Els� cs�k

Mikor be�rtem a suliba, - mintha robotok lenn�nk – monoton ugyanaz, mint lassan egy �ve. Mindenki megy a maga �tj�n, az �gyeletesek r�j�k k�reiket, az als�sok rohang�lnak senkivel sem t�r�dve. Felballagok az els�re, az informatika teremhez – ott lesz �r�nk – �s lehuppanok egy sor f�radt lelk� t�rsam mell� a f�ldre �n is. AZ illat, amely reggel elk�s�rt, most �rz�ss� v�ltozott, bizserget� sejtelemm�, ami az eg�sz napomat elk�s�rte.

A k�vetkez� sz�netben sokan oda j�ttek hozz�m, hogy boldog sz�linapot k�v�njanak, b�r m�snap lett volna, mi akkor sz�netet kaptunk. Megillet�dtem. Nem sz�m�tottam arra, hogy ennyien eml�keznek erre a d�tumra, de h�t mit lehetett tenni? H�t elfogadtam a gratul�ci�kat, �s a csokikat.

A nap a tov�bbiakban sz�momra a f�lelmetesen monotonosodott mindennapok �s a fura �rz�sek kavalk�dj�ban telt, �s minden perccel egyre nagyobb v�rakoz�s fogott el, csak nem �rtettem, mit akarok igaz�n.

Az �r�k v�gezt�vel mindenki ment haza, vagy �pp a t�bbiekkel besz�lgetett az aul�ban.

Nem sz�m�tottam senkire – hogy ut�nam j�n – �pp ez�rt majdnem sik�tottam, amikor odal�pett mell�m a semmib�l el�bukkanva. Mindig vid�m arca ma csak a komors�got �rasztotta, de most sejtelmes mosolyt �lt�tt, ahogy a szemembe f�rta gesztenyebarna tekintet�t.

-Gyere, hadd mutassak valamit, tal�n �rdekel. – Hangja komoly volt, m�gis j�tszott benne az izgalom, a k�v�ncsis�g, a rem�ny �s tal�n a f�lelem. Mindig is im�dtam, rajongtam �rte, �s most � akar valamit, h�t nem fogok ellen �llni a sorsnak.

Elindult nagy l�ptekben, de megfontoltam a WC-be, de nem tudtam, mit is akar val�j�ban. Csak fogta a kezemet �s ment, mint akit a sz�ve h�z vissza oda.

Gyakorlatilag bevonszolt egy f�lk�be �s az a furcsa �rz�sem er�s�d�tt, m�r-m�r kellemetlenn� v�lt. Meg�llt �s f�nyl� szemeit az eny�im fel� ir�ny�totta, de bel�j�k n�zni – sz�vb�l – nem volt k�pes. Nem tudtam, mit akar igaz�b�l, de �gy �reztem, hogy sz�lni most nem lenne helyes.

Arc�t egyre k�zelebb hozta az eny�mhez, mik�zben kezemet m�g mindig szor�totta �s a sz�ve egyre hevesebben vert – csak�gy, mint az eny�m-.

Er�t vett mag�n? - nem tudom, de hirtelen mag�hoz h�zottt �s ajkai hirtelen az eny�imet �rintik, �s szenved�ly �ramlik �t rajzuk, amely sz�nni nem akar� cs�kk�nt �nt form�t. Nem tudtam ellen�llni, viszonoztam gesztus�t, mire �t�lelt.

De minden j�nak v�ge van, �gy ezt is megszak�totta egy ajt�nyit�s lass� nyikorg�sa. Lassan t�volodott, mintha minden centit k�n lenne megtennie. Szem�ben a megb�n�s csillogott, de sz�lni nem tudott. - �n sem voltam k�pes mondani b�rmit – Lassan a keze szor�t�sa enyh�lni kezdett �s v�gleg elm�lt, de cs�kj�t sosem feledem el. Megfordult, �s laza eleganci�j�val t�vozott, otthagyva engem a k�telyek �s a menny k�zt lebegve.