NolaKole- Miért teknős a teknős?

  2012.07.13. 10:49

Cím: Miért teknős a teknős?

Figyelmeztetés: hatalmas baromság:$ xP

Egy édesapa meséli a fiatal lányának (kb 19 éves a lánya) és annak barátainak :) a zárójelesek, amiket hozzátett a meséhez és amit közbe kérdeztek:) igazából nem derül ki, miért teknős is a teknős, de a teknő-je miatt xD a cím csak a teknős szereplőkre utal:P :)

 

- Régen, nagyon régen, még annál is régebben, mikor még volt szarva a lovaknak(nem, nem egyszarvúak voltak...), és hatalmas terodactilusok repkedtek, s még az ősember őse is barlangokban lakott, volt egy furcsa teknős. A többi társa barna volt, és hatalmas, legalább négy méteres, ő pedig lila és kockás, ráadásul alig volt 2 és fél méteres. A szarva sem volt olyan nagy, mint mindenki másnak, csupán valami apró kezdemény, alig három centi. Nos, ennek a teknősnek nem is adtak nevet. Egyik nap elhatározta, hogy talál ő magának. Megkérdezett néhány lányt, de azok is csak kinevették.

- Minek neked név? Hisz úgy sem szólít téged senki! - A kisteknős elszomorodott. Ment, bandukolt, s ott, ahol még a kékszarú kis moszortyú sem jár, hirtelen meghallotta, hogy két ősembernek őse beszélget. A téma valami 'tekila'(ami amúgy tequlia...) volt. Nagyon megörült. Hisz ő is teki, az meg már majdhogynem Tekila! Na ment nagy vidáman, aki szembejött vele, annak ezt szajkózta:

- Jó reggelt (merthogy istenadta reggel volt!), Tekila vagyok! - s nem nevette ki senki, csak csodálkozva figyelték. Volt egy kislány teknős, aki ugyanolyan pici volt, mint ő. Teki odament hozzá és bemutatkozott.

- Szia, Tekila vagyok! - a kislány lesütötte a szemét, és így szólt:

- He-helo.. nekem nincs nevem. - Teki elgondolkozott, majd vidáman így szólt.

- Gyere Lilla - Majd vidáman megbökte a lányka arcát. - Menjünk világot látni. 

"Lilla" csodálkozva felnézett. Őt még senki sem nevezte el, főként nem akart vele utazgatni. Na, mikor a nagyok is elindultak az óceánba, hogy halásszanak és játszanak, ők is csatlakoztak. Tekila, ahogy tudott, vadászott magának, s a barátjának is. Mikor a többiek visszafelé indultak, a két kicsi elkanyarodott tőlük, és elindultak felfedezni a világot. Annyi ideig keringtek, hogy eltelt 5000 év, majd szinte évmilliók. (Mivel, hogy régen a teknősök millió évekig éltek!) Lilla és Tekila találkozott néhány, közönséges tengeri teknőssel. Mikor meglátták, hogy azok még náluk is kisebbek, ráadásul zöldek, és még szarvuk sincsen, teljesen meglepődtek.

- Hát ti honnan jöttetek? - Kérdezte Lilla.

- Mi honnan jöttünk? Ti honnan jöttetek! Mi már évek óta ezeket a vizeket járjuk! - A hangjuk olyan ellenséges volt, hogy néhány kicsi közelebb húzódótt az anyjához. Tekinek nem tetszett ez a hang, torkából szinte morgáshoz hasonló hang tört fel. Az öregek szinte mind megrettentek. Egy valaki ment oda hozzájuk. A bőre barnás, a teste talán 3-4 méteres, és a fején gyönyörű kis szarvacska is csücsült.

- Nem mondod, hogy... - nem is tudta befejezni a nagy örömködéstől. 

- Saint vagyok - mutatkozott be végül. - Én azért vagyok életben, mert eltévedtem és a víz alatt jártam ide-oda. Nagyon hosszú idő telt el, és csak én maradtam, de ezek szerint ti is. A többiek mint elpusztultak a hatalmas nagy bumm-ban. A Földet megrázta, szóval nem értem, ti hogy maradtatok életben.

- Mindenki? Ezekszerint...

- Igen, anyukád is. - Lillának lelkiismeret furdalása támadt, mert szó nélkül ott hagyta édesanyját a többi teknősnél. Az új jövevény csakugyan ismert mindenkit régebbről! Tekinek majd kiugrott a szíve örömében, hogy olyannal találkozik, mint ő! (Vagyis képletesen, mivel Tekila ugye még mindig lila és kockás és persze aprócska a fajtájához képest!) Saint jó beszélgetőtársnak bizonyult, mivel nagyon jó történeteket tudott a régebbi ismerőseikről. Mesélt a nagy, és kövér Saurr-ról, aki egyszerre három tábla csokoládét akart a szájába tömni, de persze nem sikerült. A jó öreg Rosaent-ről, aki még három puputevét vonszolt haza (hogy azok, hogyan kerültek a múltba, ráadásul a tengerbe, azt hagyjuk) és korábban is kettő siklóról mesélt a gyerekeknek. 

Egyik nap Teki idegen helyen ébredt, de mellette volt Lilla is. Mikor felült, akkor vette észre a furcsaságot. Nem voltak úszói, csupán valami puha és fehér izék, és a mellúszói helyén is. (Kéz meg lábak?) Talált maga mellett valami nagy barna izét is, ami tele volt zöld fásszerű izével. (ami ugye pénz volt...) Amikor Lilla felébredt, nagyjából elmagyarázta a barátjának, amit még az ősember ősétől meg az idős teknősnőktől hallott. (A barátnője is emberré változott?) Talált maguknak ruhát az egyik ház szárítóját. Lilla fehér egyszerű kisruhában volt, Teki pedig egy fekete farmerban és vörös ingben. 

Nem sokkal később már úgy sétáltak az utcán, mint mindenki más, de így is megbámulták egymást. Teki kényelmetlenül érezte magát. (azért bámulták őket, mert nagyon jól néztek ki?) Hirtelen megláttak egy állatkereskedést. A kirakatban rengeteg teknős volt. Lilla kivett egy csomó pénz, majd odaadta barátjának a pénztárcát, s megvette az összeset. A sok teknőst egy hatalmas zsákban kivitte és elengedte az óceánban. Le is ült az egyik kiszögellő sziklára. Néhány teknős köszönetképpen 'táncoltak' neki, majd ők is elúsztak. Térjünk vissza Tekire. Ő még a boltban volt.

- Te Susane! Szükségünk lesz egy tetovált ékszerteknősre!?

- Nem Rowai, minek? - Teki meghallotta és gyorsan odament.

- Mennyibe kerül? - kérdezte meg a teknősre bökve.

- Ó, odaadom két dollárért! - Teki előkapta a tömött izét és elővett belőle két darab papírt. Odaadta, a nő pedig a kezébe nyomta a megbillogzott teknőst. Gyorsan kisietett és elsétált a tengerig. Ott óvatosan belerakta a vízbe a teknőst, mire az hálásan odadörzsölte a kezéhez a buksiját, és ráérősen elúszott. Teki odament Lillához és mosolyogva átkarolta. 

Mikor felébredtek, a vízben voltak, a többi teknős mellett. Még csak nem is lepődtek meg, mikor mesélték egymásnak az álmaikat, hisz nem volt furcsa, ha ugyanazt álmodják. Annál inkább, mikor találkoztak néhány kimentettel, és felismerték őket, s megköszönték.