Higyj a�Mikul�sban!

�

�

�� - Holnap van a nagy nap! – Jelentette ki �l�nken �letem szerelme, mik�zben hazafel� s�t�ltunk. Nekem nem volt ilyen j� hangulatom.

�� - Mi�rt, milyen nap lesz?

�� Felkapta a fej�t, a hangomb�l kicsend�l� �rdektelens�gre. Hirtelen meg�ll, mire �n tov�bb s�t�ltam. Ut�na ny�lt a kezemnek, majd mag�hoz r�ntott. K�zel �reztem magamhoz. T�l k�zel. V�rtam, hogy lehajoljon �s megcs�koljon. De ez nem t�rt�nt meg.

�� - H�t holnap Mikul�s van! Tudod, mikor egy szak�llas pali j�n, �s belerakja az �dess�geket a sz�pen kisuvickolt cip�csk�dbe. Ezek ut�n megissza a kik�sz�tett tejecsk�t, majd kim�szik a kandall�n.

�� Mindezt �gy mondta el, mintha egy egy�gy� kisgyerek lenn�k, aki nem tudja, mit is jelent a Mikul�s sz�.

�� - Tudom, milyen nap lesz holnap! De m�r tizenhat �ves vagyok, �s legal�bb nyolc �ve nem hiszek a Mikul�sban. Sz�val k�rlek, ne magyar�z el t�bbet semmit sem ilyen gagyin.

�� Belen�zett kedvesen, de m�gis hat�rozottan csillog� szemembe, majd komolyan n�zett r�m. Enn�l komolyabban m�g soha sem n�zett r�m!

�� - Te nem hiszel a Mikul�sban.

�� Ez nem k�rd�s volt, hanem kijelent�s.

�� - Ez pontosan �gy van. – Er�s�tettem meg felt�telez�s�t. Az arc�n s�rt�d�tts�g l�tszott, mintha komolyabban megr�zta volna a kijelent�sem.

�� M�g k�zelebb vont mag�hoz, m�r alig kaptam leveg�t. Test�nk �ssze�rt intim helyeken, melyek halv�ny p�rt csaltak arcomra. De � nem t�r�d�tt vele, �szre sem vette ezt a t�lont�l izgat� k�zels�get. Csak az sz�m�tott neki, hogy k�z�lje felh�borod�s�t.

� - Hogyan lehet, hogy te nem hiszel a Mikul�sban? – Sziszegte az arcomba felh�borodottan, mintha egy kisgyermek �lomk�p�t t�rtem volna darabokra.

�� - Egyszer�en �gy, hogy kin�ttem abb�l, hogy higgyek benne.

�� N�h�ny percig csak n�zett r�m, m�g mindig szorosan mag�hoz vonva. Az egyik kez�t a derekamra helyezte, majd meg�lelt. Sok�ig �lltunk �gy, a j�r�kel�k m�r „hogynemsz�gyellikmagukatazutc�ncsin�lni” pillant�sokkal illettek minket. V�g�l nagy nehezen elv�lltunk, �s k�zen fogva tov�bbindultunk.

�� - Akkor is hinni fogsz a Mikul�sban! – Szor�totta meg a kezemet, el�gedett kijelent�se k�zben.

�

�

�� M�snap reggel nem tal�ltam sehol sem �d�mot. Pedig �gy volt, hogy egy�tt megy�nk iskol�ba. Igen, szombaton is beh�vtak minket, a mikul�sb�l miatt. Aznap este rendezt�k. Ekkor megharagudtam r�, �s �gen-f�ld�n kerestem. Ezt a�bar�taim is tudt�k �s pr�b�ltak nyugtatni, nem sok sikerrel. M�rges voltam, nagyon m�rges. Nem szeretem, ha fel�ltetnek.

�� A�m�sodik sz�netben m�r feladtam a�keres�s�t, de elt�k�ltem, nem hunyok szemet ef�l�tt az eset f�l�tt. Hirtelen megsz�lalt a�hangos bemond�. Tov�bb fecsegtem, �s csak akkor figyeltem fel, mikor meghallottam a�nevemet.

�� A hangosban �d�m hangja sz�lt. Megfagyva �lltam a folyos� k�zep�n.

�� - Bocs�ss meg �desem! Ma reggel volt egy kis elint�zni val�m. De az�rt rem�lem, elj�ssz ma velem a b�lba. K�rlek! Szeretlek.

�� A hang nagy recseg�s-ropog�s k�zepette elhalt. �n csak n�ztem magam el�, mik�zben a bar�tn�im olvadoztak �s irigykedtek r�m.

�� Nem akartam hinni a f�lemnek. Biztosan egy t�ved�s, gondoltam �s elh�r�tottam minden gratul�ci�t.

�� Miut�n v�get �rtek az �r�im, hazamentem. Rem�ltem, �sszefutok vele, v�g�l is egy�tt szoktunk hazaj�rni. De nem tal�lkoztunk, �n pedig egyre d�h�sebb lettem. Nem �rdekelt, a hangsz�r�s eset. Biztosan nem � volt, �s a nevemet is csak f�lrehallottam. De ha t�nyleg � volt, akkor sem int�zhet el semmit ilyen egyszer�en.

�� M�gis kor�n k�sz�l�dni kezdtem. Izgatott voltam. V�rtam a pillanatot, hogy v�gre tal�lkozzunk.

�� Este nyolckor ap�m elvitt az iskol�ba. Bar�tn�mmel s�t�ltam be a terembe, szememmel azonnal �t keresve. Nem tal�ltam sehol. Elszomorodtam. Hiszen azt mondta, itt lesz. Sokat v�rtam, kerestem, �rdekl�dtem fel�le. Senki sem tudta, hol lehet.

�� M�r este t�z volt. Bejelentett�k a Mikul�s �rkez�s�t. Elfintorodtam, de m�gis �rdekelt, ki lesz az a bolond, aki k�pes ki�llni t�bb sz�z ember el�, Mikul�s jelmezben.

�� Bel�pett a terembe a Mikul�s. Leesett az �llam. Nem akartam hinni a szememnek. Mintha �lmomb�l l�pett volna el� a Mikul�s. T�k�letes volt. Sem a szak�lla, sem a pocakja nem l�tszott hamisnak. Pirospozsg�s arca is �lmaimban szerepl� Mikul�sra eml�keztetett

�� Csomagokat osztott. �n nem mentem oda hozz�. Pedig akkor biztosan azonnal �szrevettem volna az �rulkod� jeleket. A bar�tn�im pr�b�ltak r�venni, �n m�gis ellenkeztem.

�� V�g�l nem mentem oda. De mivel van egy bizonyos mond�s, miszerint, ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hely megy Mohamedhez, m�gis szemben tal�ltam magamat a Mikul�ssal. Kezembe nyomott egy csomagot, amit �n �rtelmetlen�l b�multam. Az id�s f�rfi r�m mosolygott, majd elfordult. Osztogatott m�g csomagokat, �s v�g�l t�vozott.

�� Egyszer csak megjelent �d�m az oldalamon.

�� - Hol a fen�ben volt�l? – Ripakodtam r� m�rgesen, de � nem t�r�dve kit�r�semmel az ism�t t�ncol�k k�z� vont.

�� Ott akartam hagyni a t�ncparketten, de � mag�hoz vont, majd cs�p�mre vonva kez�t t�ncolni kezdett velem az andal�t�an lass� zen�re.

��� - Itt voltam mindv�gig, kedvesem. Figyeltelek.

�� L�gyan, �rj�t�en suttogott a f�lembe, mire bizserg�st �reztem a hasamban. F�l�m hajolt, de nem cs�kolt meg. Sz�mba suttogta a szavakat.

�� - L�tod! Mondtam, hogy l�tezik a Mikul�s. Most m�r hiszel benne?

�� Lassan b�lintottam. Nem is tudtam, mit teszek, csak hajtotta a v�gy, hogy megcs�kolhassam. Elmosolyodott, kuncogni kezdett. De kuncog�sa elhalt, mik�zben l�gyan, de �rzelmekkel telve cs�kolt meg.