T�zet �s jeget �rzek. Csak j�tszok vel�k, fekete �riszem m�g�l lesve r�juk. 

Ahogy az egyik gy�zedelmeskedni l�tszik, �rzem; elhatalmasodik rajtam ereje. 

Ilyenkor meglibbennek pill�im �s nyugtalankodik a sz�ls�s�ges szenved�ly. F�jdalom has�t a sz�vembe �s j�t�kszereim k�z� belopja mag�t �jra az egyens�ly, no meg az a furcsa lelkesed�s.

Meg�llnak az elemek, merev mozdulatlans�gban vesztegelnek, mert nincs r�juk ford�tott figyelmem, csak �pp annyi, hogy l�t�kkel is szel�d�ts�k a vil�got. Megint egy eml�k. �jra �lek.

 

�rzem a nap meleg�t a b�r�m�n. A t�relmetlens�get �s az izgatotts�got, ahogy d�b�r�g a v�rem, mik�nt megl�tom �t a Nap sugarain�l is f�nyesebben ragyogni. K�zeledve v�gigm�rem, ahogy kibontakozik a t�tov�n �raml� k�zegb�l, �s zavart mosoly�val tekint r�m. Hmm. Mennyiszer l�ttam �n m�r sokkal magabiztosabban, de ugyan ezt a kis gesztust. 

Egyre szebb nekem, hi�ba az elfogult gondolatok m�r a f�l vil�gom legelej�n. 

Csak halkan suttogta egy m�sik alkalommal, �s felbolydult bennem minden, �s hull�mzott, �s z�gott, �s tombolt. M�rhetetlen el�gedetts�g, boldogs�g, s izgalom.

 

Pirkad. Megint. F�jdalmat �rzek. Im�dom ezt a napszakot, olyan gy�ny�r� a t�j �s friss a leveg�, ha az arcomat sim�tja. Csak elfordulok az ablak fel�l, hogy mag�ban maradjon, �s sz�vem fel�nek szuszog� ajkait t�tov�n n�zem. Megrezzen a k�p �s lassan szertefoszlik, mint a megzavart v�z t�kre, ha �pp a felette ellibben� pillang�t igyekszik h�en j�tszani. 

Az gy�t�r, hogy mindezt l�tom - �rzem, de nem �lem �t. 

A n�gy fal ridegen ver vissza minden rezd�l�st, �s �rzem magam is a keserny�s pillant�st.

 

Elt�ntetem a jeget, kezemben csak a l�ng marad, az a vid�man t�ncot lejt�, kecses, akaratos; Ahogy m�r sokadszorra cs�kol, �s fejtj�k le egym�sr�l a ruh�t.

Egy mad�r r�ppen az ablaknak, �s megsz�d�lve csicsereg hideg k�p�nek. �n is sistergek a l�nggal. 

Azt akarom, hogy �jra meg�rintsen, ahogy csak tud, az ujj�val �s sz�jjal. 

Hogy a szenved�ly �gesse a  testem, �s marcangoljon sz�z �k�l, mert hi�ba a n�mas�g, ha a parazsat a puszta gondolat kelti f�l. 

Hallgatom, ahogy a j�g recseg szoborr� fagyott t�z�n a m�nak. Hideg, de �des, ahogy a t�rt karok �lel�st v�rnak. Hogy bizalommal �s szeretettel d�l�k neki a h�tnak.

 

B�gom, �s vallatlak, teszem minden szavammal, �s im�dom, hogy hazudni sosem kell majd az �rint�st: �r�l�k a f�j-nak, mert az jelenti; vagy, nem csak egy �lom.