, mik�zben meg�lelte a sz�l�ket.
- Viszonyt l�t�sra. – k�sz�nt el Ran is. – K�sz�n�k mindent!
- Sziasztok! – mondta Yusaku.
- J�k legyetek! �s Shin-chan, vigy�zz Ran-chanra, mert ha nem, gondba lesz�nk! – dorg�lta
meg Yukiko a fi�t.
Sachiko is ott volt mellett�k.
Miut�n mindenki felsz�llt a g�pre, az visszaindult Toki�ba. Shinichi �s Ran egym�s mellett
�ltek, el�tt�k pedig Sachiko az egyik test�r�vel. A rep�l�g�p 1. emelet�n egyed�l �k voltak.
Az �t els� fele rendben telt, mindenki besz�lgetett, mosolygott.
Egyszer csak l�v�s hallatszott. Majd m�g egy �s m�g egy. El�sz�r Gin, majd Vodka l�pett
be az ajt�n. Mind a n�gyen felugrottak a zsibaj miatt, majd mikor ism�t eld�rd�lt a fegyver,