Figyelem!!! Tudom, ez Díva-chan írása, és semmi közöm hozzá, de előre szólok, hogy 14 éven aluliak ne nagyon olvassák. Azért szólok előre, mert enyhe szexuális tartalom van benne. És el ne felejtsem! Aki nem bírja elviselni a szexualitást, vagy ne olvassa el, vagy ne reklamáljon, mert előre szóltam!
Amara

A szerelem ami nem létezhet többé.

-Remélem még ott van. Mi lesz ha nincs?- Mondom magamnak, de akkor meglátom Őt. - Light-chan...-Kiáltom.

Megfordul és rám mosolyog. Érzem a szívem megdobban.

-Már vártalak Kyosaki. Ma mit szeretnél?- Vigyorog, de aztán köhögni kezd.

Elgondolkodom. Valami jó kifogást kell találnom. De nem megy. Csak á tudok gondolni mióta megismertem

Augusztus vége volt. Éppen betöltöttem a 16-at amikor a haverjaim bevittek egy bárba. Mind tudták, hogy meleg vagyok, de nem törődtek vele. Vagy 6lány nyüzsgött körülöttünk mikor végre kiszabadultam onnan. Ugrálni kezdtem örömömben. A városban több meleg negyed is volt. Találomra elmentem ez egyikbe. Jót buliztam néhány nálam egy-két évvel idősebb srácokkal. Éjfélre járt mikor megláttam ŐT. El se hiszem, hogy egy ilyen félisten itt teremjen. Enyhén hosszú barna haja, sárga szeme, hófehér arc és test. A tetején teljesen szétnyíló lila ing és farmer. Az a tekintet unalmat, szomorúságot és veszélyt mutatott. Mikor a srácok észrevették őt odasereglettek, hogy köszöntsék. Mosolyogva üdvözölt mindeni. Valakivel kezet fogott, valakinek köszönt és valakit megölelt. Én nem mentem oda, távolról figyeltem. Észrevett. Elmosolyodott és elindult felém. Megállt előttem és zsebre tette a kezét. Nagyon kihívó volt és ő ezt tudta. Tett még néhány lépést. Mellettem állt meg. Azt mondta egy óra múlva a parkba, a 200 éves fánál. Azzal tovább ment. Úgy látszott senki nem hallotta. Úgy háromnegyed óra múlva elindultam. Ő még ott volt. Át kellett mennem egypár sikátoron, hogy a parkhoz érjek. Mikor egyik sikátorból a másikba értem valaki megállt előttem és megragadta a két vállam. A falhoz nyomott. Nagyon sötét volt nem láttam az arcát. Lehúzta a nadrágom és az alsóm. Meg akart erőszakolni. A könnyeim patakoztak és kiáltani próbáltam, de nem jött ki hang a torkomon. Már majdnem belém hatolt. Amikor valaki megszólalt mögötte.

-Hagyd békén.

Behúzott neki egyet és felém fordult. Sárga szemei világítottak. Tudtam, hogy ő az.

-K...kö...köszön... köszönöm.- Végre ki tudtam nyögni

Felém nyújtotta a kezét és magához ölelt. Segített felöltözni és elmentünk a parkba. Szerelmes lettem belé. Elkezdünk randizni Lighttal..

A parkhoz értünk. Light-chan egyre többet köhög mostanába. Hiába kérdezem nem válaszol. Tudni akarom mi van vele. A fához értünk és hozzábújtam. A teste hideg. Mint egy halotté. Köhög, de most vért. Megdermedek. Ezt ő is érzi. Megfogja az állam és megcsókol.

- Kyosaki gyere fel hozzám.

Bólintok.

Belépünk és azonnal megcsókol magához von. A hálószobája felé megyünk. Az ágyra esünk. Levetkőztet. Én meg őt. Simogat, csókol és szorosan átkarol.. Még soha nem szeretkeztünk. Teljesen felizgatott. Most én jöttem. Alig vártam már ezt. Miközben és a férfiasságával játszottam nagyokat nyögött. Tudtuk, hogy készen vagyunk. Ő akar a „seme” lenni. Tágítani kezd. Egy ujjal aztán kettővel, hárommal. Ekkor belém hatolt. Mozgott bennem. Nagyokat nyögtünk. Egyszerre értünk a csúcsra. Annyira jó volt, hogy utána nem volt erőm megmozdulni. Neki se. Továbbra is köhögött. Egyre többet köhögött fel vért. Összeszedtem az össze erőm és felültem.

-Mi bajod van? Jól érzed magad?

-Persze- Köhög- Nagyon jól- Köhög- Miért kérdezed?- Köhög.

Bosszús képet vágok.

-Jól van...- Szünetet tart.- Már egy hónapja nem járok dolgozni. Beteg vagyok... de rendbe fogok jönni.

-Na persze. Ilyen állapotban miért szeretkeztél velem?- Könnyek folynak az arcomon.

-Mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni.

-Ezt én mondhatnám.

Onnantól kezdve az állapota egyre rosszabb lett. Minden nap ott voltam. Bevásároltam, főztem, mostam, takarítottam.

Egy nap éppen menni készült a doktor mikor beléptem. Félrehívtam és megkértem legyen őszinte és mondja el mi baja van, hogy van.

-Hát nem túl jól. Már csak az akarata tartja itt. Félek, nincs hátra sok idő. Ezalatt két napot értek.

-Köszönöm- Könnyek folytak le az arcomon.- Ő ezt tudja?

Az orvas bólint. El is ment én pedig bementem.

Light mosolygott. Nem hallotta, hogy beszéltem a dokival. Kérdőn néztem rá. Azt mondta, hogy a doki azt mondta hamarosan rendbe fog jönni. Még többet köhög. Bekapcsoltam a rádiót. Az Összetört a szívem ment. Ekkor elkezdett hullani a hó. Oda akart menni. Odasegítettem az ablakhoz. Mind ketten tudtuk, hogy ez az utolsó Hóesés amit közösen nézhetünk. Visszasegítettem. Kopogtak. Kinyitottam az ajtót és a húgom toppant be. Meg akart nézni, hogy vagyok. Főz nekem egy kávét én meg visszamentem. Megszorítottam a kezét.

-Köszönök mindent Kyosaki. Szeretlek.

-Én is szeretlek.

Megcsókoltam. Egy ideig visszacsókolt aztán már nem. Csukva volt a szeme és már nem vert a szíve. Zokogni kezdtem és ordítottam.

-NEM... NEM... NEM LEHET!!!! NE HAGYJ ITT. – A húgom berohant a szobába.- NEM TUDOK NÉLKÜLED ÉLNI. NEEEEEEEEEEEEMMM!!!! Ne hagyj itt.

Húgi átölelt. Zokogtam. Az életemnek nincs többé értelme......