A Mosoly angyala

El�g, ha az ember elhiszi, hogy l�teznek angyalok, el�g, ha sz�ks�ge van r�. �s akkor megmutatkoznak, �s ragyognak, mint a hajnal els� f�nyei. 

Paulo Coelho

Gondolataimba mer�lve n�ztem magam el�. A mostani id�ben ez m�r a szok�somm� v�lt. Folyamatosan azon gondolkodom, mit tehettem rosszul. Mi�rt van az, hogy mindig �n vagyok az, aki v�g�l a legszerencs�tlenebb�l ker�l ki egy helyzetb�l? Pr�b�lok feln�ttk�nt viselkedni, de m�gis megmaradni gyereknek. Pr�b�lok j�t tenni m�sokkal, mire az emberek v�lasza az, hogy �n egy naiv kisl�ny vagyok. Mit tehetn�k ellene, hogy ne legyek az a szem�kben? V�ljak egy olyan kis senkiv�, aki eltapos m�sokat �s nem t�r�dik senki �rz�seivel? Nem tudn�k ezz� v�lni. �n, �n vagyok. N�ha bel�m sz�ll a kis�rd�g, de az is csak j�indulat�an.  Er�s akarok lenni, �s m�gis megmaradni saj�t magamnak. Egy gyenge naiv kisl�nynak.

   - L�gy egy olyan ember, aki k�pes mindkett�re!

   A hirtelen hang kiz�kkentett m�l�z�somb�l. Fel� ford�tottam a fejemet.

   - Ki vagy te? – K�rdezem h�kkenten, mikor megl�tom azt a gy�ny�r� feket�be �lt�z�tt szem�lyt, akinek h�t�t angyalsz�rnyak verdest�k.

   - �n a Bossz� angyala vagyok. – V�laszolt b�szk�n, mik�zben ez�st�s f�ny ragyogta be alakj�t. – Az�rt j�ttem, hogy a seg�ts�gedre legyek.

   �rtetlen�l meredtem r�. M�g hogy angyal! A Bossz� angyala…

   - Miben kellene a seg�ts�gemre lenned? Nem akarok bossz�t �llni senkin! Csak b�k�t akarok, �s mosolyt az emberek arc�ra.

   Az angyal f�lelmetesen fekete szemei elhom�lyosultak, majd k�zeledni kezdett fel�m. F�lelem lett rajtam �rr�. Remegni kezdtem. F�ltem.

   - De igen, sz�ks�ged van r�. Sz�ks�ged van r�m. Kell valami, ami seg�t t�ltenni a f�jdalmon. Lehet, hogy j�t akarsz, de a lelked legm�ly�n azt k�v�nod, b�rcsak �t�rezn�k azt a f�jdalmat, amit neked kell. Nem b�rja a lelked ezt a nyom�st. �n seg�teni akarok neked. Hadd, hogy seg�tsek!

   N�ztem, ahogy lehajol hozz�m. N�ztem, ahogy k�zeledik arcomhoz, �s megsimogatja azt. Lehunyta a szem�t, majd adott egy puszit a homlokomra. Ismer�s �rz�s lett �rr� rajtam. Az angyal eml�keztet valakire. Mikor elt�volodott t�lem, jobban megfigyeltem alakj�t. T�nyleg csod�latosan sz�p volt. S�t�t haj verdeste v�llait, szemeiben megcsillant a lemen� nap f�nye.

   - Hagyd, hogy seg�tsek! – Suttogta k�ts�gbeesve, mik�zben fel�m ny�jtotta kez�t. Megbabon�zott. Lassan fel� ny�ltam.

   - Lilla! Hagyd b�k�n! Ne k�nyszer�tsd olyanra, amit nem akar! T�vol �ll t�le a bossz�!

   Kezem meg�llt a leveg�ben, majd mindketten egy m�sik alak fel� fordultunk. A Bossz� angyala �rtetlen�l meredt megsz�l�t�j�ra. A m�rhetetlen zavart hirtelen harag vette �t.

   - Mit akarsz itt? Hagyd, hogy tegyem a dolgomat! – Sziszegte d�h�sen a m�sik angyalnak, aki h�feh�r ruh�ban lebegett a leveg�ben.

   - Sajn�lom, azt nem tehetem. –V�laszolta az hal�l nyugodt hangon. �des hangja f�lembe mart, s nem akart onnan szabadulni. Hallottam hangj�t visszacsengeni. Megborzongtam t�le. Valami er�t vett rajtam �s fel�lltam. A Bossz� angyala megh�kkenten h�k�lt vissza. Lassan araszolni kezdtem a h�feh�r angyal fel�. Meg akartam �rinteni. Eggy� akartam v�lni vele. �rezni azt a nyugalmat, amit � okozhat nekem.

   - Seg�ts! – Suttogtam k�ts�gbeesve, majd k�nnyek k�zt ki�ltottam. – K�rlek, seg�ts rajtam!!!!

  �sszerogytam. Eddig b�rtam. Zokogtam, k�ts�gbeesve kapkodtam �ltet� leveg��rt. Nem, nem kell az �let. Mik�zben ezt gondoltam, valaki lehajolt hozz�m. K�nnyes szemekkel n�ztem fel az aranybarna szemekbe. Nyugalmat �rasztottak.

   - Seg�tek. – Jelentette ki az angyal, mire �n abbahagytam a zokog�st, s lelkembe megnyugv�s k�lt�z�tt. Megnyugodtam, hogy nem kell tov�bb egyed�l �tv�szelnem a dolgokat.

   - Lilla! K�rlek menny el! Itt nem tehetsz semmit!

   Angyalom a fekete angyal fel� fordult. � d�h�sen n�zett r�, majd r�m vetette pillant�s�t. Egy ideig n�zett engem, majd v�llat vonva elt�nt szemem el�l.

   - De vigy�zz r�, V�delmez� angyal!

   Hallottam a hangot, melyre �sszerezzentem.

    - B�k�t szeretn�l? – K�rdezte angyalom, mik�zben mosolyogva megfogta kezemet, �s fel�ll�tott.

   Hevesen b�logattam. Nem szeretn�k m�st csak b�k�t.

   - Tudod, a b�k�t neh�z megteremteni. – S�hajtotta f�radtan. – Ahhoz, hogy az ember el�rje a legnagyobb b�k�t, meg kell halnia. Meg kell halnia, �s eggy� kell v�lnia az �rangyal�val. Az igazi b�k�t, csak �gy tal�lhatod meg. Erre sajnos nincs m�s m�d.

    Meredtem r�. Nem f�ltem. V�g�l is �n a b�k�t akartam, �s nem f�ltem a hal�lt�l. Egyszer �gyis utol�r. Mindenkit. Hi�ba pr�b�lja az ember elker�lni, hi�ba pr�b�lja kicselezni. A hal�l csontos keze egyszer �gyis mag�val ragad. Lehunytam ac�lk�k szememet, majd mosolyogva megk�rdeztem:

   - Mit kell tennem, hogy egyes�lni tudjak az �rangyalommal?

   Soha nem felejtem az angyal szavait. Megtettem. Ett�l fogva �n lettem a Mosoly angyala.

Sz�v�k megpihenni t�r ott lent a m�lyben,
Lelk�kre angyalok vigy�znak fent az �gben. 

Alex Tam�s