Gondolkodtatok volna, mi lenne a mesék végén, hogyha nem látnánk a "the end" feliratot, vagy valami hasonszőrű társát? Mi volna, ha látnánk, mi menne tovább az életben, mindenféle ferdítés nélkül, a mű szisztémája szerint, (figyelembe véve minden eddig trükközött körülményt, mint esetleges valóságot) természetesen?

Hogy Rómeó csapongana szerelmi viharaiban tovább, el Júliátol, ahogy hozzá is tette Róza (Rosaline) karjaiból? Vagy elhagyná/ elhagyta vajon csapodár vére?

Vajh' Hófehérének hogy futná, ha hét kis fickóhoz szokott, és egy pompás udvarba került (ha egyáltalán?)

A filmek nagy szerelmes jelenetei, és a nagy csók után mi lenne? Viták a WC tető és/vagy a fogkrémes tubus miatt? Hibázhat-e ilyenben Superman vagy Némóékra hogyan hat(na) a globális felmelegedés és túl halászat?

Egyszóval; az átlag ember életét élhetik-e "hősök"? Ha lehet egyszerűsíteni bárki életének folyását persze.

Mert fordítva ugyebár nem igen lehetne elképzelni. Mondjuk, hogy a gizda postás srác a tétován tollat nyújtó kezével bűnözőket fogdosson esténként, mint másodállás. Ugye nehéz vizualizálni? Hát igen.

Aztán lehet, hogy ezek a jóformán tökéletesre álmodott és a vásznon idealizált férni, női ideálok, állati és egyéb szereplők minderre is tökéletesen alkalmasok, és már félelmetes módon aláznának le minket, egyszeri embereket. Bár már volt egy-két történet, ami pont az emberi oldaluk miatt tett megmentővé olyan humanoidokat, mint te, én, vagy a szomszéd kislány.

A másodszintű problematika ezzel az egésszel, hogy jószerivel az átlag ember is unja a mindennapokat, minden gonddal-bajjal elvégzi a dolgát, s ahogy esik - úgy puffan alapon hagy néhányat, hadd oldja meg magát. Akinek úgy alakult, persze van, aki megoldja helyette, de az is dilemma lehet, melyik gucchi öltönyében, vagy coco chanel koktélruhájában díszelegjen az ember, és mire szórja pénzét, idejét. Összefoglalva, problémák, monoton kérdések minden nap vannak, melyek egy sémán ülnek, és így könnyedén problematikává nőhetik ki magukat a nép lelkében. És akkor Ők? Akik ahhoz szoktak, hogy a világot mentik meg - még, ha az a saját városkájuk, ne adj' Isten, a bolygójuk, függetlenül attól, hogy mitől és mily' módon. Begyöpösödnének? Elválnának? Mekkora konfliktusok alakulhatnának ki?

És mit dolgoznának? Ha van egy hiper erős és nagyon okos Superman, egy szintén okos, annyira ugyan nem erős (hiszen ember), de csúcstechnikás Betman, ugyan, mit tegyen, hogy rakhasson az asztalra? Irodai munka? Gyáros legyen? Üzletember? Kampány arc? És mennyiért? Ha az emberek ismerik és szeretik, a cégek csak úgy versenyeznének értük. Például Lessie-ért a Pedigree. Ha így volna, mi lenne az átlag emberekkel? Mert valljuk be, hölgyek-urak, inkább csorgatnánk a nyálunk macskanős és Amerika kapitányos fürdőruha reklámokon? Valahol, odabenn, tudom, hogy így érzel, csak talán mással.

Ők miben hinnének? Egyáltalán, ha lenne valami abban a kemény fejükben és feketén kontúrozott igéző szempár mögött. Ateisták? Keresztények? Muzulmánok? Buddhisták? Indiánok? Vagy az ezer és egynyi apró vallás valamelyikét gyakorolnák titokban?

Ha pedig művészi tevékenységük lenne, gondoljunk csak bele. A Metalika gitárosának sok éven át begyakorolt mozdulata semmit sem érne Flash villámgyors ujjaival szemben. Mekkora konkurenciát jelentenének ma élő Picassónak egy hasonlóan jól teljesítő, csak épp még hősies hírnévvel a háta mögött alkotó karakter?

M. Jackson meghalt, Isten nyugosztalja. Mi lenne rajongók százaival és ezreivel, ha a kaszás tangóra hívná Vesembert? Mert az őt életben tartó elektromágnes ugyan cserélhető, javítható, fejleszthető, karban tartható, de a többi szerve emberi szövet, akár bárki, bármi más. Ha még csak nem is baleset, vagy ellenség vinné el, hanem mondjuk a végelgyengülés? Az öregkor? Valami olyan beteség, mint a rák vagy az AIDS? Egy ember meghal, "páran" rosszul járnak, bele sem gondolunk, amíg nem tudunk róla, nem fáj, míg minket nem érint. De Megérezzük az olyat, mint a pop királya. És az egész világ érezte, emlékkoncertek, perek, lázongások, öngyilkosságok! És ez egy közönségmegosztó személy volt! Mi lenne, ha olyasvalaki hagyná itt a bolygót, akit majdhogynem mindenki szeret?

Ezzel határos a szexualitás és a bűnözés. Lássuk be, majd' mindegyikőnk fantáziált szélesvásznú ideakarakterről. Nézz a szívedbe, kutass egy kicsit az agytekervényeidben. Én tettem, nincs ebben szégyellnivaló, úgy gondolom. Ha Thort egy melegbárban kapnák lencsevégre a paparazzik, vagy a Fantasztikus négyes professzora egyszer magas sarkúban tipegne Jane mellett az X-menből? Mekora káoszt okozna mindez? Mert sok emberrel fordul mindez elő, csak nevük nincs akkora, mint a fentebb említett karaktereknek ugyebár.

Vagy, ha bűnözésre adnák a fejüket? Ki ne félne egy Roki féle behajtótól, melyik hatóság volna hajlandó és/vagy képes szembeszállni Hulkal, ha bankrablásra adná a fejét, mert nem elégedett a prémiummal a gyárban, ki érezné magát biztonságban, ha tudja, hogy az utcán valahol Nikita les?



Egyáltalán. "Mit csinál a hős, aki mindent túlél?"